Erdei sikló
Az egyik legnagyobb hazai kígyónk, akár a kétméteres hosszúságot is elérheti. Ahogy neve is mutatja, erdős, bokros területeken fordul elő, de mivel hüllőként szüksége van a Nap melegére, elsősorban erdőszélek és tisztások közelében találkozhatunk vele.
Az erdei sikló (Zamenis longissimus) kifejlett példányainak hasoldala világos, hátoldala sötét színű. Pupillájuk kerek, mérgük nincs. Apró gerincesekkel, elsősorban rágcsálókkal és madarakkal táplálkoznak. A telet hibernálva töltik, tavasztól őszig aktívak, frissen kikelt fiataljaikkal nyár végén találkozhatunk. Ezek színezete jelentősen eltér a kifejlett egyedekétől, foltosak, fejük mintázata pedig a vízisiklóéhoz (Natrix natrix) hasonló. A többi hazai hüllőfajhoz hasonlóan az erdei sikló is védett állat.
Ha többet szeretnél megtudni a hazai hüllőkről és kétéltűekről, látogass el az MME KHVSZ oldalára!
Írta: Dr. Benedek Veronika
