Terület- és Élőhelyvédelmi Csoport

Túránk során Mezőkeresztes és Mezőnagymihály települések határán érjük el a Borsodi-Mezőséget. Gelej felé haladva az út mindkét oldalán láthatóvá válnak a lucerna földekre pockozni járó egerészölyvek, kékes rétihéják, és nagy kócsagok. Rendszeresen előfordul a pusztai ölyv is, ha szerencsénk van kerecsensólymot és parlagi sast is megfigyelhetünk!
Téli vendégként maradnak ezeken a területeken a gatyás ölyvek, a fák csúcsán üldögélő és innen zsákmányára lecsapó nagy őrgébicsek és északi énekesmadaraink, mint a sárgacsőrű kenderike, vagy a ritka hósármány.

Utunk folytatásaként Gelej községbe érkezünk. A település érdekessége a Geleji Víztározó, ami a hozzá tartozó ivadéknevelő tavakkal együtt közel 250 hektáros, és a térség legnagyobb vizes élőhelyének számít. Az ősz a lehalászás ideje, mikor a felszínre kerülő tómeder gazdag halállománya nagy számban vonzza a vonulásban lévő vízimadarakat. Ez az időszak kiváló alkalmat biztosít gyakori és ritka fajok megfigyelésére is. Gyakran látható itt kis és nagy godák, fenyérfutó, kőforgató, vékonycsőrű víztaposó, rétisas, cigányréce, kis kárókatona.

A halászati munkák elmúltával, az első komolyabb fagyokkal megérkeznek a több ezres lúd és récecsapatok, melyek között akár ritkább fajokat is találhat a türelmes megfigyelő. A tél beköszöntével a jég beálltáig kitartanak a különféle bukó, és búvármadarak is.
Terepi megfigyeléseinket Mezőcsát mellett folytatjuk, ahol a műútról letérve a puszta élővilágába is betekintést nyerhetünk. Ez az a táj, ahol nagyobb eséllyel láthatjuk a fokozottan védett túzok egy csapatát, lencse végre kaphatjuk a táplálkozó területén a réti- és szirti sast, a kis sólyom egy-egy példányát, sőt néha hósármány csapatokat, és sarkantyús sármányokat is!

A nap végén igény szerint lehetőség kínálkozik, hogy megkóstoljuk a mezőségi ételeket, a közeli hegyek borait.
 

Túraidőpontok 2009-ben:

2009 november 21.

2009 novenber 25.   

2009 december 2.    

2009 december 6.

2009 december 16. 

2009 december 20.    

2009 december 30.

Találkozási pont és idő:

Gelej templom parkolója; 7:00, 8:00, 9:00 (GPS = N 47.82936 E 20.77600)

Részvételi díj:

•    Fél napos túra 19 000 Ft; 1-3 fő részére. Minden további személy 2 200 Ft.
•    MME LandRover használat esetén további 90 Ft/km; max. 4 fő részére.

Az ár tartalmazza a vezetett túra árát; MME LandRover használat esetén a megtett úttal arányos árat. Az ár nem tartalmazza a szállás, étkezés, személyes szükségletek, biztosítás költségeit.

Létszám:

MME LandRoverrel: min. 1 fő, max. 4 fő. 2 MME LandRoverrel: min. 5 fő, max. 8 fő. A vendégek autójával min. 1 fő, max. 12 fő.

Általános információk:

Ajánlott a réteges, minden időjárási viszonynak megfelelő öltözködés, bakancs vagy túracipő, kézi távcső, esetleg állványos teleszkóp. A túra során gyalog megtett táv nem kimerítő.

A kirándulás szervezhető az MME LandRover terepjárójával (ajánlott) és a vendégek autójával is.

Ha szükséges, meg tudjuk szervezni az igény szerinti szállást és ellátást a csoport számára.

Mindezek a változások jelentős hatással voltak Európa növény- és állatvilágára. Kezdetben talán a természetszerű élőhelyek (másodlagos erdők, fenyérek, rétek és legelők, mezőgazdasági területek, valamint az emberi települések) megjelenése - az elsődleges élőhelyek és a hozzájuk kötődő fajok rovására - valószínűleg még növelte is valamelyest a biológiai sokféleséget (Hampick 1978). Ez a helyzet azonban századunkban alapvetően megváltozott. A XX. század gyors technológiai és gazdasági fejlődése eredményeként a még megmaradt természetes, illetve természetközeli élőhelyek területét továbbcsökkenti. A korábban nem művelhető, illetve megközelíthetetlen területeket is művelésbe vonták (Baldock 1990). Ezzel párhuzamosan a mezőgazdasági művelés alatt álló területeken tovább romlanak az élőhelyi adottságok a gazdálkodás intenzitásának növekedése miatt - pl.vízrendezés, öntözés, a növényvédő szerek és műtrágyák növekvőfelhasználása, túllegeltetés, specializálódás és a táblaméretek növekedése (O Connor - Shrubb 1986, IUCN 1990, Pain - Pienkowski 1997).

Az erdőgazdálkodás intenzívebbé válása, a halászati hasznosítás fokozódása, az urbanizáció, az iparosítás és a növekvőrekreációs igények mind hozzájárultak az élőhelyek minőségének romlásához (Jenkins 1984, O Connor - Shrubb 1986, Beintema 1988, IUCN 1991, Fuller et al. 1991, Goriup et al 1991, de Juana et al 1993).

A madárfajok a környezet állapotának kiváló indikátorai: képviselőik mindenféle élőhelyen előfordulnak, ugyanakkora madárvilág faji összetétele, sűrűsége érzékenyen jelzi a környezeti változásokat. Ráadásul a madarak rendszertana, elterjedése és biológiája sokkal jobban ismert, mint bármely más állat- vagy növénycsoporté, ezért a madárállományaik monitorozása az egyik leghatékonyabb lehetőség az emberi környezet állapotának figyelemmel kísérésére. Ezért a madarak állományának változása jóval előbb és -főként - nagyobb léptékben figyelmeztet bennünket a természeti erőforrások nem fenntartható használatának veszélyeire, mint bármely növény vagy állatcsoporté. Emellett a madarak rendkívül népszerűek alakosság széles rétegei körében, így kiválóan alkalmasak arra, hogy rajtuk keresztül szövetségeseket szerezzünk a természetvédelem ügyének.

A fontos madárélőhelyek (IBA) kijelölése a világmadárvédő szervezeteinek közös kísérlete arra vonatkozóan, hogy közös alapelvek alapján meghatározzanak egy olyan ökológiai hálózatot, ami -ha megfelelő védelemben részesül - biztosíthatja a Föld madárfajainak fennmaradását. A fontos madárélőhelyek (IBA): nemzetközi jelentőségűek a vadonélő madárfajok védelme szempontjából; gyakorlatias eszközt kínálnak a csoportosuló és a szűk elterjedésű fajok védelméhez;nemzetközileg egységes kritériumrendszer alapján kerülnek kiválasztásra; önálló populációk számára kell élőhelyet biztosítanak; a környezetüktől jól elhatárolhatónak kell lenniük; egy átfogó, integrált biodiverzitás védelmi stratégia részét képezik.

A területek védelme elsősorban a kis elterjedési területű és a csoportosuló fajok védelmét képes hatékonyan biztosítani.A terület védelme például hatékonyan biztosítja a csíkosfejű nádiposzáta (Acrocephalus paludicola) magyarországi állományának védelmét a Hortobágyi Nemzeti Parkban. Rádiótelemetriás vizsgálatok igazolják, milyen fontos az IBA hálózat a kis lilik (Anser erythropus) számára a vonulás során (Oien 1995).

Nyilvánvaló viszont, hogy a mezei pacsirta (Alauda arvensis)védelme egyáltalán nem alapozható a védett területek hálózatára. A fontos madárélőhelyek kiválasztása az egész világon egységes elvek alapján történik (BirdLife International 1995), ami biztosítja a felmérés objektivitását. Ahol csak lehetséges, a kritériumok számszerű határértékeket határoznak meg, amit az adott területen előforduló madárállományoknak rendszeresen meg kell haladniuk.

Adó 1%-ának felajánlásával, egyéni és céges adományával is hozzájárulhat a madarak és más állatfajok védelméhez!

     Letölthető 1% rendelkezési nyilatkozat >>

     Egyéni és céges adományozás >>

     Köszönjük!

A fontos madárélőhelyek megőrzését csak a területen élők, az ott gazdálkodók biztosíthatják az által, hogy tevékenységük során megóvják a területüknek azokat a kulcsfontosságú jellemzőit,aminek köszönhetően a madarak és más természeti értékek megtalálják életfeltételeiket. Természetesen ezeket a tényezőket sokan nem ismerik,vagy nem tudják, hogyan vegyék figyelembe az ökológiai szempontokat gazdálkodásuk vagy fejlesztéseik során. Sokan talán nem is tudják, hogy milyen feltételekkel és honnan kaphatnak támogatást természetkímélő tevékenységükhöz.

Alábbi szolgáltatásainkat ajánljuk a gazdálkodóknak, önkormányzatoknak és beruházóknak:

Szolgáltatásaink:

Az említett együttműködési lehetőségek mellett kiemelt figyelmet fordítunk a gazdálkodók gyakorlati munkáját segítőkezelési útmutatók kiadására (pl. gyepterületek, nádasok természetvédelmi kezelésének gyakorlata stb.). Kisebb füzetek kiadását is tervezzük az egyes fontosabb mozzanatok bemutatására, mint például az élőhelyet jelentő sövények létesítésének szempontjai, a kaszálás természetkímélő módjai, a legeltetés gyakorlata, képekkel és magyarázó rajzokkal illusztrálva.

Gyepgazdálkodási fórum Herceghalmon

A fajgazdag pannon gyepek jelentős részét, speciális élővilágukat és tájképi értéküket a több száz éve zajló rendszeres,kíméletes kaszálás, legeltetés hozta létre és tartotta fenn. Az elmúlt évtizedekben a legeltetéses állattartás mértéke drasztikusan csökkent,a gyepek kaszálással történő fenntartása megritkult hazánkban. Ennek a tendenciának a megfordítása az állattenyésztők, állattartók, gazdálkodók és a természetvédők közös érdeke.

Az érdekelt szakterületek közötti konstruktív párbeszéd kialakulásának segítése, az egymásra utaltság kölcsönös megértése és az együttműködés kialakítása érdekében rendezett szakmai fórumot az MME Természetvédelmi Tanácsadó Szolgálata 2006. május 31-én.

A herceghalmi Állattenyésztési és Takarmányozási Kutatóintézetben megrendezett összejövetel az állattenyésztők és a természetvédelmi szakma első olyan, mindenki számára nyitott fóruma volt, mely a felek egymás jobb megértésére, a konfliktusok feloldására,a közös célok meghatározására teremtett lehetőséget. Az érdekeltek egymás iránti nyitottságát mutatja, hogy a Magyar Állattenyésztők Szövetsége és a Magyar Agrár-Környezetvédelmi Egyesület társszervezőként kapcsolódott a főszervezőhöz.

A fórumon képviselték magukat állattenyésztő szervezetek, nemzeti park igazgatóságok, természetvédelmi és állattenyésztési civil szervezetek, környezetvédelmi és vízügyi igazgatóságok, FM hivatalok, agrárkamarák, egyetemek, állattenyésztői és botanikai kutatóintézetek, családi gazdálkodók, őstermelők,mezőgazdasági vállalkozások, gyepgazdálkodási társulatok, valamint a Környezetvédelmi-és Vízügyi minisztérium Természetvédelmi Hivatala is.

A fórumsorozat első alkalmának szánt rendezvényen a szervezők arra törekedtek, hogy az érintett szakmai körök minél szélesebb skálája előadóként is megszólalhasson. A fórum programja, az előadások anyagai (ppt.) és a fórumon készült fotók itt letölthetőek.

A fórum az NCA Civil Önszerveződés Szakmai és Területi Együttműködés Kollégiumának és az Európai Közösség LIFE pénzügyi támogatásának segítségével került megrendezésre.

Elérhetőségeink:
Budapesti központ
e-mail: ttsz-bp@hu.inter.net
postacím: 1121 BP. Költő u.21.

Szilvácsku Zsolt: 06-309593114
vezető tanácsadó

Fülöp Gyula: 06-309148053
agrár-környezetvédelmi tanácsadó

Szabó Balázs: 06-309692781
vizesélőhely-védelmi tanácsadó

Egyházy Ágoston: 06-203484740
koordinátor

Vidékfejlesztés
Borító (pdf formátum, 146 kB)
2. oldal (pdf formátum, 82 kB)
3. oldal (pdf formátum, 125 kB)
4. oldal (pdf formátum, 66 kB)
5. oldal (pdf formátum, 65 kB)
6. oldal (pdf formátum, 76 kB)
7. oldal (pdf formátum, 173 kB)
Hátlap (pdf formátum, 40 kB)

A vidék_jövője_Magyarországon (pdf, 2,6 MB)

Pályázati tanácsadás
A "Hogyan pályázzanak a magyar gazdák?" c. kiadvány a TTSZ címén megrendelhető.
A kiadvány borítója (pdf formátum, 341 kB)

Természetkímélő gazdálkodás
Gyepek természetkímélő kezelése (pdf formátum, 139 kB)
Gyümölcsösök természetkímélő kezelése (pdf formátum, 178 kB)
Szántók természetkímélő kezelése (pdf formátum, 201 kB)
Nádasok természetkímélő kezelése (pdf formátum, 95 kB)
Halastavak természetkímélő kezelése (pdf formátum, 85 kB)

Élőhelyek: mesterséges élőhelyek (95%), gyepek (5%).

Földhasználat: vadászat (100%), mezőgazdaság (75%), természetvédelem és kutatás (25%), erdőgazdálkodás (5%).

Veszélyeztető tényezők: a mezőgazdasági termelés intenzitásának növekedése (B), erdőirtás (B), egyéb (B), mélységi vagy talajvíz kitermelés (C).

Védettség: nincs.
Területleírás
Mosonmagyaróvártól északra és nyugatra kétterületi egységet foglal magába az oszták-magyar, illetve aszlovák-magyar határ közelében. Az északi rész magasártér, közepestalajvízállással, réti-mezőségi talajjal; a nyugati rész mély talajvizűlöszös síkság csernozjom talajokkal, amelyekre azonban a sekélytermőréteg miatt szélsőséges vízgazdálkodás jellemző. Egykor belterjes mezőgazdasági művelés alatt álló mezőgazdasági terület.

Madártani jelentőség
A mezei madárfajok fontos élőhelye,ahol tudatos élőhely fejlesztéssel sikerült a világszerte veszélyezettet túzok és a fogoly állományát többszörösére növelni.

Természetvédelmi kijelölések
Hivatalosan nem álltermészetvédelmi oltalom alatt. A Lajta- és a Moson-projekt aLajta-Hansági Rt, a Soproni Egyetem Vadgazdálkodási Tanszéke, a Fertő-Hanság Nemzeti Park és a WWF Ausztria összefogásában valósul meg.

Természetvédelmi kérdések
Jelenleg nem veszélyeztetett. A kárpótlás és a földprivatizáció miatt, illetve - az EU csatlakozástkövetően - azonban számítani lehet a mezőgazdaság intenzitásának növekedésére, a fasorok károsodására, és a Bősi-vízlépcső megépítésemiatt a talajvízszint csökkenésére. Az 1992-ben indult Lajta-programkeretében vegyszermentes táblaszegélyeket alakítanak ki, és különfélemódon növelik a szegélyhatásokat a fogoly védelme érdekében. A Moson-projekt 1993-ban indult meg 1232 ha-on. A túzok (Otis tarda)megmentése érdekében túzokkímélő vetésszerkezetet vezettek be, illetve egyes területrészeken a felhagyták a szántóföldi művelést.

Minősítő fajok:
fogoly (Perdix perdix)
túzok (Otis tarda)

Élőhelyek: mesterséges élőhelyek (54%), gyepek (30%), erdők és facsoportok (11%), vízi élőhelyek (5%).

Földhasználat: természetvédelem és kutatás (70%), erdőgazdálkodás (60%), mezőgazdaság (35%).

Veszélyeztető tényezők: a mezőgazdasági művelés felhagyása (A), lecsapolás (A), természeti események (B), erdősítés (C), a növényzet égetése (C).

Védettség: nincs.
Területleírás
Rossz lefolyású ártér lápos réti talajjal,illetve tőzeges síkláppal Kapuvár és Csorna között. Egykor Magyarországlegnagyobb lápterülete volt, és a Fertő-tóval összefüggő vízrendszertalkotott. Mára nagyrészt kultúrtájjá alakult a vízrendezés és az aztkövető emberi beavatkozások hatására. Nemesnyár és éger ültetvények,kevés természetes égeres láperdő, puhafás ligeterdő váltakozik magassásrétekkel, kiszáradó láprétekkel és mocsárrétekkel és szántókkal. Azegykori lápterület gazdag vízivilágát ma már csak néhány kisebbkiterjedésű vizes élőhely idézi (Kónyi-tó, Barbacsi-tó, Fehér-tó)idézi. Elsősorban erdőgazdálkodás, szántóföldi növénytermesztés és rét-legelőgazdálkodás, valamint tőzegbányászat folyik a területen.

Madártani jelentőség
A Hanság részben még őrzi az egykorilápterület változatos madárvilágát, bár a haris (Crex crex), a túzok(Otis tarda) és a nagy póling (Numneius arquata) állománya szinteteljesen felmorzsolódott. Jelenleg nemzetközi szintű kijelölését csak az itt fészkelő gémek teszik lehetővé.

Természetvédelmi kijelölések
7086 hektár a Fertő-Hanság NP része.

Természetvédelmi kérdések
Jelenleg a legfontosabbveszélyeztető tényezők közé tartozik a gyepek művelésének felhagyása, avízelvezetés, az erdősítés, az égetés, és túlszaporodott vaddisznóállomány. A védett természeti területek védettségi szintjénekhelyreállításáról szóló 1995. évi XCIII. törvény alapján a terület egyrésze természetvédelmi kezelésbe kerül, ami lehetőséget ad a füves ésvizes élőhelyek rekonstrukciójára. A védett terület bővítése (kb. 3500hektárral) folyamatban van. Az MME Kisalföldi HCs évente szervez madárgyűrűző tábort a területen.

Minősítő fajok:
bakcsó (Nycticorax nycticorax)
nagy kócsag (Egretta alba)
fehér gólya (Ciconia ciconia)

Élőhelyek: vízi élőhelyek (65%), mesterséges élőhelyek (30%), gyepek (5%).

Földhasználat: természetvédelem és kutatás (100%), vadászat (98%), halászat és akvakultúra (65%), vízgazdálkodás (65%), mezőgazdaság (15%).

Veszélyeztető tényezők: gátak, csatornák, duzzasztók építése (A), lecsapolás (A ), halászat és akvakultúra (B ), a madarak zavarása (B), természeti események (B ), üdülés, turizmus (B ), a mezőgazdaságiművelés felhagyása (C ), a mezőgazdasági termelés intenzitásánaknövekedése (C ), kotrás és csatornázás (C ), iparosítás, városiasodás (C ), infrastruktúra fejlesztése (C ).

Védettség: teljes.
Területleírás
A Fertő-tó magyar részét foglalja magába.Nagyrészt zárt nádas, benne kisebb nyílt vizekkel (ún. -tavakkal-). Akörnyező területeken természetes és mesterséges eredetű szikes gyepek,szántók. A területen nádgazdálkodás, rét-legelőgazdálkodás, szántóföldi növénytermesztés és turizmus folyik.

Madártani jelentőség
Eddig több mint 250 madárfajt figyeltek meg a tavon, ami elsősorban a vízimadarak számára fontos fészkelő- és vonulóhely.

Természetvédelmi kijelölések
12 542 hektár a Fertő-Hanság NPrésze. Ebből 8 432 hektár szerepel a Nemzetközi Jelentőségű VizesTerületek Jegyzékében. A területen a 8/1993. (I. 30.) FM rendelet értelmében tilos a vízivad vadászata.

Természetvédelmi kérdések
A legfontosabb veszélyeztetőtényezők közé tartozik a tó gyors feltöltődése, a gyakran költési időkezdetén túl is elhúzódó nádaratás, a nádégetés és a környező rétekművelésének csökkenése. A mexikópusztai vizes élőhely-rekonstrukcióhatására jelentősen javultak a gulipánok (Recurvirostra avosetta) és asirályfélék fészkelési lehetőségei. Az élőhely-rekonstrukció területeegyben fontos éjszakázóhely is vonulási időben. Az ökoturizmusfejlesztéséhez a Phare program biztosít támogatást. Folyik a területrészletes ökológiai alapállapot-felmérése. Az MME Soproni HCs szervezésében évente partimadár-gyűrűzés is folyik a területen.

Minősítő fajok:
törpegém (Ixobrychus minutus)
nagy kócsag (Egretta alba)
kanalas gém (Platalea leucorodia)
vetési lúd (Anser fabalis)
nagy lilik (Anser albifrons)
nyári lúd (Anser anser)
nyári lúd (Anser anser)
kendermagos réce (Anas strepera)
csörgő réce (Anas crecca)
üstökös réce (Netta rufina)
kis vízicsibe (Porzana parva)

Élőhelyek: vízi élőhelyek (50%), mesterséges élőhelyek (45%).

Földhasználat: vízgazdálkodás (60%), természetvédelem és kutatás(50%), mezőgazdaság (20%), erdőgazdálkodás (10%), halászat és akvakultúra (7%), nem hasznosított (5%).

Veszélyeztető tényezők: egyéb (A), természeti események (B), amezőgazdasági művelés felhagyása (C), kotrás és csatornázás, (C), erdősítés (C), halászat és akvakultúra (C).

Védettség: teljes.
Területleírás
A Kisbalaton a Balatontól délnyugatra a Zalafolyó torkolatánál található. Valaha a tó egyik öble volt, de a XVII.században a folyó által szállított hordalék úgy feltöltötte, hogyfokozatosan elmocsarasodott. A Zala szabályozása után a terület nagyrészét lecsapolták, és a mocsárvilág a későbbi KisbalatoniMadárrezervátum területére szorult vissza. A terület jellegét az elmúltévszázadok beavatkozásai mellett alapvetően a Kisbalatoni VízvédelmiRendszer beruházás keretében megvalósult beavatkozások határozzák meg.Ennek megfelelően az I. Tározó egy - szántóföldek és degradált rétekhelyén - mesterségesen kialakított, nyílt vizű tó, míg a II. Tározómagába foglalja a korábbi Kisbalatoni Madárrezervátum -ősmocsarát- és akörnyező elárasztott területeket. A terület nagy részén vízgazdálkodásiés vízépítési munkák folynak. Jelentős még a nádvágás és a halászat is. A vizes területek körül elsősorban szántóföldi növénytermesztés folyik.

Madártani jelentőség
A területen több, mint 110 madárfajfészkelését mutatták ki 1949 óta. Hazánk egyik legfontosabb gém- éskárókatona fészkelőhelye. Az I. tározó kialakítása után megnőtt a jelentősége a vízimadarak vonulásában is.

Természetvédelmi kijelölések
14 745 hektár aBalaton-felvidéki NP része, szerepel a Nemzetközi Jelentőségű VizesTerületek Jegyzékén. A területen a 8/1993. (I. 30.) FM rendelet értelmében tilos a vízivad vadászata.

Természetvédelmi kérdések
A legfontosabb veszélyt a régiKisbalatont is magába foglaló II. Tározó feltöltése jelenti. A II.Tározón 1993 óta minden évben előfordul halpusztulás, és kisebb-nagyobbmértékben a botulizmus is felüti a fejét. A tavaszi árvizeket nemsikerül megfelelően kezelni, így azok gyakran veszélyeztetik a kanalasgém (Platalea leucorodia) és más vízi madarak költésének sikerét. Amegváltozott vízjárás kedvezőtlenül befolyásolja a területfenntartásában jelentős nádaratás feltételeit is. A vízszint növekedésehatására pusztulnak a fák, ami a fán fészkelő gémfélék (bakcsó, kiskócsag, üstökös gém) állományát veszélyezteti. Az építési munkák aterület jelentős bolygatásával, a gyomok betelepülésével járnak. Atermészetvédelmi célú biológiai monitoring program jól dokumentálja afeltöltés hatására bekövetkező kedvezőtlen változásokat. Az elárasztottterületeken nagyon jelentős a zsombéksásos és a nádas pusztulása. Az I.Tározó tapasztalatai alapján előre jelezhető a természeti értékekpusztulása, élőhelyük beszűkülése. A környező területeken elsősorban agyepterületek művelésének felhagyása jelent problémát, mert így megszűnik a haris fészkelőhelye.

Minősítő fajok:
törpegém (Ixobrychus minutus)
bakcsó (Nycticorax nycticorax)
üstökös gém (Ardeola ralloides)
nagy kócsag (Egretta alba)
vörös gém (Ardea purpurea)
kanalas gém (Platalea leucorodia)
vetési lúd (Anser fabalis)
nagy lilik (Anser albifrons)
nyári lúd (Anser anser)
nyári lúd (Anser anser)
cigányréce (Aythya nyroca)
pettyes vízicsibe (Porzana porzana)
is vízicsibe (Porzana parva)
szárcsa (Fulica atra)
fattyúszerkő (Chlidonias hybridus)