Fehérhátú fakopáncs Munkacsoport / White-backed Woodpecker Working Group

2021 Januárjában felmerült a szakosztályban egy, a fehérhátú fakopánccsal (Dendrocopos leucotos) foglalkozó munkacsoport alapítása. Első feladatunknak egy országos felmérést tűztünk ki 2021 tavaszára, hogy pontosabb képet kapjunk a faj hazai elterjedésére és költőpárjainak számára vonatkozóan.

In January 2021 we began to organise a specialist group within the Hungarian Woodpecker Working Group that would focus on the White-backed Woodpecker (Dendrocopos leucotos). Our first task will be to conduct a nationwide survey in the spring of 2021 to establish more precisely where this species occurs and approximately how many breeding pairs there are. 

Koordinátor / Coordinator: Molnár Márton: E-mail: marcipalkata@gmail.com

 


Száradék gyertyánon táplálkozó fehérhátú fakopáncs (Fotó: Molnár Márton)

fehérhátú fakopáncs (Dendrocopos leucotos), szakosztályunk logójául választott harkályfaj kulcsfontosságú, a természetes állapotú, idős korú, álló és fekvő holtfában gazdag erdők fontos indikátora. A hazai kilenc harkályfajunk közül a legritkább, és az egyetlen fokozottan védett. Jelenleg 260-760 párt becsülnek a szakemberek. Csoportunk egyik célja, hogy országos felmérést végezve pontosabb adatokat gyűjtsünk az állomány méretéről, változásáról és veszélyeiről. A faj védelme szempontjából fontos, hogy pontos adatokkal rendelkezzünk a hazai költő párok számáról, valamint az elterjedési területről. Ebből fakadóan a 2021-es országos programunk során két módszerrel kutatjuk majd e fokozottan védett fajt. A faj jelenlétének, vagy hiányának megállapítására irányuló felméréseket szervezünk azokra a területekre, ahol nem tisztázott a fehérhátú fakopáncs helyzete. Így reményeink szerint pontosan kirajzolódik majd a hazai elterjedési területe ennek a kiemelt természetvédelmi jelentőséggel bíró madárfajnak. Emellett az ismert élőhelyeken mintanégyzetek felmérését fogjuk végrehajtani, és az ezekből kapott adatok alapján állománybecslést végzünk. Bízunk benne, hogy a megszerzett ismeretek nagyban hozzájárulnak majd a fehérhátú fakopáncs, valamint a hazai erdei élőhelyek védelméhez.

White-backed Woodpecker (Dendrocopos leucotos) This species was chosen for our group logo because it is a key species, an important indicator of mature, deadwood rich forests. It is the rarest, most range-restricted and hence only Strictly Protected woodpecker species in Hungary. Currently 260-760 breeding pairs are estimated. One of our group’s aims is to conduct a nationwide survey to gather more precise data on its population size, trends and threats.


Tagtársaink fehérhátú fakopáncs keresés közben. Searching for Dendrocopos leucotos.

A fehérhátú fakopáncsról általában
Élőhelypreferenciája
Magyarországon elterjedésének súlypontja az Északi-középhegységben van,
de jelentősebb állománya él a Bakonyban és a Gerecsében is. A magasabb dombvidéki és középhegységi lombos erdők, jellemzően a 60–70 évesnél idősebb bükkösök fészkelője. A minimum 4-500 méter tengerszint feletti idős bükkösökben és elegyes (tölgy, kőris, gyertyán) lomberdőkben, ahol sok korhadó (holt)fa is található. Kedveli a középhegységi, zavartalanabb élőhelyeket, patakvölgyeket. Főként olyan részeken találkozhatunk vele, ahol sok korhadt fát talál. A Mátrában végzett vizsgálatok bizonyítják, hogy a hosszabb ideje felhagyott – erdőgazdálkodási tevékenységgel nem érintett – s emiatt holtfában, szerkezeti elemekben gazdagabb, természetszerű, idős bükkösökben mintegy háromszorosa a költőpárok sűrűsége a hasonló korú és adottságú, de hagyományosan kezelt bükkösökhöz képest. Közeli rokonaihoz hasonlóan állandó madár.
 
A fehérhátú fakopáncs élőhelyei az idős, holtfában gazdag, természetes szerkezetű erdők (Fotó: Molnár Márton)
 
A homogén szerkezetű, fiatal erdők nem alkalmas élőhelyek a fehérhátú fakopáncs számára (Fotó: Molnár Márton)
 
Költésbiológiája
Territoriális madár, revírje meglehetősen nagy, híresen területhű faj. Évente egy fészekaljat nevel, amely 4-6 tojásból áll. A kotlást és az etetést is közösen végzi a két szülő. Monogám.

Táplálkozásbiológája
Sokszor keresi táplálékát a föld közelében, fatuskókon, melyekről a kérget igen nagy területről lehántja, az így megkopaszított fák az erdőkben messziről világítanak. Táplálékspecialista, főként szaproxilofág rovarokkal, cincérlárvákkal táplálkozik, melyeket a fa kérgének lebontásával szerez.
 
A fehérhátú fakopáncs táplálékának nagy részét a korhadó fában fejlődő rovarok teszik ki, például a nagy bíborbogár lárvája (Fotó: Molnár Márton)
 
Természetvédelmi megítélés
Mivel a fehérhátú fakopáncs élőhelypreferenciája mondhatni ütközik az erdőgazdálkodás érdekeivel, ezért a faj hosszútávú fennmaradásának kulcsa a megfelelő erdőgazdálkodásban (irányelvekben és érdekképviseletben) rejlik.

Az élőhelyeit érintő legfőbb veszélyeztető tényezők a változatos állapotú (álló, fekvő) és nagyméretű holtfa hiánya, vagy mennyiségének csökkentése és az élőhelyet nyújtó faállomány véghasználata. Az elterjedt erdészeti gyakorlat szerint végrehajtott, az erdőszerkezetet jelentősen homogenizáló állománynevelési munkák miatt a faj potenciális élőhelyeit jelentő magasabb dombvidéki és középhegységi lombos erdők (jellemzően a bükkösök) idősebb korban is gyakran csak kevésbé, vagy nem alkalmasak a faj megtelepedésére. Az ilyen hatású nevelővágások, valamint az egészségügyi termelések eredményeként holtfában és mikroélőhelyekben elszegényedett, homogén szerkezetűvé vált, jórészt elegyetlen faállományok alakulnak ki. A költési időszakban a költőhelyen folytatott erdőgazdálkodási tevékenység, elsősorban a fakitermelés, a meglévő fészekaljak pusztulását okozhatja, vagy zavaró hatása növelheti a költések sikertelenségének kockázatát.

Javasolt természetvédelmi intézkedések
A magasabb dombvidéki és középhegységi bükkösökben és bükkel elegyes gyertyános-tölgyesekben 20 m3/ha-t közelítő mennyiségben biztosítsuk a régebbi, már korhadt és frissebb holtfa együttes mennyiségét. Ez nem azt jelenti, hogy fahasználatonként kell visszahagynunk 20 m3 holtfát. Csupán arról van szó, hogy az évek során a természetes mortalitás, a kisebb dőlések, hó- és jégtörés következményeként keletkezett, nem összetermelt, már korhadt és frissebb holt faanyagból összességében hagyjuk vissza a fenti mennyiséget. Különösen fontos a nagyméretű fekvő holtfával együtt meghagyni a magas törzscsonkokat, és az élő fák közül feltétlenül visszahagyandók a koronában lévő vastag elhalt koronaágakkal rendelkező faegyedek. Nagyobb kiterjedésű, már területtel jellemezhető és jelentősebb faanyagot érintő széldöntések, vagy törések felszámolása esetén a fentiekhez hasonló elvek szerint járjunk el. Az erdőrészleten belül, ha erre lehetőség van, jobb, ha viszonylag egyenletes eloszlásban hagyunk vissza holtfát. A vágásos erdőgazdálkodás keretei között is tehetünk érdemi lépéseket a faj érdekében. Az élőhelyein az őshonos faállományok természetes felújítása, az idegenhonos faállományok őshonos fafajú erdővé alakítása, a véghasználatkor meghagyott hagyásfa-csoportok, a már említett visszahagyandó holtfa mind hozzájárulhatnak a faj megmaradásához.
 
Az idős, böhöncös faegyedek visszahagyása az erdőgazdálkodás során nagyban segítheti a faj védelmét (Fotó: Molnár Márton)
 
A gazdaságilag kezelt erdőkből hiányoznak az idős fák, az elegyfák, és a holtfa, ezekben a fehérhátú fakopáncs nem találja meg életfeltételeit (Fotó: Molnár Márton)