2023.07.18

A természet helyreállításáról szóló törvényt fogadott el az Európai Parlament

Biharugra (Fotó: Simay Gábor)

Az Európai Parlament július 12-én megszavazta a természet helyreállításáról szóló törvényt (Természethelyreállítási Törvény, Nature Restoration Law). A jogszabály túlzás nélkül történelmi jelentőségű: évtizedek óta nincs napirenden az Európai Unióban ennyire határozott, előre gondolkozó és hosszú távú jogi eszköz, amely próbálna érdemi megoldást találni a természeti rendszereket érintő problémákra - az ökológiai válságra, amely nem egyfajta fenyegető veszély a horizonton, hanem egy olyan probléma, amiben derékig gázolunk.

Az ökológiai válság okairól, mértékéről, továbbá már tapasztalható és várható következményeiről a tudományos-szakmai közösség összegyűjtött könyvtárnyi adata és véleménye, akár még a klímaváltozással összehasonlítva is, egyöntetű. Az élőhelyek növekvő ütemű megszüntetése és átalakítása, a megújuló természeti erőforrások túlzott használata és elszennyezése tolerálhatatlan terhelést jelent a természeti rendszerek számára. A sokféleség csökkenését valamennyi élőlénycsoport esetében tapasztalhatjuk, a következmények már most átitatják a mindennapokat vagy időzített bombaként ketyegnek. A technológiai megoldások, innovációk látványosan nem alkalmasak a komplex környezeti problémák kezelésére – rosszabb esetben tovább mélyítik azokat, miközben az idő egyre fogy.

Egy égető példát kiragadva: a mezőgazdaságban dolgozók a mindennapjaikban tapasztalják a rendszerek kibillenését, elegendő csupán a beporzó rovarok állományainak csökkenésére, a talajok pusztulására, a drámai vízhiányokra és a vizek elszennyeződésére gondolni. Az élelmiszertermelő szektor társadalmi-gazdasági kihívásai kétségtelenek, ezért valóban jogosnak látszik a fennen hangoztatott No Farmer - No Food jelmondat, mivel azonban a mezőgazdaság tipikusan olyan terület, amely közvetlenül a természeti rendszerektől függ, az igazságot a No Nature – No Food jelmondat foglalja össze helyesen.
Három évtizeddel ezelőtt a Natura 2000 hálózat kialakításával az Európai Unió országai világszinten is egyedülálló, példaértékű lépést tettek a természeti rendszerek megóvása irányába. A Natura 2000 hálózat nyújtotta területi védelem azonban még a legkövetkezetesebb végrehajtás esetén sem képes ellensúlyozni az élőhelyek maradék 80%-án zajló negatív változásokat: az ökológiai válság fékezéséhez helyre kell állítani a leromlott állapotú élőhelyeket, és a lehető legnagyobb területeken kell bevezetni és támogatni a természetkímélő, az élő rendszerek helyreállításának irányába ható gazdálkodási formákat. Ezt a célt szolgálná az uniós szintű jogszabály.

Örömteli, hogy az ökológiai rendszerek állapotának romlása, az élő környezet pusztulása végre elérte a politikai ingerküszöböt, és mára meghatározó, a klímaváltozás témájával egyenrangú politikai üggyé is vált. Sajnos azonban ebből az is következik, hogy a Természethelyreállítási Törvény szavazása során – az egyöntetű szakmai vélemények ellenére is – elsősorban politikai döntés született: rövid távú érdekeket kiszolgáló, és a józan észnek is ellentmondó módosítások mellett alakult ki a végleges szöveg. Az ipari mezőgazdasági és halászati lobbi és egyes politikai csoportok kampányt folytattak a jogszabály elfogadása ellen, illetve annak gyengítéséért.

Az Európai Parlament döntése törölte egyebek között a mezőgazdasági területek helyreállításáról szóló cikket, így lemondott az intenzív mezőgazdaság káros hatásait mérséklő és a területek széndioxid-megkötő képességét növelő egyik legfontosabb eszközről. Súlyos következményekkel járó módosítás az is, amely a törvény végrehajtását mindaddig elhalasztaná, amíg el nem készül a törvény európai élelmezésbiztonságra vonatkozó értékelése. A gyengítés további eleme az igazságszolgáltatáshoz való hozzáférés alapvető jogát garantáló cikk eltávolítása, ami a környezeti információkhoz való hozzáférésről szóló Aarhusi Egyezmény megsértését és a tagállamok közötti egyenlőtlen versenyfeltételek kialakulását kockáztatja. A módosítások nem csupán gyengítik a jogszabályt, de a megvalósítást is akadályozhatják: félő, hogy a kitűzött célok megfelelő eszközök nélkül nem valósíthatók meg. Születtek ugyanakkor olyan módosítók is, amelyek a jogi szöveget pozitív irányba terelték: az EU tagállamoknak össze kell hangolniuk az érzékeny tengeri ökoszisztémák helyreállítását (azaz nem dolgozhatnak egymás és a természet rovására), valamint az Európai Bizottságnak a finanszírozásra vonatkozó tervet kell készítenie egyéves határidővel.

Az elmúlt hetekben, hónapokban a törvénytervezet eredeti állapotban való elfogadásáért civil és tudományos-szakmai kampány is zajlott: egymillió állampolgár, 6000 kutató támogató aláírása gyűlt össze, széles szakmai koalíció alakult nem csak a zöld szervezetek körében, hanem a környezeti válság jelentette kihívásokat bőrükön tapasztaló gazdálkodók, vállalkozók részvételével is. A parlamenti szavazás félsikere után a jogszabályt az Európai Bizottság és a Tanács is tárgyalja az Európai Parlamenttel közösen, így van némi remény arra, hogy a parlamenti jogalkotás közben kilúgozott témák, így a mezőgazdasági területek helyreállítása és a szabályokban rögzített határidők tekintetében felelősségteljesebb, valóban megvalósítható jogszabály szülessen az éghajlat és a biológiai sokféleség védelme érdekében. 

Egy dolog viszont biztos: a jogszabály megszületett, van európai szintű, valamennyi tagállara nézve kötelező eszköz a természet helyreállítására.