A hónap denevére: a horgasszőrű denevér

A hazai denevérfajok között közepes méretű fajnak számít, de egy kifejlett állat súlya így is mindössze 7-12 gramm. Elterjedési területe Európától az Urál-hegységig húzódik, de Észak-Afrikában, a Közel-Keleten és Kis-Ázsiában is előfordul. A hatalmas elterjedési területen számos alfaját ismerjük, melyek között akkora genetikai távolság van, hogy egy részük – bár nagyon hasonló megjelenésűek – önálló fajoknak tekinthetőek.

A horgasszőrű denevér kiválóan navigál szűk helyeken is. Nevét a képen is jól látható, a farokvitorla szegélyén húzódó horog alakú erős szőrszálakról kapta, mely a zsákmány megfogásában segíti (Fotó: Forrásy Csaba)

Hazánkban erdős területeken élő, viszonylag ritka faj. A legtöbb előfordulási adat a középhegységi nászbarlangok környékéről, illetve a felszínalatti telelőhelyekről származik.


A horgasszőrű denevér magyarországi elterjedése

Természetes körülmények között erdőkben élő faj, nyári szállásait hazánkban is fák odvaiban találjuk. Külföldi adatok szerint azonban sziklarepedésekben, illetve mesterséges objektumokban, például hidak szerkezetében is megtelepedik. Angliában pedig már inkább épületlakó fajnak tekintik mivel napjainkra eltűntek az épkézláb faállományok az országból és így a faj kényszerből faszerkezetek és falak repedéseibe menekült át.

Nyáron a nőstények 20-50 példányból álló szülőközösségekbe tömörülnek, a hímek ilyenkor magányosan vagy kisebb csoportokban élnek. Az anyák évente egyetlen kölyöknek adnak életet, az ellés június végén történik. A legidősebb természetben megfigyelt példány 24 éves volt.

A faj nyári csoportjai augusztusban felbomlanak, és az állatok nászbarlangokhoz vonulnak, ahol megtörténik a párzás. Magyarországon ennek a legaktívabb szakasza októberben van.

Teleléskor barlangokban és bányákban találkozunk vele, de az állatok egy része biztosan faodvakban vészeli át a telet. A felszínalatti telelőhelyeken főleg repedésekbe húzódnak és általában magányosan rendeződnek el.


A horgasszőrű denevér erdőlakó faj (Fotó: Forrásy Csaba)

A horgasszőrű denevér zsákmányának nagy részét nem reptében kapja el, hanem a növényzetről, illetve a talaj felszínéről szedi össze azt. Ennek megfelelően nagy arányban fogyaszt pókokat, százlábúakat és hernyókat is. Kiváló hallása mellett a farokvitorla, illetve az ennek a szegélyén húzódó sertesor (ami egy különleges tapintószervnek tekinthető) is segíti a vadászatban.


Telelő horgasszőrű denevér egy bányavágat falában lévő furatban az Aggteleki-karszton (Fotó: Boldogh S.)

Ezt a fajt jelenleg leginkább az öreg, odvas fákban gazdag erdők elvesztése, illetve a telelőhelyek zavarása veszélyezteti. Egyes országokban mesterséges odúk kihelyezésével is segítik az állományokat, ilyen jellegű hazai tapasztalataink azonban egyelőre nincsenek.

Kérjük, ha bármilyen denevérekkel kapcsolatos problémájuk van, minden esetben kérjenek segítséget, illetve egyeztessenek a területileg illetékes nemzeti park igazgatósággal, illetve forduljanak szakemberekhez. Egyes odúlakó denevéreknek Ön is segíthet, keressen minket, illetve látogasson el honlapunkra!

Kapcsolódó hírek

A Magyar Madártani és Természetvédelmi Egyesület fővárosi Központi Irodája munkatársat keres, heti 40 órás pénzügyi projektasszisztensi munkakör betöltésére az Egyesület pályázati projektjeivel, kiemelten az EU LIFE programja által támogatott projektekkel kapcsolatos feladatok ellátására.

Öreg tollruhás hamvas rétihéja hím (fotó: Hencz Péter)

Az MME Hamvasrétihéja-védelmi Munkacsoport keretein belül a korábbi évekhez hasonlóan  2022-ben is folytatódtak a hamvas rétihéják alaposabb megismerését és védelmét célzó tevékenységeink a Grassland HU projekt vállalásának megfelelően. 2020-ban és 21-ben nyomkövetős madarak viselkedését és fészkelőhelyeik tulajdonságait ismertük meg.

Az MME nemrégiben megalakult Ritkaságvadász Szakosztálya 2022. április 30-án szervezte meg az első Skywatching Day-t. A Magyarországon eleddig páratlan rendezvény nevéhez méltóan az égrenézésről szólt: a részvevők a kijelölt vagy önként vállalt pontokon figyelték az eget és írták össze a látott, átrepülő madarakat.