TÚZOK (Otis tarda)

A világszerte veszélyeztetett túzok az MME címermadara. Mára közvetlenül veszélyeztetetté vált az intenzív mezőgazdaság okozta kedvezőtlen élőhelyi változások miatt.

ELTERJEDÉS

Mivel magyarországi populációja egyike a legnagyobbaknak, létszáma alapján még van esély arra, hogy fenntartsuk hazai állományát. Az MME által alkalmazott védelmi eljárás a veszélyeztetett fészekaljak mentésétől az élőhelyfejlesztésen át, a mezőgazdasági politika befolyásolásán és a meggyőzésen keresztül minden lehetséges módszert felhasznál egyik legnagyobb testű madarunk megmentése érdekében. A túzok elterjedési területe Marokkótól az Amur torkolatvidékéig nyúlik. Az egykor összefüggő európai elterjedési terület feldarabolódott. A faj Nyugat-Európa legtöbb országából - Spanyolország és Portugália kivételével - kipusztult. A Germán- és a Lengyel-alföld túzokállománya az elmúlt évtizedekben szinte teljesen felmorzsolódott. A század elején a Kárpát-medencében még összefüggő túzokpopuláció élt. Az azóta eltelt időben azonban sok helyről eltűnt, vagy végnapjait éli. Ezek közé sorolható a Balaton melléki, a mezőföldi és a jászsági túzoknépesség. Gyakorlatilag felmorzsolódott a Nagykunság, illetve Csongrád és Békés megyék déli részének állománya. Napjainkban a tiszántúli és az észak-alföldi populációk további felaprózódása és elszigetelődése figyelhető meg. Az utóbbi évek felmérései szerint jelentős állományai csupán a Duna menti síkságon, Dévaványa környékén, a Bihari-síkon és a Hortobágy térségében maradtak fenn.

ÁLLOMÁNYNAGYSÁG
A Kárpát-medencében a századfordulón legkevesebb 12 000 túzok élt. A trianoni határokon belüli állomány létszáma mintegy 8 000 lehetett, amely a II. világháborúig gyakorlatilag nem változott. 1936-ban 7 600, 1941-ben 8 557 példányt számoltak. A háborút követően csak 1969-ben indult meg a rendszeres felmérés. Ekkor 2765, az 1970-es években pedig 3000-3600 példányt számoltak. A drasztikus állománycsökkenés az 1980-as évek első felében volt. 1981-től 3 000 alá, 1986-tól 2 000 alá csökkent az összlétszám. Az 1989-es számlálási adatok 1392 madárról adnak számot. A Túzok Munkacsoport által az utóbbi években végzett téli és tavaszi szinkronszámlálások alapján Magyarország túzokállománya 1400-1500 példányra tehető.


A kisalföldi állomány alacsony szinten stabilizálódott (a hansági felmorzsolódott, a Lajta vidéki viszont növekedett), a mezőföldi kicsiny populáció pedig teljesen megsemmisült. A Duna menti állománynál 1984-től jelentős állománycsökkenés következett be. Napjainkra a fogyatkozás megállt, az állomány alacsonyabb szinten, de stabilizálódott, sőt az utóbbi években növekszik. Az észak-alföldi körzetben (Hevesi-sík és -Borsodi-Mezőség) a drasztikus állománycsökkenés 1977-től mutatható ki. Az elmúlt évtizedben ez a folyamat megállt, és egy kisebb létszámú állomány stabilizálódott, később további csökkenés jelei mutatkoztak. A hazai túzokállomány gerincét alkotó tiszántúli populációknál az élőhely minőségétől függően eltérő tendenciákat lehet megfigyelni. A Csongrád megyei populációk közül például csupán a cserebökényi és a csanádpusztai maradt meg. Szolnok megyében az 1970-es évek elejének csaknem 600 példánya napjainkra 120-ra fogyatkozott. Hajdú-Bihar megye állománya a 1980-as évek közepéig stabil volt, később itt is jelentős állománycsökkenés kezdődött, majd napjainkra stabilizálódott egy alacsonyabb példányszámú állomány. Az utóbbi években egyértelmű emelkedés mutatható ki a dévaványai állományban. Sajnos a jó élőhelyi adottságok ellenére a Hortobágy térségében is fogyatkozás tapasztalható. A Hevesi-sík és a Borsodi-Mezőség túzoknépessége, ugyan alacsony szinten, de a 90-es években stabilizálódott.

VÉDELMI HELYZET
A túzok védelmének első lépése a vadászati korlátozás, majd a teljes vadászati tilalom elrendelése volt, amit 1970-ben követett védetté nyilvánítása is. Jelenleg hazánkban a túzok fokozottan védett madár, a legmagasabb természetvédelmi értékű kategóriába tartozik, ami 1 000 000 Ft. A magyar Vörös Könyv szerint a kipusztulással közvetlenül veszélyeztetett faj. Az MME által 1999-ben összeállított Vörös Lista alapján magyarországi állománya alapján az ún. sebezhető fajok kategóriájába tartozik. A Természetvédelmi Világszövetség (IUCN) európai Vörös Listáján szintén szerepel, mint sérülékeny faj.

A magyar túzokvédelem módszere kezdetben a veszélyeztetett fészekaljak mentése, a tojások keltetése, a fiókák mesterséges felnevelése, és egy vagy két lépcsőben történő visszavadítása volt. Ennek megvalósítására 1975-ben létrehozták a Dévaványai Túzokrezervátumot. Mivel gyakorlati eredmények itt nem születtek, ezzel a módszerrel fel kellett hagyni. Az 1980-as évek végétől már lényegesen kevesebb tojás kerül be a telepre, mint korábban, és ma már a felnevelt fiókák természetbe való visszajuttatása is sikeresebb. A hangsúly a szabadtéri és az élőhelyvédelmi megoldások felé tolódott.

Az MME által kidolgozott tojáscserés, illetve az ún. tojásálcázási eljárás kiküszöböli a mesterséges nevelésből és visszavadításból adódó problémákat. Eszerint a veszélyeztetett fészekaljak kikelését védőzóna kialakításával biztosítják. Ott, ahol a körülmények lehetővé teszik, a tojások a tyúk alatt maradnak, ha viszont a jelentős zavarás miatt a fészek elhagyására lehet számítani, akkor azok keltetése mesterségesen történik, de a tojót műtojások segítségével megpróbálják fészkéhez kötni. A mesterségesen keltetett tojásokat közvetlenül a kelés előtt visszahelyezik a vadon élő tyúk alá. Így a csibék már a szabadban kelnek ki és a tojó a természetben neveli fel őket. A módszer rendkívül munkaigényes és viszonylag költséges, de jó eredményeket lehet vele elérni olyan mezőgazdasági környezetben, ahol nincs lehetőség a túzokkímélő gazdálkodás megvalósítására. Az utóbbi években a tojásálcázási eljárással is sikerült jó eredményeket elérni.

Az élőhelyen történő védelem továbbfejlesztett változata a fészkek előzetes felderítése és azok helyének "kijelölése". Ezzel elkerülhető a mezőgazdasági munkák által okozott fölösleges zavarás, és biztosítható az optimális méretű és alakú védőzónák kialakítása. Ebben az esetben nincs szükség tojáscserére sem. A fészek zavartalanságát egyes esetekben őrzéssel szükséges biztosítani. A védelem másik irányzata az élőhelyek védelme. A túzokos élőhelyek közül kezdetben csupán a Dévaványai és a Hansági Tájvédelmi Körzet, a Kiskunsági és a Hortobágyi Nemzeti Park területén lévők álltak védelem alatt. Az elmúlt években az MME a füves élőhelyek védelmére indított programja alapján és javaslatára megtörtént a Pitvarosi-puszták, a Cserebökényi-puszta, a biharugrai, a Mikla-puszta, a Borsodi-Mezőség, a hevesi és a bihari puszták védetté nyilvánítása. A védett területek azonban többnyire csak a dürgőhelyeket foglalják magukba. A túzokkímélő gazdálkodás kompenzációs lehetőség hiányában az ezredfordulón még csak a természetvédelem tulajdonában lévő területeken valósítható meg. A Dévaványán és a Moson-projekt keretében megvalósított túzokkímélő gazdálkodás eredményei azonban kecsegtetőek.

ÉLETMÓD
Fészkelőterület
A túzok a nyílt területek madara. Egyaránt megtalálja életfeltételeit a füves pusztákon és az extenzív mezőgazdasági környezetben is. A mezőgazdasági területek bővebb táplálékkínálatot, kedvezőbb mikroklímát biztosítanak számára, mint a természetes élőhelyek, ugyanakkor fészkei itt súlyosan veszélyeztetettek. Legkedveltebb élőhelyei a gyepek, a lucernások, a gabonatáblák és ezek tarlói, illetve télen a repceföldek. Az utóbbi években létrejött ugarok is egyre kedveltebb tartózkodási helyei.

Költés
Védelmi szempontból lényeges viselkedési sajátossága az, hogy a párválasztás az ún. dürgéshez kapcsolódik. A dürgés az időjárástól függően március végétől május elejéig tart. Hagyományos dürgőhelyeihez ragaszkodik, azokat évről évre felkeresi. A tojók többnyire a dürgőhely környékén választanak maguknak fészkelőhelyet. Előfordul azonban, hogy akár 10 kilométernél is távolabb fészkelnek. Dürgőhelyének környékén nyugalmat igényel, a háborgatás befolyásolja a szaporodás sikerét. A termékenységet alapvetően meghatározza az ivararány, ami Magyarországon 1:1,2-1,6 (kakas: tyúk) körül alakul. Közel kiegyenlített ivararány mellett is a háremtartás jellemzi madarunkat. Szélsőségesen eltolódott ivararány esetén megnő a terméketlen tojások száma, kedvező esetben viszont a kakasok a költés alatt a tyúkok közelében maradnak, "őrzik" azokat. A tyúkok fészkelésre leggyakrabban a gyepet, a lucernát és az őszi búzát választják. A fészkelőhely kiválasztásában a növényzet magasságának - tehát közvetve a tavaszi csapadékviszonyoknak - van meghatározó szerepe. Csapadékos években a lucernát, szárazabb években a gabonát részesíti előnyben. A fészkelés április legvégétől június közepéig tart, ritkán még augusztusban is találkozni röpképtelen fiókát vezetgető tojóval. Fészekalja általában 2 tojásból áll. Magyarországon évente 70-140 fészekalj veszélyeztetett. Ezek mintegy 30-55%-a megvédhető a természetben a fészek helyén. A kakasok 4-6, a tyúkok 4 éves korukra válnak ivaréretté.

Táplálkozás
A túzok egyaránt fogyaszt növényi és állati eredetű táplálékot. Tavaszi időszakban a kifejlett állatok táplálékában magvak, levelek, hajtások, bogarak, egyenesszárnyúak, hernyók, esetenként kisemlősök, gyíkok, madárfiókák is megtalálhatók. Télen kifejezetten növényevő. Különösen a repce- és a lucernaföldek jelentenek számára kedvező táplálkozóterületet. A fiókák az első két hétben rovartáplálékot fogyasztanak. A növényi táplálék a harmadik héttől válik jelentősebbé számukra.

Vonulás
A Kárpát-medencében élő túzokpopuláció általában nem vonul. A hideg, jeges, havas telek azonban gyakran dél felé kényszerítik. Ilyenkor eljutnak Olaszországba és Albániába is. Az ilyen nagy távolságú kóborlás során gyakran jelentős veszteség éri az állományt.


VESZÉLYEZTETŐ TÉNYEZŐK
Élőhelyet érintő veszélyek
A magyar túzokállomány pusztulásának legfontosabb oka az egyre intenzívebb gazdálkodási módszerek elterjedése volt:
 

  • A műveletek számának növekedésével fokozódik az élőhelyek zavarása.
  • A vetésszerkezet átalakulásával háttérbe szorulnak a túzok számára kedvező növények (pl. a repcét kiváltja a napraforgó, a búzához képest nő a kukorica vetésterülete, háttérbe szorul a takarmánykeverékek termesztése). Ennek következtében csökken a telelésre, illetve fészkelésre alkalmas területek aránya.
  • Az öntözés terjedése az élőhely szerkezetének megváltozásával (alacsony termetű lucerna vagy búza termesztése helyett előtérbe kerül a magas növésű kukorica és napraforgó) jár együtt.
  • A nagyobb műtrágyaadagok használata miatt homogénebbé válik a növényzet, ami kevésbé alkalmas fészkelőhely számára.
  • A vegyszerezés hatására csökken a rendelkezésre álló táplálék (gyomnövények, rovarok) mennyisége.
  • A gyepek feltörése hagyományos költő vagy dörgőhelyeket semmisíthet meg.
  • A gépi kaszálás, betakarítás, sorközművelés terjedése miatt állandósult a fészekaljak veszélyeztetése.


A privatizáció következményeként az élőhelyek felaprózódása miatt helyenként fokozódik a zavarás.

Egyedeket érintő veszélyek
Régebben a magyar állomány csökkenésében valószínűleg jelentős szerepet játszott a vadászat, amely károsan befolyásolta az ivararányt. Napjainkra ez a veszély gyakorlatilag megszűnt. A fészkeket a kaszálás, betakarítás mellett jelentős mértékben károsíthatja a háziállatok taposása, belvizek és ragadozók (varjúfélék, róka, kóbor kutya) károsítása. A fészkelőhelyeken és a vonulás során az elektromos vezetékkel való ütközés tizedeli őket. Kemény teleken a kóborlókat a dél-európai országokban az illegális vadászat veszélyezteti. Az ónos esőtől röpképtelenné válnak a nagytestű madarak és ezért könnyen áldozatul esnek embernek, ragadozónak egyaránt. Fokozódó veszélyt jelent a rókának a veszettség elleni immunizálása miatt bekövetkező robbanásszerű állománynövekedése.

VÉDELMI CÉLKITŰZÉS
Az MME célja, hogy legalább a jelenlegi magyar túzokállomány hosszú távon fennmaradjon.

FELADATOK
Jogi szabályozás
El kell érni, hogy a 30 példánynál nagyobb populációk élőhelyén a túzokkímélő földhasználat támogatást kapjon. Magyarországon is ki kell alakítani a Környezetileg Érzékeny Területek hálózatát, az Európai Közösség agrárkörnyezet-védelmi támogatási rendszerének megfelelően. Ennek keretében támogatásra érdemes az ugaroltatás, gyepesítés, illetve a túzok számára kedvező növényszerkezet és agrotechnológia alkalmazása. A túzokos területeket károsan érintő beruházásokat nem szabad állami támogatásban részesíteni. A faj fokozottan védett státuszát fenn kell tartani.

Gyakorlati védelem
Magyarországon is mielőbb be kell vezetni az Európai Unióban már bevált Környezetileg Érzékeny Területekhez kapcsolódó támogatást, amely a túzokos élőhelyeken különösen nagy jelentőségű, hiszen hozzájárul a hagyományos vagy a túzok számára alkalmas gazdálkodási formák fenntartásához. A gazdálkodókat meg kell ismertetni a túzokkímélő agrotechnikával, vetésszerkezettel, illetve a fészek megtalálásakor szükséges teendőkkel. Biztosítani kell a mezőgazdasági munkák során veszélyeztetett fészkek védelmét. Ezt elsősorban azok előzetes felderítésével és védőzóna kialakításával, őrzéssel kell megoldani. Gondoskodni kell a mezőgazdasági munkák során megtalált fészkek zavartalanságáról, vagy ha szükséges a tojások mentéséről, a mesterséges keltetéséről és arról, hogy kelés előtt a vadon élő tojó alá visszakerüljön a tojás. A túzokkímélő gazdálkodás szakmai követelményeit be kell építeni valamennyi túzokos védett terület kezelési tervébe. Élőhelyein minél több szántót és gyepet természetvédelmi tulajdonba kell venni és ezeken túzokkíméleti területeket kell kialakítani. Azokon az élőhelyein, ahol a földtulajdonosi és a vadászati jog egybeesik, speciális túzokkíméleti területek kialakítását kell szorgalmazni. Biztosítani kell a túzok számára telelőterületet jelentő repcevetéseket, amelyeken szükség esetén gondoskodni kell a kérges hó feltöréséről. Egyes túzokos élőhelyeken szükség szerint szorgalmazni kell a varjúfélék, a róka és a kóbor kutyák állományának szabályozását. Biztosítani kell a kényszerűségből mesterségesen nevelt madarak vadon élő társaik közé történő visszajuttatását. Ezeket a példányokat egyedi jelöléssel kell ellátni, és vizsgálni kell túlélési esélyeiket.

Kutatás és monitoring
Évente meg kell szervezni a tavaszi szinkronszámlálást. Folytatni kell az adatok gyűjtését a szaporodás sikeréről, a túzokos terület használatáról és az élőhely választásáról. Tovább kell folytatni a különböző gyakorlati védelmi eljárások eredményességének vizsgálatát, illetve az új módszerek hasznosíthatóságának elemzését.

Tudatformálás és propaganda
A túzok az alföldi füves puszták és az extenzív mezőgazdasági területek védelmére irányuló programok címermadara is. A globálisan veszélyeztetett faj helyzete ráirányíthatja a nagyközönség és a döntéshozók figyelmét e területek természetvédelmi jelentőségére. Tudatosítani kell, hogy a kipusztulás szélére került hazai túzokállomány megmentése nem választható el az extenzív mezőgazdaság fenntartásától. Az ilyen területek megőrzése nemcsak természetvédelmi, hanem gazdasági érdekünk is, hiszen az Európai Unióhoz történő csatlakozás után ezek külön kiemelt támogatást kaphatnak. A faj védelméhez kapcsolódó - az évszaknak megfelelő - aktualitásokat rendszeresen meg kell jelentetni a sajtóban. Elsősorban a mezőgazdaságban, vadgazdálkodásban dolgozók, illetve a döntéshozók számára kell az információkat eljuttatni. Ismeretterjesztő anyagot kell készíteni a túzokos élőhelyeken gazdálkodók és a potenciális támogatók részére.

EGYÜTTMŰKÖDŐ SZERVEK, SZEMÉLYEK
Az MME Túzokvédelmi programja megvalósításában szorosan együttműködik a természetvédelmi hatóságokkal. Részt vesz a Magyar Túzokvédelmi Munkacsoport tevékenységében. Rendszeres kapcsolatot tart fenn a mezőgazdasági szakmai szervezetekkel, érdekképviseletekkel és együttműködik a túzokos élőhelyeken dolgozó gazdálkodókkal, a hivatásos és sportvadászokkal. Fészekfelderítési, -őrzési programjában részt vesznek az egyesület főállású dolgozói és az erre a feladatra felkészített önkéntes tagjai. Együttműködik a BirdLife International titkárságával és mezőgazdasági munkacsoportjával az európai túzokvédelmi stratégia kialakításában és a mezőgazdasági politika befolyásolásában. Szoros együttműködést épít ki és tart fenn a Pannon Túzokvédelmi Egyesülettel, amely Ausztria-Szlovákia és Magyarország közös határterületének térségében tevékenykedik.

TÚZOKVÉDELMI KÖZPONT
Az MME gyakorlati túzokvédelmi tevékenységének megvalósítását és védelmi céljának társadalom által történő támogatása érdekében Túzokvédelmi Központot üzemeltet Besenyőtelken a HOTEL FAUNÁBAN (H-3373 Besenyőtelek, Hotel Fauna). Telefon: +36-30/4456856, E-mail: fater.imre@mme.hu

IRODALOM:
Demeter, L. (1995) The spatial distribution of Great Bustard (Otis tarda) nests in relation to solitary males in eastern Hungary Aquila 102:.53-60. p.

Demeter, L. - Fatér, I. - Szép, T. ( 1994) The degree and causes of destruction of endangered Great Bustard (Otis tarda) nests in Hungarian populations. Ornis Hungarica Vol. 4 No. 1-2 19-24. p.

Faragó, S. (1983) A túzok (Otis tarda) fészkelésbiológiája Magyarországon
Állatt. Közl. 70. 33-38. p.

Faragó, S. (1988) Investigation on breeding ecology of Great Bustard (Otis tarda) in the Dévaványa Nature Conservation District II. Comparative study of food availability.
Aquila 95: 123-141. p.

Faragó, S. (1992) Clutch size of the Great Bustard (Otis tarda) in Hungary Aquila 99: 69-84. p.

Fodor, T. - Nagy, L. - Sterbetz, I. (1971) A Túzok
Mezőgazdasági Kiadó, Budapest 155pp

Kovács, G. (1993) A túzok (Otis tarda) állományának és élőhelyének vizsgálata a Hortobágyon és környékén 1975-1992 között.
Aquila 100: 151-159. p.