Kétéltűek és hüllők

Az Országos Kétéltű- és Hüllőtérképezés programunk 2020-ban is eredményes évet zárt, az önkéntesek összesen 3 967 új feltöltést küldtek be a honlapra, így a működés első évtizedében már 65 607 előfordulási adat (40 562 kétéltű és 25 045 hüllő) gyűlt össze a hazai herpetofaunáról.

Érdemes megemlíteni, hogy az év során 2 390 adat a mobil alkalmazáson keresztül érkezett és a beérkezett megfigyelések 60 százalékához (2 360) fényképet is csatoltak, ami nagyban segíti a validálás folyamatát.

A 2020-as évben érkezett és az összes eddigi kétéltű megfigyelés fajonkénti eloszlása

A 2020-as évben érkezett és az összes eddigi hüllő megfigyelés fajonkénti eloszlása

Az elmúlt évben összesen 449 új feltöltő regisztrált, akik közül 316-an megfigyelést is töltöttek fel. Eddig 1 468-an osztottak meg adatot az összesen regisztrált 1 877 felhasználó közül.

Újonnan regisztrált felhasználók száma éves bontásban

A folyamatosan növekvő tendenciát mutató regisztrációk számában jelentős szerepe van annak, hogy adatrögzítő, valamint a fajok azonosításában segítséget nyújtó programunk Kétéltű- és Hüllőtérképezés, illetve Kétéltű- és hüllőhatározó néven, 2017 óta okostelefonra szánt, androidos alkalmazások formájában is elérhetőek.

A 2020-as évben honlapunkra beérkezett adatok területi eloszlása

A 2020-ban legtöbb adatot és legszebb képeket feltöltők közül a dobogósokat az év fajával díszített ajándékokkal jutalmazzuk, ezúton is megköszönve értékes munkájukat.
2020-ban a legtöbb adatot Wenner Bálint töltötte fel (252), a második helyen Baracsy Ákos végzett 141 megfigyeléssel, míg a harmadik helyet Dr. Kókai Károly szerezte meg 105 adatponttal.

A legtöbb fényképes adatot szintén Wenner Bálint küldte be (243). A második legtöbbet Varga Zsolttól kaptuk (72), míg a dobogó harmadik fokára Bíró Annamária fényképezte fel magát 68 kattintással.

A legszebb fénykép kategóriában a zsűri nem tudott dönteni és végül két megosztott győztest hirdetett: Hajdu Emese foltos szalamandra és Nagy Péter vöröshasú unka fotója végzett az első helyen. A harmadik helyen szintén hárman osztoznak: Bombay Bálint barna varangyot, Burkáné Pupler Éva zöld levelibékát és Pálvölgyi Kriszta nagy tavibékát ábrázoló fotóit díjaztuk. Altmann Péter foltos szalamandra fotója pedig a zsűri Különdíját érdemelte ki.

  

A két első helyezett, Hajdu Emese (foltos szalamandra) és Nagy Péter (vöröshasú unka) fotója

Legérdekesebb képet Nagy Barbara küldte egy túlméretes halat nyeldeklő kockás siklóról, míg az év fajáról Lévai Irén képét értékeltük a legszebbnek.

A díjazott képeket és 2020 legszebb fotóiból készült válogatásunkat ide kattintva lehet megtekinteni.

A díjazottakkal a Herptérkép programban regisztrált e-mail címükön keresztül vesszük fel a kapcsolatot.

A fotópályázat harmadik helyén osztozó fotók: barna varangy (Bombay Bálint), zöld levelibéka (Burkáné Pupler Éva), nagy tavibéka (Pálvölgyi Kriszta)

A legszebb, év faját ábrázoló fotót Lévai Irén készítette
 

Zöld és barna varangyok Európában

A zöld varangy rendszertanilag a varangyfélék (Bufonidae) családjába tartozik. Ezen belül egy olyan fajcsoport tagja, melynek képviselői a Szahara fakó homokjától egészen a Himalája zord hegyvidékéig előfordulnak. Rendszerezésük kemény dió és még korántsem tekinthető lezártnak. Az utóbbi bő egy évtized filogenetikai vizsgálatai alaposan átrajzolták a varangyfélék rendszertanáról kialakult hagyományos képet. Korábban a tudomány az Európában előforduló varangyokat egységesen a Bufo-nembe sorolta, majd a későbbi vizsgálatok eredményei nyomán felosztották a társaságot. A zöld varangy először a Pseudepidalea, majd a Bufotes nembe került, ez utóbbi besorolás számít jelenleg is tudományosan elfogadottnak. Több európai populáció faji vagy alfaji rangja jelenleg is tudományos vita tárgyát képezi. A Földközi-tenger nyugati medencéjének, valamint a Közel-Kelet zöld varangyait Bufotes balearicus, illetve Bufotes sitibundus néven egyes szerzők külön fajba sorolták. Az Európai Herpetológiai Társaság Taxonómiai Bizottságának 2020-as publikációja összesen 6 varangyfajt sorol fel.

Egyéb varangyfajok - balról jobbra, fentről lefelé: Bufotes boulengeri siculus - Szicília, B. boulengeri - Marokkó, Epidalea calamita - Franciaország, Bufotes cypriensis - Ciprus, Bufo bufo - Magyarország, Bufo spinosus - Franciaország
(Fotók: Mario Lo Valvo, Halpern Bálint, Bernard Dupont, Tom Kirschey, Vörös Judit, Luis Miguel Bugallo Sánchez)

Ez alapján a zöld varangy fajcsoport tagjai közül legnagyobb területen 2021 kétéltűje, a zöld varangy (Bufotes viridis) fordul elő. Közép- és Kelet- Európában törzsalakja, a B. v. viridis él, az Appennini-félszigeten és a Földközi-tenger nyugati medencéjének szigetein a B. v. balearicus honos, míg az Égei-tenger keleti szigetein a B. v. sitibundus fordul elő. 2020-ban a zöld varangynak B. v. dionysi néven egy új alfaját is leírták Náxosz görög szigetéről. Szicília nagy részén a Bufotes boulengeri helyi alfaja, a B. b. siculus él, míg Cipruson Bufotes cypriensis néven endemikus zöld varangy fordul elő. Nyugat-Európa és a Baltikum lakója a zöld varangyra némiképpen hasonlító nádi varangy (Epidalea calamita), hazánkhoz legközelebb Ausztria északnyugati részén találkozhatunk vele. A zöld varangy mellett hazánk másik gyakori varangyfaja a barna varangy (Bufo bufo). Korábban minden európai barna varangyot egy fajba soroltak, újabban viszont Nyugat-Európa és az Ibériai-félsziget barna varangyai Bufo spinosus néven külön fajba sorolandók.

A zöld varangy elterjedése Európában (az Európai Herpetológiai Atlasz alapján)
 

Tévhitek és a valóság

A varangyok az általános közvélekedés szerint nyálkás, undorító, veszélyes állatok hírében állnak, mindez azonban távol áll a valóságtól. Bőrük nem nyálkás. A vizet csak a szaporodási időszakban vagy nagy nyári melegben keresik fel, bőrük a szárazföldi léthez idomult, ennek megfelelően más kétéltűekéhez viszonyítva szárazabb tapintású. Ha közelebbről megnézünk egy zöld varangyot, akkor az „undorító” jelző sem állja meg a helyét. Tekintete kifejezetten barátságos, szája mosolyra görbül, szemei fémeszöld színűek. Testalkata kevésbé esetlen, mint rokonáé, a barna varangyé. Testéhez képest a lábai hosszabbak, bőre kevésbé szemölcsös. Hátának szürkés alapszínén szabálytalan alakú zöld foltokat visel, mintázatát gyakran narancssárgás vagy vöröses pettyek díszítik, összességében terepszínű hatást kelt. Rejtőszíneivel ügyesen beleolvad környezetébe. Hasa fehéres, rajta néhány sötétebb pötty vagy folt előfordulhat. Egyedi külleme miatt nehéz más hazai kétéltűvel összetéveszteni, esetleg egyes föld alól előásott, talajszemcsékkel borított példányait nézhetnénk elsőre barna varangynak. A zöldes szivárványhártya és a közel párhuzamosan álló fültőmirigyek azonban ilyen esetben is gyorsan elárulják, hogy zöld varangyról van szó (a barna varangy szivárványhártyája réz-arany színű, bab alakú fültőmirigyei hátrafelé kifordulnak). Tény, hogy a zöld varangy bőrének mirigyei méreganyagokat (bufotoxin) termelnek, ezek hatóerejét azonban sokszor túlbecsülik. Mérge normál körülmények között emberre nézve teljesen veszélytelen, ám a varangy esetleges elfogyasztása okozhatna kellemetlen emésztőszervi, továbbá szív- és érrendszeri panaszokat.  A váladék szembe vagy nyálkahártyára jutva csípő, égető érzést okozhat, ám az irritáció bő vízzel történő öblítéssel gyorsan orvosolható. Gyakran előfordul, hogy a kézbe vett varangy ijedtében lepisili az embert, vizeletétől azonban nem kell tartani. A közkeletű vélekedés ellenére kloákájával nem céloz a szemre, nem tudja megvakítani az embert, és vizelete a bőrre jutva sem okoz ragyákat vagy hegesedést. Mindenesetre már csak a faj védettsége miatt is célszerű tartózkodnunk a varangyok kézbevételétől, ha valamilyen okból mégis így teszünk, akkor viseljünk gumikesztyűt és alaposan mossunk utána kezet!

Színezete és mintázata terepszínű hatást kelt (Fotó: Babocsay Gergely)
 

Az ember környezetében

A zöld varangy strapabíró állatként sokféle élőhelyen előfordulhat. A mérsékelt égövben természetes körülmények között inkább a nyílt területek lakója, a zárt, sötét erdőket általában elkerüli. Jól alkalmazkodott a szélsőséges környezeti viszonyokhoz, tűri a hőséget és bizonyos mértékig a kiszáradást is. Ezek a tulajdonságai hozzásegítették ahhoz, hogy kultúrakövető fajjá váljon, mely az ember által létrehozott környezetben is megtalálja létfeltételeit. A zöld varangy olyan sikeresen alkalmazkodott a mesterséges környezethez, hogy lakott területeken sokszor jóval nagyobb egyedsűrűségben fordul elő, mint a természetben. Hazánknak talán nincs olyan települése, ahol ne élne zöld varangy. Erdős vidékeken kifejezetten települések belterületén, erdei utak mentén vagy bányaterületeken szokott előfordulni. Megtelepedéséhez a legtöbb faluban és városban is adottak feltételek.

A faj mesterséges környezetben is megtalálja létfeltételeit, de...

...felhagyott bányaterületeken is gyakran előfordul. (Fotó: Péntek Attila László)
 

A zöld varangy alapvetően éjjeli állat, melynek nappal búvóhelyre van szüksége. Ilyen célra falak, járdák repedései, rágcsálók üregei, kerti limlomok mind-mind megfelelnek számára. Esős, párás időben vagy a fóliasátrak nyújtotta kedvező feltételek között a zöld varangy néha nappal is előmerészkedik. Tápláléka főként rovarokból áll, emellett ha alkalma nyílik rá, akkor fogyaszt pókokat, ászkarákokat és gilisztákat is. Jelenléte a kertben kifejezetten hasznosnak mondható, a haszonnövények leveleit és gyökereit megrágni ragadozó alaptermészete mellett már csak azért sem szokta, mert fogai egyáltalán nincsenek. A búvóhely és a táplálék mellett a szaporodási időszakban valamilyen víztestre is szüksége van utódnemzedékének biztosítása érdekében. Vízelvezető árkokban, belvízjárta területek időszakos tócsáiban, kerti tavakban, használaton kívüli úszómedencékben vagy közparkok szökőkútjaiban egyaránt képes szaporodni. 

A zöld varangy számára a belvízjárta területek is szaporodóhelyet jelenthetnek (Fotó: Halpern Bálint)

 

Varangynásztól telelésig

A zöld varangy általában márciusban fejezi be téli pihenőjét, de enyhe időben az első példányok már február végén is előmerészkedhetnek. Hazánkban többnyire április-május táján jön el a  szaporodás ideje, ekkor az év nagy részében szárazföldi életet élő állatok a vizekhez vonulnak. Elterjedési területének déli, mediterrán vidékein a szaporodási időszak egészen hosszan, kedvező csapadékviszonyok mellett akár őszig is elhúzódhat. A fél méternél mélyebb tavakat a zöld varangyok általában elkerülik, kifejezetten a napsütötte, sekély tócsák a kedvükre valók. Szikesek vagy tengerpartok tócsáinak enyhén sós vize is megfelel számukra. A hímek jól fejlett hanghólyaggal rendelkeznek és a lótücsök nótájához hasonlító, pirregő hívóhanggal próbálják felkelteni a nőstények figyelmét. Egy-egy nőstény körül gyakran több hím is tülekedik a szaporodóhelyeken. Párba álláskor a hímek a hónaljuknál ragadják meg a nőstényeket. A nagyobb példányok akár tízezernél is több petét rakhatnak le hosszú zsinórokba rendezve. Párzás után a kifejlett példányok elhagyják a vizet. Fejlődő lárvái sötét, szürkésbarnás színűek, testük körvonalai felülnézetből egérszerű formát mutatnak. Főként elhalt vízinövényeket és algatáplálékot fogyasztanak. Átalakulásuk előtt a zöld varangy ebihalai a 4-5 centiméteres testhosszt is elérhetik, ekkor már a fajra jellemző foltos mintázat is megfigyelhető rajtuk. Az ebihalak átalakulása általában nyárra esik, a vizet elhagyó fiatalok 1-2 centiméter hosszúak. Átalakulásuk jórészt egy időben történik, gyakran tömegesen jelennek meg a szaporodóhelyet övező szárazföldön. Szétszéledésük után a felnőttekéhez hasonló, szárazföldi életmódot folytatnak, a vizektől akár több kilométer távolságra is elkóborolhatnak.

Tülekedés a szaporodóhelyen (Fotó: Halpern Bálint)

Petefüzér (Fotó: Sos Tibor)

A zöld varangy téli pihenője általában októberben kezdődik, lakott területeken nem ritka, hogy ilyenkor akár többedmagával pincébe vagy vízóraaknába húzódik. Megesik, hogy a varangyok csapdába kerülnek ezeken a helyeken, ilyen esetben megmentésükkel célszerű megvárni a tavaszt és a kert egy csendesebb sarkában elengedni őket. Enyhe, esős időben (mint például 2020 karácsonyán) néhány példány átmenetileg megszakíthatja téli pihenőjét. Ez normális jelenség, problémát csak abban az esetben okozhat, ha a hideg hirtelen, erős faggyal tér vissza. Fokozatos lehűlés esetén a varangyok gond nélkül visszatérnek fagymentes telelőhelyeikre. Kedvező esetben egy kifejlett zöld varangy 10 évnél is hosszabb ideig élhet.

 

Leselkedő veszedelmek

A zöld varangy Magyarországon védett, természetvédelmi értéke 10 000 Ft. Hazánkban és elterjedési területének déli vidékein a faj állományai stabilnak mondhatóak, ellenben például Svédországban, ahol a zöld varangy a legritkább kétéltűek egyike. Természetes ellenségei lárvakorban a különböző vízben élő ragadozó rovarlárvák, a kifejlett példányokat pedig a vízisikló fogyasztja előszeretettel. Mint minden kétéltűt, a zöld varangyot is fenyegetik a különböző betegségek, mint például a Batrachochytrium dendrobatidis rajzóspórás gomba által okozott kitridiomikózis. A gombabetegség hazánkban ezidáig nem okozott tömeges elhullást, de fontos a kétéltűállományok folyamatos ellenőrzése, hogy szükség esetén még idejében tudjunk cselekedni. Lakott területeken a zöld varangy gyakran esik a gépjárművek áldozatául, esős éjszakákon tömegesen hullanak el közútjainkon. 

A zöld varangy gyakran esik gázolás áldozatául (Fotó: Péntek Attila László)

Sajnálatos módon tudatlanságból szándékosan is pusztítják. A kertben talált varangyot gyakran agyonverik, illetve egyes kertitó-tulajdonosok részéről ismerünk példát a lerakott petezsinórok eltávolítására és megsemmisítésére is. Görögországban megtörtént, hogy ismeretlen elkövetők klórtartalmú tisztítószerrel pusztították el a vizet elhagyni készülő kisvarangyok tömegeit. A cél feltehetően az volt, hogy a szárazföldön szétszéledő kétéltűek ne zavarhassák a közeli szállodák vendégeit. A hasonló esetek megelőzése végett kiemelkedően nagy lehet az ismeretterjesztés szerepe. A varangyokra nézve egyes házi kedvencek is veszélyt jelenthetnek. A kutyákat és macskákat a varangyméreg általában hatékonyan rettenti el, míg azonban a varangy rosszízű mivoltát megtanulják, addig több példány pusztulását is okozhatják. A zöld varangyra nézve a legnagyobb veszélyt szaporodóhelyeinek eltűnése jelenti. A klímaváltozás okozta aszályok idő előtt kiszárítják a faj által kedvelt időszakos vizeket, megnehezítve a varangyok szaporodását. A szökőkutak és más meredek falú mesterséges vízterek gyakran csapdaként működnek az átalakuló fiatalok számára. Ha átalakulásuk után a varangyok nem tudják elhagyni a vizet, akkor általában belefulladnak. Városokban a zöldterületek eltűnése vagy a búvóhelyektől mentes, „steril” kertek terjedése szintén előnytelen a varangyok számára. Ha kertes házban lakunk, a varangyokat mesterséges búvóhelyek vagy halaktól mentes, sekély vizű kerti tavak létesítésével segíthetjük.

A faj védelméhez azzal is hozzájárulhatunk, ha a zöld varanggyal kapcsolatos észleléseinket feltöltjük az Országos Kétéltű- és Hüllőtérképezés honlapjára.

A zöld varangyról készült további képek ide kattintva tekinthetők meg. 

 

Írta: Péntek Attila László

A 7 panelből álló vándorkiállítás könnyen felállítható, úgynevezett roll-upokra készült. A kiállítás fotókkal, grafikákkal illusztrálva mutatja be a hazánkban előforduló kígyófajokat, elterjedésüket, életmódjukat ezzel segítve e különleges állatcsoport jobb megismerését. 

A bemutatóanyagot térítésmentesen bocsátjuk az oktatási intézmények rendelkezésére, igény esetén a kígyókat bemutató ismeretterjesztő előadással egybekötve.

A kiállítás megrendeléséhez az alábbi űrlap kitöltése szükséges: https://forms.gle/KhesKz7YdBmP4Fzm6

További információ: khvsz.vandorkiallitas@gmail.com

A kiállítás menetrendjét és a már foglalt időpontokat az alábbi naptárban lehet megtekinteni:

Magyarország kígyói vándorkiállításunk létrejöttének pénzügyi hátterét az Agrárminisztérium Zöld Forrás Pályázata biztosította.

A szakosztály tavalyi munkáját és költségvetési helyzetét Babocsay Gergely, Halpern Bálint és Vörös Judit ismertették. A résztvevők betekintést nyerhettek a faj- és élőhelyvédelmi programokba, az Országos Kétéltű- és Hüllőtérképezés programba, továbbá beszámolót hallhattak a Herptáborról, valamint az év fajával kapcsolatos tevékenységekről. A részletes jelentést ide kattintva tekinthetik meg. Az idei év tervei is szóba kerültek, az integrált LIFE program keretében megvalósuló pannongyík-védelmi program előkészítéséről Harmos Krisztián tartott előadást. A Vezetőség beszámolóit követően a Közgyűlés szavazással döntött annak elfogadásáról.

A gyűlést a batyus ebéd után egy túrával zártuk, ahol a kedvező időjárásnak köszönhetően megfigyelhettük a pannongyíkot, valamint egy levetett haragossikló bőrt is találtunk.

Köszönettel tartozunk a gyönyörű helyszínért a Duna-Ipoly Nemzeti Park Igazgatóságnak és a Látogatóközpont munkatársainak.

Az eseményen készült képekből készült válogatásunk ide kattintva tekinthető meg.

A tábor helyszíne: Hiúz Ház Erdei Iskola és Látogatóközpont (Duna-Ipoly Nemzeti Park Igazgatóság), Szokolya, Királyrét

Időpont: 2020. június 16–21. (kedd–vasárnap)

Jelleg: ott alvós. Elhelyezés 6-8 ágyas szobákban

Célcsoport: iskolások 10–18 éves korig

 

Fizetési tudnivalók

Részvételi díj:

MME tagoknak (táborozó vagy szülő, vagy családi tagság): 47 000 Ft

nem MME tagoknak: 60 000 Ft

MME tagság igénylése: http://mme.hu/legyen-tag Éves tagdíj: felnőtt 5000 Ft, diák 3000 Ft

A részvételi díjat egy összegben kérjük az MME központi számlaszámára átutalni: 11712004-20011215

A közleménybe írják a táborozó nevét és a HERPTÁBOR szót. Fizetési határidő: 2020. május 15.

FONTOS: Az MME Gazdasági Osztály kérése: részvételi díjat még ne utaljon senki, csak miután a résztvevők listájára történt felvételt visszaigazoltuk és az MME számlát állított ki!

A befizetett díjból 20 000 forintot tekintünk foglalónak. Visszalépés esetén a foglalót akkor áll módunkban visszaküldeni, ha a táborhelyet a tartaléklistáról fel tudjuk tölteni.

A részvételi díj magában foglalja napi háromszori étkezés díját. Az étkezések nagy részét a táborhely biztosítja, de a bográcsozás, szalonnasütés sem fog elmaradni!

 

Utazás

Csoportosan Budapestről a Nyugati pályaudvarról. Az utazás árát a részvételi díj nem tartalmazza, de a csoportos utazás megszervezésében segítséget nyújtunk. Részletek később.

Egyénileg történő utazásnál a környezettudatosság jegyében, aki teheti telekocsi-szerűen segítheti a többi táborozó lejutását is. Az igények felmérését követően, a kontaktok átadásával ebben is segítséget nyújtunk.

 

Tevékenységek

Kirándulások kétéltűek és hüllők nyomában a Börzsöny területén. Tudományos ismeretterjesztő előadások sokasága és proaktív, kiscsoportos foglalkozások a táborvezetők közreműködésével.

Elsajátítható ismeretek: kétéltűek és hüllők biológiája, megfigyelésük, meghatározásuk és fotózásuk a természetben, előfordulási adatok gyűjtése és alapvető térinformatikai ismeretek, elméleti és gyakorlati természetvédelem

 

Táborvezetők

Dr. Babocsay Gergely herpetológus, a KHVSZ elnöke

Balogh Diána biológus, a KHVSZ titkára

Halpern Bálint herpetológus, a KHVSZ titkára

Heltai Botond doktorandusz hallgató

Mizsei Edvárd doktorandusz hallgató

Péntek Attila László biológus, a KHVSZ titkára

Rák Gergő biológus hallgató

Dr. Üveges Bálint biológus

 

Jelentkezés:

Előzetes jelentkezés e-mailben: Heltai Botond: herptabor@gmail.com

A jelentkezésnél a következő adatokat kérjük megadni:

Táborozó neve

Táborozó kora

Szülő elérhetősége (telefon, email)

Számlázási cím

A jelentkezés a részvételi díj befizetése után válik hivatalossá. Jelentkezésnél elsőbbséget élveznek azok a jelentkezők, akik eddig nem, vagy csak egyszer vettek részt Herptáborban.

 

Praktikus információk a résztvevőknek:

Mit hozzál magaddal? (kiemelten a nélkülözhetetlen dolgok)

hálózsák (és párna)

kiránduláshoz alkalmas ruházat (hosszú és rövidnadrág, póló, ing, egy melegebb ruha, esőkabát, kalap vagy baseball sapka)

kényelmes túracipő/túrabakancs

könnyen száradó vagy nyitott lábbeli (pl. szandál, sportcipő)

vízálló lábbeli (pl. gumicsizma, bakancs)

kisebb (max. 25L) hátizsák a napi túrákhoz

kulacs/vizes palack

jegyzetfüzet/napló

fényképezőgép

távcső

fejlámpa/zseblámpa

kullancs-szúnyogriasztó

(tökéletes megelőzés kullancs ellen nem létezik – javasolt a tábor meghirdetése idejétől oltások beadatása háziorvossal vagy iskolaorvossal kullancs-agyvelőgyulladás (enkefalitisz) ellen. Sajnos a gyakoribb Lyme-kór ellen nem létezik védőoltás, a tüneteket mi is figyeljük, kérjük a szülők odafigyelését is a tábor után)

magas faktorszámú naptej

Ha valaki rendszeresen szed gyógyszert, az egy hétre való szükséges mennyiséget hozza magával. Allergiára való hajlam esetén az allergiás tünetek kezelésére máskor is használt gyógyszer, kenőcs. Ezen kívül esetleg láz- és fejfájáscsillapítóra lehet szükség.

 

Amit NE hozz! Magas sarkú cipő, gurulós bőrönd*, laptop, alkohol.

*szülővel való egyeztetés alapján a nagy bőrönd lehet gurulós. A terepi hátizsák ne legyen olyan ☺

Nagy értékű fényképezőgépet vagy bármilyen más eszközt csak saját felelősségre hozz. Az elektromos készülékek elemeiről, akkumulátorairól és azok töltő eszközeiről gondoskodj!

 

Ételérzékenységről, allergiáról, gyógyszerszükségletről a szülők mindenképp tájékoztassák a táborvezetőket a később letölthető formanyomtatványon!

Bőre sáros az olvadó hótól beázott pocokjárat falától. Parázsló íriszét, fekete hosszanti hasítású pupilláját elfedi a fényét vesztett felhám alatt felgyülemlett kékesfehér vedlési folyadék. Szeme így észrevehetetlenül mozdul meg, ahogyan a ragadozót követi vele. Ő maga továbbra is mozdulatlan. Bízik abban, hogy nem vették észre. De ahogy a ragadozó közelebb ér, elszakad a cérna. Hirtelen, mint a rugó, hatalmasat szisszenve nekilódul, és heves fújtatások közepette araszolni kezd a legközelebbi bokor töve felé. Néhány másodperc, és nyomtalanul eltűnik a száraz fűavar rejtette üregben. Aznap már nem is merészkedik elő.

A keresztes vipera – Vipera berus (Linnaeus, 1758) a tavasz első napsugaraival ébred téli kényszerpihenőjéből. Először a hímek bújnak elő, és azon nyomban igyekeznek hőmérsékletüket minél magasabbra tornászni. Olykor túlságosan is exponálják magukat, a hótól lelapított, elszürkült növényzet kevés takarást biztosít nekik. De ilyenkor a biztonság háttérbe szorul. Az első napok melegében kezdenek a hímek spermiumai érni, és régi felhámot is le kell vedleni, ami ugyancsak hosszadalmas, jó pár napig tartó folyamat. A verseny bizony nagy. Hímek sokasága készül, hogy az 1-2 héttel később előbújó nőstényekért megküzdjön. Aki előbb végez e különös fiziológiai versenyben, annak van nagyobb esélye időben nászba lendülni. A régi és új felhámot elválasztó kékes nyirokfolyadék felszívódik, épp csak annyi marad, hogy a „kígyóingből”, mint valami harisnyából a vipera könnyedén kibújjon. Az új ruha azonban maga a tökély. Színei nem is lehetnének élénkebbek, és mintha vakszolva lenne, úgy siklik a növényzetben. Az ekkorra már előbújó nőstények még nem vedlenek, hanem feromonjaikkal jelzik, hogy párosodásra készek. A hímek hamar felkutatják őket, gyakran többen készek ugyanarra a nőstényre tekeredni, de a párosodás jogát el kell dönteni. A vetélytársak egymásnak feszülnek, testüket egymásba fűzik, fejüket magasba emelik, és hatalmasakat taszítanak egymáson. Kívülről olykor heves, olykor harmonikus táncnak tűnik a küzdelem. Innen az elnevezés: „kígyók tánca”. A kisebb vagy kevésbé kitartó előbb-utóbb megfutamodik, és a győztes nemzi az új nemzedéket.

Tipikus színezetű hím keresztes vipera a lengyelországi Beszkidekből. Mintázatuk az első tavaszi vedlést követően a legélénkebb.

Viperafészek?

Kevés hüllőnél ismerünk ivadékgondozást, a keresztes viperánál sem fordul elő. Mégis honnan jöhet a viperafészek elnevezés? A viperák jelentős hányada ún. álelevenszülő. Tojásaikat nem rakják le, hanem azok a nőstény testében fejlődnek ki. Jelenlegi elméletek szerint e szaporodási módnak hűvös éghajlaton van nagy előnye, ott fejlődhetett ki. A nőstény ugyanis aktív helyváltoztatással maga választhatja ki az embriók fejlődéséhez optimális hőmérsékletet. A növények takarásában éppen megszületett kis viperák anyjuk jelenlétében valóban olybá tűnnek, mintha fészekaljat képeznének. Az utolsó ivadék világrajövetelét követően azonban a nőstény magukra hagyja őket, ők pedig szétszélednek, hogy teljesen önálló életet kezdjenek. A tavaszi párosodást hónapokkal követően, nyár közepétől ősz elejéig jön világra az 5-15 alig 15-20 centiméteres viperagyerek.

Tipikus színezetű nőstény keresztes vipera a lengyelországi Beszkidekből. A nőstények színezete inkább a rejtőzködést szolgálja. 

Viperás tájaink

Sok tévhit kering arról, hogy Magyarországon milyen viperák és hol találhatók meg. Két faj fordul elő nálunk, a rákosi vipera és a keresztes vipera. Homoki vipera (Vipera ammodytes) a mai Magyarországon nem él! A rákosi vipera – Vipera ursinii rakosiensis (Méhely, 1893) két tájunkon, a Duna-Tisza közén és a Hanságban fordul elő. A keresztes vipera megtalálható a Zemplénben, Szatmári- és a Beregi-síkon, valamint Belső-Somogyban és Dél-Zalában.

Élőhelyeik elsősorban az erdőszegélyek, cserjés foltok peremei. Belső-Somogy.

Ugyan nálunk csak szigetszerűen fordul elő, a keresztes vipera az egyik, ha nem a legnagyobb elterjedésű hüllő a földön: Nyugat-Európától egészen a Távol-Keletig elterjedt, északon a sarkkörön túl, szinte a Mikulás otthonáig hatol. Elsősorban domb és síkvidéki erdőszegélyeken, sokszor vizes, mocsaras élőhelyeken él, de megtalálható magas hegyvidékeken is, mint a Kárpátok.

Élőhelyeik elsősorban az erdőszegélyek, cserjés foltok peremei. Beszkidek, Lengyelország.

Kamuflázs vagy figyelmeztető mintázat?

A keresztes vipera nem nő nagyra, a 60-80 cm már hosszúnak számít. Bár az általános közvélekedés szerint vaskos, kurta kígyó, az esetek nagy hányadában ez egyáltalán nincs így. Gyakran igen karcsú, és a feje is csak alig különül el a nyaktól. Farka azonban hirtelen elvékonyodó. A hímek alapszíne szürke, vagy hamvasszürke, fekete cikk-cakk-mintázattal, de előfordulnak sárgás vagy éppen vöröses árnyalatú példányok is. A nőstények barnásak, és a hátszalagjuk is barna. Főként az idősebb példányok szeme parázsvörös lehet, pupillájuk nappali fényben függőlegesen hasított, ez Magyarországon egyértelműen megkülönbözteti őket a siklóktól. Itthon azonban előfordulnak koromfekete példányai is, a sík és dombvidéki vizes élőhelyek közelében, Somogyban, Zalában és a Beregben. Van, hogy az egész kígyó éjfekete vörös szemekkel, sokuknál az ajakpikkelyek azért fehérek.

Egyes hímek koromfeketék lehetnek.

Mások fehér ajakpikkelyekkel pózolnak.

A fekete szín oka nem teljesen ismert, és mivel Skandináviában többnyire a nőstények feketék, azt gondolták, hogy ez segíti őket a gyorsabb felmelegedésben, és az utódok fejlődéséhez szükséges optimális hőmérséklet biztosításában. Nálunk azonban a hímek azok, amelyek feketébbek. A cikk-cakk-mintázat viszont egyszerre több célt is szolgálhat. 1. A jellegzetes „viperamintázat” figyelmeztető lehet a ragadozók számára, 2. A nyugalomban lévő kígyó testének kontúrjait feloldja a sűrű aljnövényzetben, így elrejti őt a ragadozók szeme elől, a 3. alapja egy optikai csalódás, a flikker-fúziós hatás (flicker-fusion effect). E hatás jól ismert a hagyományos celluloid filmszalagok vetítési elve révén: ha a hajszálnyit különböző képkockák kellő gyakorisággal váltanak a szemünk előtt, akkor az agyunk az egymás után következő eltéréseket folyamatos mozgásként érzékeli. Ha tehát egy nőstényeket aktívan kereső hím viperát ragadozó lep meg, az hirtelen nekirugaszkodással nagy sebességre vált, aminek nyomán a cikk-cakk-minta olyan gyorsasággal halad el a ragadozó látómezejében, hogy a kígyó egyszínűnek látszik. Ha azonban hirtelen megtorpan, a veszélyt jelentő mintázat hirtelen szembe ötlik, zavart keltve a támadóban. Ez a mechanizmus a nőstényeknél is működhet. Úgy tűnik, hazánkban vannak kígyók, amelyek igyekeznek a viperákra hajazni, és ezzel távol tartani maguktól bizonyos ragadozókat. A rézsikló mintázata például emlékeztet a viperákéra, a belső-somogyi vízisiklók viszont maguk is feketék, akár az ugyanott élő viperák.

A rézsiklót mintázata és kissé vaskosabb testalkata miatt gyakran nézik viperának.

Fekete víziksikló Boronkán. Messziről nem nehéz összetéveszteni a fekete viperákkal.

Budapesten élnek fekete kockás siklók is, de természetesen őket már csak a lelőhelyük alapján sem téveszthetjük össze a viperákkal.

Melanisztikus kockás sikló jellegzetes hasoldali mintázattal.

Ha tehát valakiben él az a tévhit, hogy minden fekete kígyó veszélyes, megnyugtatjuk, hogy a Magyarorszagon előforduló fekete, vagy feketének tűnő kígyók többsége ártalmatlan sikló. De a viperáéhoz hasonló mintázatot viselő kockás és rézsiklóktól se ijedjünk meg! Ha bizonytalanok vagyunk a faji azonosságukat illetően,  csak hagyjuk őket békén. 

Lesben állva

A keresztes vipera ragadozó. Zsákmányát elsősorban kisemlősök képezik, de fogyaszt békákat, gyíkokat és madarakat is. Általában lesben várja meg áldozatát, és villámgyorsan lecsap rá. Maráskor, a nyugalmi állapotban a szájpadlásra felfekvő méregfogak a bicska pengéjéhez hasonlóan kinyílnak, és az áldozat testébe mélyednek. A tarkó két oldalán található méregmirigyeket körbeölelő izmok összehúzódnak, és a mérget egy csatornán keresztül a cső formájú méregfogba préselik. A cső nyílása a méregfog vége előtt, elöl helyezkedik el, ezen keresztül jut a méreg az áldozat szöveteibe. A viperák nagyon jó anyag- és energiahasznosítók. Skandináv megfigyelések alapján évente 7-10 zsákmányállattal is beérik, bár ennél nálunk valószínűleg többet esznek. Mindenesetre ez az oka annak, hogy a viperapopulációk többnyire nagyon nagy egyedsűrűségűek. Kevés bevételből sok vipera. És bár méreg ide, méreg oda, sok, különösen madárragadozó számára biztosítanak bőséges táplálékot.

Halálos koktél

Még mintegy 40 évvel ezelőtt, a keresztes vipera neve szinte szinonimája volt a halálos veszélynek. Ma érdekes módon egyre inkább terjed az a tévhit, hogy a hazai viperák mérge alig okoz nagyobb galibát, mint egy méhcsípés. Ez még az emberre valóban különösebb veszélyt nem jelentő rákosi vipera mérge esetén sem igaz, de a keresztes vipera marása szerencsétlen esetben, és megfelelő orvosi ellátás hiányában bizony előidézhet életveszélyes állapotot. Még ma is keveset tudunk a mérgeskígyók mérgeinek pontos összetevőiről és hatásairól, és ez igaz a keresztes vipera esetében is. A méreg a zsákmány hatékony, villámgyors elejtését célozza, ezért rendkívül összetett, sokféle hatásmechanizmussal bíró, és evolúciósan igen gyorsan, földrajzilag is változó koktélról van szó. Csak a közelmúltban derült fény arra, hogy a keringési rendszert károsító haemotoxinok mellett egyes hazai populációkban előfordulnak idegrendszeri tüneteket is okozó méregkomponensek. Mindemellett a viperák mérge a méhekéhez hasonlóan súlyos allergiás reakciót is kiválthatnak, amely ugyancsak életveszélyes állapothoz vezethet. A viperák tehát mindent a szemnek, semmit a kéznek állatok! Soha ne nyúljunk hozzájuk! Ez maga a természetvédelmi törvény sem engedi meg.

Ki a veszélyeztetettebb, mi vagy a viperák?

A viperáktól sokan rettegnek. Kétségtelen, hogy rendelkeznek olyan fegyverrel, amellyel szemben adott esetben nagyon védtelennek érezzük magunkat. Ez igaz is lehet olyan országokban, ahol nyüzsögnek a veszélyes mérgeskígyók, és ahol igen nehéz elkerülni a velük való a tragikus kimenetelű találkozást. Nálunk azonban a keresztes vipera nagyon ritkán kerül a szem elé, akkor is már csak a farka végét látjuk, mert hanyatt-homlok menekül előlünk. Ha valamilyen végtelen balszerencse okán mégis belenyúlunk, akkor is a hazai egészségügy maradéktalanul gyógyítani tudja a mérgezést. A marások azonban többnyire nem balszerencséből fakadnak, hanem emberi felelőtlenségből. Sokan úgy gondolják, hogy majd ők megmutatják, hogyan kell egy ilyen állatot megfogni, és mások előtt hencegnek vakmerőségükkel. Van azonban egy igen egyszerű szabály, amit ha betartunk, senkinek sem esik bántódása: ha viperával találkozunk, három lépés távolságra kerüljük ki, és hagyjuk, hogy menjen a dolgára!

A keresztes viperát itthon és Európa más részein is elsősorban az élőhelyeinek eltűnése veszélyezteti. A növényzetet átalakítjuk, a kaszálókat beszántjuk. A baj a bajban, hogy sok helyen az egykori virágos, bokros erdőszegélyeket olyan özönnövények lepik el, és teszik élhetetlenné a keresztes viperák számára, mint az aranyvessző, a selyemkóró vagy az akác. Mindezt tetézi a klímaváltozás, amelynek a viperáinkra gyakorolt pontos hatását még nem ismerjük, de a szakirodalom már tele van figyelmeztető eredménnyel a klímaváltozás hüllőkre gyakorolt hatásáról. Az MME KHVSZ vezetésével ma zajlik a keresztes vipera hazai állományainak monitorozása. Az adatok még nem engednek meg messze menő következtetéseket, de az észlelések száma bizonyos populációkban csökkent az elmúlt évtizedekben. Az elkövetkezendő években szükség lesz ezeken a helyeken kidolgozni olyan erdőművelési gyakorlatokat, amelyek segíthetik a viperákat. Mert ha valaki közelebbről megismeri őket, hamar rájön, hogy az élővilág legizgalmasabb állatai közé tartoznak, nagyon fontos ökológiai szerepet töltenek be, és ráadásul még szépek is.

A keresztes vipera Magyarországon védett, természetvédelmi értéke 250 000 Ft.

 

írta: Babocsay Gergely, MME KHVSZ