Túzok (Otis tarda)

A világszerte veszélyeztetett túzok az MME címermadara. Mára közvetlenül veszélyeztetetté vált az intenzív mezőgazdaság okozta kedvezőtlen élőhelyi változások miatt. Az MME évtizedek óta aktív a faj védelmében. 

A túzokról

A túzok (Otis tarda) Európa legnagyobb testű röpképes madara. Egykor egész Eurázsiában elterjedt faj volt, ám a pusztai élőhelyek átalakulása és beszűkülése következtében Európa nagy részéről a XX. század közepére kipusztult. Napjainkban jelentős állományai csupán az orosz síkságon, Ibériai-félszigeten és a Kárpát-medencében találhatóak. A kárpát-medencei populáció nagy része – mintegy 1400-1500 példány – Magyarországon él; a hazai állomány jelenleg stabil.
A túzokról további információkat a Magyarország Madarai oldalon olvashat.

Aktuális túzokvédelmi munkáink

Az MME túzokvédelmi munkájának a gerincét ma a túzokbarát gyep- és szántóföldi gazdálkodás szakmai megalapozása és elterjesztése jelenti, ami több szakterület összefogását igényli. Együtt dolgozunk természetvédelmi, mező-, és vadgazdálkodási szakemberekkel. A gazdálkodók egyedi döntései nagymértékben határozzák meg túzok, és számos egyéb, agrárterületekhez kötődő madárfaj jövőjét. Ezért:

  • Képzési anyagokat fejlesztünk, elméleti és gyakorlati szakképzéseket tartunk a gazdákkal rendszeres kapcsolatban lévő szaktanácsadók részére
  • ​A gazdálkodói döntések hétterének feltárásához terepi kutatásokat végzünk (interjúzunk, kérdőívezünk, személyes beszélgetéseket folytatunk) társadalomkutatók bevonásával, hogy célzott javaslatokat tehessünk természetkímélőbb gazdálkodási módok kialakítására.
  • Elemezzük és lépést tartunk az agrotechnológiai fejlesztésekkel annak érdekében, hogy a gyors fejlődésre a természetvédelem is releváns válaszokat tudjon adni.
  • Természetvédelmi kutatásokat és monitoring akciókat végzünk: vizsgáljuk az  agrár-területeken végzett beavatkozások hatását az egyéb madárközösségeire; jeladókkal felszerelt túzokegyedekkel térképezzük fel  a túzok számára potenciálisan alkalmas élőhelyeket

Ezt a folyamatot segíti a Túzok határon átnyúló védelme Közép-Európában című, 2016-2023 között zajló, osztrák-magyar együttműködésben megvalósuló LIFE-projekt – www.tuzok.hu


Túzokdürgés (Videó: Motkó Béla)

Túzokvédelmi tevékenység a kezdetektől napjainkig

A túzok az MME címermadara, az Egyesület természetvédelmi tevékenységeinek egyik zászlóshajója, a faj védelmében ugyanakkor a kezdetektől rendkívül jelentős szerepet játszanak a „túzokos” területeken működő nemzetipark-igazgatóságok, melyek még most is a terepi túzokvédelem java részét irányítják.
A túzokvédelem fő irányát nemzeti parkok számára kezdetben a veszélyeztetett fészekaljak mentése, a tojások keltetése, a fiókák mesterséges felnevelése, és visszavadítása jelentette. Ennek érdekében hozták létre 1975-ben a Dévaványai Túzokrezervátumot.

Az MME az 1980-as években kapcsolódott be a védelmi munkába:

Kidolgoztuk az ún. védőzónás eljárást, amely  kiküszöböli a mesterséges nevelésből és visszavadításból adódó problémákat: Eszerint a veszélyeztetett fészekaljak kikelését védőzóna kialakításával biztosítják. Ott, ahol a körülmények lehetővé teszik, a tojások a tyúk alatt maradnak, ha viszont a jelentős zavarás miatt a fészek elhagyására lehet számítani, akkor azok keltetése mesterségesen történik, de a tojót műtojások segítségével megpróbálják fészkéhez kötni. A mesterségesen keltetett tojásokat közvetlenül a kelés előtt visszahelyezik a vadon élő tyúk alá. Így a csibék már a szabadban kelnek ki és a tojó a természetben neveli fel őket. A tojáscserés módszer rendkívül munkaigényes, viszonylag költséges, ezért manapság már alig alkalmazzák, és mint sok más faj esetében, ezek csupán szükségmegoldást jelentenek. Olyan mezőgazdasági környezetben működhet, ahol nincs lehetőség a túzokkímélő gazdálkodás megvalósítására.

A túzokvédelem ma a faj életmódjának minél alaposabb megértésére, majd az ismeretek alapján a túzok fészkelőhelyén, illetve tágabb élőhelyén való megőrzésére, a túzokkímélő gazdálkodás minél nagyobb területeken történő megvalósítására fókuszál.
A túzokos élőhelyek közül kezdetben csupán a Dévaványai és a Hansági Tájvédelmi Körzet, a Kiskunsági és a Hortobágyi Nemzeti Park területén lévők álltak védelem alatt. A 2000-es évek elején az MME a füves élőhelyek védelmére indított programja alapján és javaslatára megtörtént a Pitvarosi-puszták, a Cserebökényi-puszta, a biharugrai, a Mikla-puszta, a Borsodi-Mezőség, a hevesi és a bihari puszták védetté nyilvánítása. A védett területek azonban többnyire csak a dürgőhelyeket foglalják magukba. Az MME az uniós előcsatlakozási időszakban - az 1990-es évek elején - jelentős technikai eszközökkel segítette a hazai túzokvédelmet egy PHARE program megvalósításával.
Az uniós csatlakozással – a Natura 2000 hálózat kijelölésével jelentősen megnőtt azon területek kiterjedése, ahol a túzok megőrzése kötelezettséggé vált. Az MME a kezdetektől segítette az állami természetvédelem munkáját a Natura 2000 területek kijelölésében és működtetésében, és kulcsszerepet játszott túzokvédelmi fókuszú agár-környezetgazdálkodási rendszerek kialakításában és népszerűsítésében, amelyek segítségével a legfontosabb túzokélőhelyeinken a faj igényeihez illeszkedő földhasználat ösztönözhető, kompenzálva a gazdálkodó többlet kiadásait, ill. elmaradt hasznát. Az első, ezzel kapcsolatos tanulmányokat az MME készítette a Hevesi- és Borsodi-síkon, mely kiinduló pontja volt a későbbi AKG programok bevezetésének.


Régebbi, de még mindig aktuális kisfilm a túzokvédelem
nehézségeiről, lehetőségeiről (Videó: termeszetfil.hu)

A túzok hazai természetvédelmi helyzete

A túzok hazánkban fokozottan védett madár, természetvédelmi értéke a legmagasabb: 1.000.000 Ft. A túzok hazai védelmének első lépése a vadászati korlátozás, majd a teljes vadászati tilalom elrendelése volt, amit 1970-ben a faj védetté nyilvánítása követett. Ekkorra a hazai túzokállomány mindössze 800-900 egyedet számlált. A célzott védelmi intézkedések következtében a hazai túzokpopuláció a 2010-es évek elejére érte el a mai 1400-1500 egyedszámos nagyságot. A kárpát-medencei állomány növekedésében jelentős szerepet játszik az osztrák-magyar határ mentén élő populáció megerősödése is, ami elsősorban a túzokkímélő gazdálkodás támogatásának a következménye.

Veszélyeztető tényezői:

  • a klímaváltozás okozta szélsőséges időjárási körülmények hatása (aszályok, szokatlanul kemény és csapadékos telek)
  • az élőhelyek romlása
  • elektromos szabadvezetékeknek repülés
  • légvezetékek madáreltérítő hatása
  • fészkek természetes predációja: róka, borz, vaddisznó támadások
  • a gépi kaszálás, betakarítás, sorközművelés terjedése miatt állandósult a fészekaljak veszélyeztetése.
  • kotló túzok zavarása: fészkelőterületek látogatása (legeltetés, természetjárás, fotózás, vadászat)

A túzok globális természetvédelmi helyzete és a fő veszélyeztető tényezők

A túzok globális állománynagysága 2014-es adat alapján 44.000-57.000 egyed közé becsülhető, az állomány trendje csökkenő. Növekvő, illetve stabil populációk egyedül az Ibériai-félszigeten és Közép-Európában élnek, az elterjedési terület legnagyobb részén az állományok összeroppanása jellemző.
A túzok a globális IUCN vörös listán jelenleg a veszélyeztetett (sérülékeny - Vulnerable) kategóriába tartozik. Az európai populációk utóbbi évtizedekben tapasztalható növekedése, illetve stabilizálódása miatt a BirdLife International legutóbbi felülvizsgálata során az európai és EU regionális vörös listákon a nem veszélyeztetett (Least Concern) kategóriába sorolták át. Tekintettel arra, hogy az adatok alapján a világállomány mintegy 2/3-a az Ibériai-félszigeten él, ahol állománya stabil, valószínűsíthető, hogy a faj rövidesen globálisan is egy, a kedvezőbb helyzetnek megfelelő veszélyeztetettségi kategóriába kerül.
A túzok nemzetközi természetvédelmi helyzetéről további információkat BirdLife International adatbázisában olvashat.

Projektjeink

Korábbi és jelenleg zajló túzokvédelmi projektjeinkről a www.tuzok.hu weboldalon tájékozódhat.

Hogyan segítheti Ön az MME túzokvédelmi munkáját?

A túzok jelenlegi hazai élőhelyeit jól ismerjük, az állományt rendszeresen ún. szinkronszámlálások során becsüljük. Tudható ugyanakkor, hogy a faj néhány évtizeddel korábban az ország számos olyan pontján is megtalálható volt, ahol ma ismereteink szerint nem fordul elő. Az egykori, illetve ismeretlen élőhelyek feltárásában hatalmas segítséget jelenthetnek az eseti megfigyelések is. Kérjük, ha túzokot észlel, vagy előfordulásáról tudomást szerez, jelezze felénk a Madárhatározó alkalmazás segítségével, vagy a honlapon található elérhetőségeinken.

A túzokállományt fenyegető veszélyek közül a legnagyobb a tájékozatlanság, és az ebből adódó hibás döntések jelentik. Nagy hangsúlyt fektetünk ezért a nagyközönség tájékoztatására, ismeretterjesztésre. Kérjük, kövesse munkánkat az MME oldalain, Facebook oldalán, illetve a www.tuzok.hu honlapon.