A vízimadarakat SOHA NE ETESSÜK!

A tapasztalatok alapján az alapvetően jó szándékú emberek nincsenek tudatában annak, hogy a vízimadarak teljesen felesleges etetésének – bármennyire nem szeretnénk is ezt hallani – semmi köze a madarak segítéséhez.  Éppen ellenkezőleg, tömegesen sodorja veszélybe, betegíti meg és ítéli pusztulásra az állatokat!

A madár- és természetvédelmi hatóságok és szervezetek világszerte küzdenek a vízimadarak etetése ellen, ami az egyik legrosszabb dolog, amit jó szándék címén vadon élő állatokkal tehetünk (Forrás: Internet)


A harminc éve nem tapasztalt keménységű fagyokat hozó 2016/2017-es tél szomorú tapasztalatai, a tömeges madárelhullások és a közösségi fórumokon sajnálatos módon terjedő téves híresztelések rávilágítottak arra, hogy a madarak és az emberek védelme érdekében Magyarországon is beszélni kell a témáról.

 

ÖSSZEFOGLALÁS

A vízimadarak életmódja és téli túlélési szabályai alapvetően térnek el a klasszikus etetőket látogató énekesmadarakétól. Ezért etetésük:

  • a hónapok, sok madárnál akár évek óta tartó, egyoldalú kenyér és egyéb értéktelen "táplálék" diéta megbetegíti a madarakat, ezek egyik formájának külön neve is van ("angyalszárny-betegség");
  • a mesterségesen fenntartott táplálékbőség kikapcsolja a téli túléléshez nélkülözhetetlen vonulási viselkedést;
  • növeli a zsúfoltságot, a madarak közötti agressziót és az ebből is eredő sérülésveszélyt;
  • önfenntartó életre nem alkalmas területekre is nagy mennyiségű vízimadarat vonz;
  • elősegíti a fertőző betegségek terjedését, ami különösen a madárinfluenza kapcsán jelent óriási kockázatot;
  • szennyezi a környezetet, növeli a vizek szervesanyag-terhelését és az ebből eredő eutrofizációt ("elmocsarasodás");
  • növeli a fajok közötti hibridizációt;
  • rontja a madarak társadalmi megítélését, növeli az ember-madár konfliktushelyzeteket;
  • a közvetlen fizikai érintkezés ránk, emberekre nézve is veszélyt jelent.


Gyakorlati megvalósulását, hatásmechanizmusát tekintve a vízimadarak etetése öngerjesztő problémaspirálként jelentkezik:

  1. az etetés többnyire nyáron kezdődik, amikor az emberek keresik a hűsítő víz közelségét, így a madár-ember találkozások száma is nagyobb;
  2. az itt etetett madarak ősszel nem vonulnak el;
  3. így az emberek látják a „sok szegény, éhes”, valójában lusta vagy már beteg, röpképtelen madarat, ezért tovább etetik őket;
  4. a fagyok beköszöntével a madárlétszám a vonulásukat, kóborlásukat az etetőhelyeknél nyüzsgő madarak látványa miatt megszakítókkal folyamatosan nő;
  5. ez tovább erősíti az emberek etetési hajlamát, aktivitását;
  6. amit helyenként sajnos a járókelőket hamis információkkal megtévesztő kacsaetető automatákat kihelyező vállalkozások is erősítenek (holott az ezekben felkínált táplálék ugyan olyan felesleges, értéktelen és viselkedéstorzító hatású, mint az összes többi), pusztán a bevételszerzés érdekében, viszont a madarak és az emberek kárára;
  7. az etetőhelyek mesterségesen fenntartott táplálékbázisa közelében évről évre több madár költhet;
  8. így nő a nyári kunyerálók száma és immáron több madárral kezdődik újra a folyamat.


Mit szólnának a szülők, nagyszülők, pedagógusok, ha a járókelők „szeretet” címén csokit, chipset, popcornt adnának az udvaron, a játszótéren játszadozó ovisoknak, kisgyerekeknek? Ők ugyan úgy kiszolgáltatottak a felnőtteknek, mint a vízimadarak az embereknek. Meg kellene értenünk, hogy a vadon élő állatoknak nem a "szeretetünkre", hanem értő, a saját szabályaik szerint élni hagyó, szemlélődő tiszteletünkre van, lenne szükségük!

Éppen ezért a vízimadarak esetében a SOHA, SEHOL, SEMMIVEL NE ETESSÜK őket alapelv betartása jelenti az egyedül helyes magatartást.


Természetesen nem szeretnénk elvitatni senki döntési jogát attól, hogy mikor és mit tesz,
és ami még fontosabb, nem kérdőjelezzük meg senki jó szándékát!

Egyetlen célunk a szakmai érvekkel alátámasztott tájékoztatás, remélve, hogy az
olvasottaknak köszönhetően a jövőben kevesebb madár kerül bajba.

Az ő nevükben is köszönjük megtisztelő figyelmét!

 

Különleges életmód – speciális szabályok

Az etetés kapcsán leginkább érintett hattyú-, réce- és lúdfajok változatos, alapvetően zöld növényi részekből: füvek, levelek, hajtások, gyomok, vízi- és kultúrnövények magjából álló táplálékukat a gyepeken, szántókon legelészve, nyárom a víz felszínéről és a víz alatt is keresgélve szerzik meg.

Őszi szántón legelésző, keresgélő énekes hattyúk, vetési ludak és ezüstsirályok Dániában - 2016.11.21. (Fotó: Orbán Zoltán)
Őszi szántón legelésző, természetes viselkedésű vízimadarak – 7 fotó, katt a képre
(Fotók: Orbán Zoltán)

Őszi szántón legelésző, keresgélő énekes hattyúk, vetési ludak és ezüstsirályok Dániában - 2016.11.21. (Fotó: Orbán Zoltán)

A szüleiket követő fiatalok megfigyeléses tanulással sajátítják el a túléléshez nélkülözhetetlen ismereteket. Őszi szántón legelésző öreg énekes hattyúk egy első éves fiatallal (jobbra) Dániában - 2016.11.21. (Fotó: Orbán Zoltán)

Szántón legelésző nagy lilikek Magyarországon - Kardoskút 2013.12.05. (Fotó: Orbán Zoltán)

Szántón legelésző nagy lilikek Magyarországon - Kardoskút 2013.12.05. (Fotó: Orbán Zoltán)

Szántón legelésző nagy lilikek Magyarországon - Kardoskút 2013.12.05. (Fotó: Orbán Zoltán)

Bütykös hattyúk áprilisi vetésben Magyarországon, Apajon (Fotó: Orbán Zoltán)

 

Az etetőhelyeken szintén nagy számban megjelenő szárcsák és vízityúkok jobban kötődnek a víz közelségéhez, ahol főleg rovarokat, csigákat, kisebb részt növényi részeket szedegetnek.

Fiókáit hínárral etető szárcsa (Fotó: Orbán Zoltán).
Fiókáit hínárral etető szárcsa (Fotó: Orbán Zoltán).

 

Ezeknek a vízimadaraknak közös jellemzője, hogy számukra a víz nem csak táplálkozó-, de a szőrmés szárazföldi ragadozóktól védett pihenő-, fürdő-, ivó, mindenekelőtt pedig szinte egyedüli, biztonságos éjszakázóhelyet jelent.

Éjszakázásra készülő darvak és ludak a még be nem fagyott kardoskúti Fehértavon 2013. december 5-én (Fotó: Orbán Zoltán)
Éjszakázásra készülő darvak és ludak a még be nem fagyott kardoskúti Fehértavon
2013. december 5-én (Fotó: Orbán Zoltán)

 

Ragadozó és dögevő táplálkozásuk miatt a sirályok kissé kevésbé kiszolgáltatottak, mivel képesek parlagi galamb módjára épületeken, hidakon éjszakázni, télen pedig előszeretettel látogatják a városszéli hulladéklerakókat, ahol a kidobott szerves hulladékot eszik, de fürdő- és ivóvízre nekik is szükségük van.  

Ebből következik a vízimadárfajoknak az az alapvető túlélési szabálya, mely szerint a közelgő fagyok és a talajt takaró hó elől mindenképpen fagy- és hómentes területekre kell húzódniuk.

A vízimadarak számára a befagyott vizű és hóval fedett terület nem kínál táplálkozó- és éjszakázóhelyet, ezért nem alkalmas a túlélésre (Fotó: Orbán Zoltán)
A vízimadarak számára a befagyott vizű és hóval fedett terület nem kínál táplálkozó- és
éjszakázóhelyet, ezért nem alkalmas a túlélésre (Fotó: Orbán Zoltán)

 

Miközben a fagy és a hó a vízimadarak életterét teljesen lakhatatlanná teszi számukra, addig az énekesmadár-etetők madarai számára a fák, bokrok és magas gazosok kínálta élőhely a legkeményebb fagyok és vastag hótakaró esetében is élhető marad. Többek között ez az alapvető különbség az egyik oka annak, hogy míg a hagyományos etetők nem veszélyeztetik az ezt látogató fajokat, addig a vízimadarak etetése közvetlen életveszélybe sorolja az érintett madarakat.

 

MILYEN GONDOT OKOZ?

Megbetegíti a madarakat

A legeléssel megszerezhető változatos növényi táplálékkal szemben a vízimadarak etetése túlnyomórészt kenyérrel történik. Ennek következtében az etetőhelyeken a madarak heteken, hónapokon, de akár éveken át is ezen az egyoldalú diétán élnek, mivel akár teljesen felhagynak a természetes táplálkozással.

A vízimadár etetőhelyeken hosszú időn keresztül fogyasztott kenyér hiánybetegséget okoz a madaraknak (Fotó: Orbán Zoltán)
A vízimadár etetőhelyeken hosszú időn keresztül fogyasztott kenyér hiánybetegséget
okoz a madaraknak – 5 fotó, katt a képre (Fotók: Orbán Zoltán)

A vízimadár etetőhelyeken hosszú időn keresztül fogyasztott kenyér hiánybetegséget okoz a madaraknak (Fotó: Orbán Zoltán)

A vízimadár etetőhelyeken hosszú időn keresztül fogyasztott kenyér hiánybetegséget okoz a madaraknak (Fotó: Orbán Zoltán)

A vízimadár etetőhelyeken hosszú időn keresztül fogyasztott kenyér hiánybetegséget okoz a madaraknak (Fotó: Orbán Zoltán)

A vízimadár etetőhelyeken hosszú időn keresztül fogyasztott kenyér hiánybetegséget okoz a madaraknak (Fotó: Orbán Zoltán)

A szintén gyakran bedobált, adalékanyagokat és sót vagy cukrot tartalmazó chipsek, rágcsák, a karácsonyról megmaradt beigli (!) sajnos tovább rontja a képet (Fotó: Orbán Zoltán)
A szintén gyakran bedobált, adalékanyagokat és sót vagy cukrot tartalmazó chipsek,
rágcsák, a karácsonyról megmaradt bejgli (!) sajnos tovább rontja a képet
(Fotó: Orbán Zoltán)

Angyalszárny-betegségben szenvedő fiatal bütykös hattyúk (a négy fióka közül három beteg volt) a Ráckevei Duna-ágban, 2012-ben (Fotó: Lukács Kata)
Angyalszárny-betegségben szenvedő fiatal bütykös hattyúk (a négy fióka
közül három beteg volt) a Ráckevei Duna-ágban, 2012-ben – 3 fotó,
katt a képre (Fotók: Lukács Kata)

Angyalszárny-betegségben szenvedő fiatal bütykös hattyú (a négy fióka közül három beteg volt) a Ráckevei Duna-ágban, 2012-ben (Fotó: Lukács Kata)

Angyalszárny-betegségben szenvedő fiatal bütykös hattyú (a négy fióka közül három beteg volt) a Ráckevei Duna-ágban, 2012-ben (Fotó: Lukács Kata)

 

A vízimadár-etetés legszomorúbb következménye, hogy élettanilag és viselkedéstorzító hatását tekintve különösen hátrányosan hat a fiókákra. A szüleiket a nyári etetőhelyekre is követő és utánzó, még repülni sem tudó, tehát jócskán fejlődésben lévő fiatalok a nem megfelelő táplálék miatt visszafordíthatatlan csont- és tollnövekedési rendellenességet szenvednek el (ennek külön neve is van – "angyalszárny-betegség"), ami röpképtelenséget, közvetve vagy közvetlenül pedig a madár elhullását okozza. Az etetéssel elkényelmesített, tapasztalatlan fiatalok a tél közeledtével nem vonulnak el (lásd a következő fejezetet), ami újabb veszélyforrást jelent számukra. 

 

Kikapcsolja a vonulási viselkedést

A többségében közepes és nagytestű, erős testalkatú vízimadárfajok felnőtt példányainak nincs állományszintű ragadozója. Ezeknél a madaraknál tojás- és fiókakorban magas a zsákmánnyá válás esélye, a kifejlett, röpképes egyedek elsődlegesen a szélsőséges téli időjárásnak, a fagy és a hó előli elvonulás szabálya be nem tartásának esnek áldozatul. Az etetés éppen ezt az ösztönös túlélési viselkedést kapcsolja ki.

Az elkényelmesedő madarak a közeledő rosszidő-frontot érzékelve sem húzódnak délebbre (miközben az énekesmadár-etetők vendégei ezt megteszik), még akkor sem, amikor a befagyó vizeken egyre kisebb szabadon maradó vízfoltokra szorulnak vissza.


Vízimadarak telelőléke szennyvíztelep kifolyójánál (Videó: Orbán Zoltán).


Sirályok lihogóban fürdenek (Videó: Orbán Zoltán).

 

Ezeknek a lihogónak nevezett „kacsalékeknek” az a veszélye, hogy a vízen úszó madarak keltette mozgás hatására a víz a fagyhatárt elérve sem tud megszilárdulni. Éjjel aztán, amikor a madarak a vízen lebegve mozdulatlanul alszanak, a lihogó vize hirtelen fagy be, tömegesen csapdába ejtve és hosszú éhhalálra ítélve a madarakat. 

Szárcsák lihogó kásás jegű vizében keresgélnek (Fotó: Orbán Zoltán)
A vízimadarak lába különlegesen alkalmazkodott a hideg vízhez, ezért az állatok nem
érzékelik a befagyást, ami
az éjszakai pihenés óráiban a lihogók ilyen töredezett
és kásás jegű vizében különösen nagy veszélyt jelent – 8 fotó,
katt a képre (Fotók: Orbán Zoltán)

Bütykös hattyú lihogó töredezett jegű vizében (Fotó: Orbán Zoltán)

Dankasirály lihogó töredezett és kásás jegű vizében (Fotó: Orbán Zoltán)

A vízbe fagyás a halevőket, így a szürke gémet is fenyegeti (Fotó: Orbán Zoltán)

A vízbe fagyás a halevőket, így a kormoránt is fenyegeti (Fotó: Orbán Zoltán)

Az etetőhelyek nyüzsgő madártömege az emberhez ennyire közel ritkábban látható vízimadárfajokat is odacsalogathat és veszélybe sorolhat – kanalas réce (Fotó: Orbán Zoltán)

Az etetőhelyek nyüzsgő madártömege az emberhez ennyire közel ritkábban látható vízimadárfajokat is odacsalogathat és veszélybe sorolhat – nyári lúd (Fotó: Orbán Zoltán)

Az etetőhelyek nyüzsgő madártömege az emberhez ennyire közel ritkábban látható vízimadárfajokat is odacsalogathat és veszélybe sorolhat – nyári lúd (Fotó: Orbán Zoltán)


Ez a vízityúk szerencsés volt, mert ki tudta szabadítani magát a jég fogságából,
de a farktollain cipelt jégkolonc jelentős terhet jelent, és szinte esélytelenné

teszi egy ragadozótámadás esetén (Videó: Orbán Zoltán).

Bütykös hattyú (Fotó: Orbán Zoltán)
A kevésbé szerencsés madarak lába, a has, a szárny és a farok tollai olyan erősen
befagyhat, ami a szabadulni képtelen állatot napokig elhúzódó éhhalálra ítéli
– 3 fotó, katt a képre (Fotók: Orbán Zoltán)

Vízityúk (Fotó: Orbán Zoltán)

Szárcsa (Fotó: Orbán Zoltán)

Amint azt ennek az összefagyott csőrű bütykös hattyúnak a példája is mutatja, a veszély napközben is jelentkezhet – Tokaj, 2017.01.26. (Fotó: Papp Ferenc)
Amint azt ennek az összefagyott csőrű bütykös hattyúnak a példája is mutatja, a
veszély napközben is jelentkezhet – Tokaj, 2017.01.26. (Fotó: Papp Ferenc)

 

A nyári etetés azért különösen problémás a fiókák számára, mert a fiatalokat, melyek az érintett fajoknál többnyire önellátók (azaz nem a szülők etetik őket), a mesterségesen fenntartott és természetellenes táplálékforráshoz szoktatja. A tapasztalatok alapján egyes fajok, például a bütykös hattyúk, különösen érzékenyek erre a hatásra. Az ilyen etetőhelyek közelében felnövekvő madarak ősszel nem vonulnak el, falkákban vagy a szüleikkel együtt helyben maradnak.

Az élettanilag kevésbé rossz táplálék is helyben tarja a madarakat (a képen bütykös hattyúk), amik aztán éjjelente ugyan úgy jégbe fagyhatnak (Fotó: Orbán Zoltán)
Bár vannak olyan eleségek (pl. szemes és mirelit kukorica, búza, borsó), ami
élettanilag kedvezőbb a vízimadarak számára, ...

Az élettanilag kevésbé rossz táplálék is helyben tarja a madarakat, amik aztán éjjelente ugyan úgy jégbe fagyhatnak (Fotó: Orbán Zoltán)
... a téli túlélést szavatoló vonulási viselkedést ezek ugyan úgy kikapcsolják,
mint az egészségtelen "szemétkaja" (Fotók: Orbán Zoltán)

 

Növeli az agressziót és a sérülésveszélyt

A vízimadár-etetés egyik elkerülhetetlen hatása, hogy rendkívüli mértékben képes növelni az egyedsűrűséget, különösen a fagyokkal mindinkább szűkülő lihogókban.

Szárcsatömeg téli vízimadár-etetőn (Fotó: Orbán Zoltán)
Szárcsatömeg téli vízimadár-etetőn – 3 fotó, katt a képre (Fotók: Orbán Zoltán)

Madártömeg téli vízimadár-etetőn (Fotó: Orbán Zoltán)

Madártömeg téli vízimadár-etetőn (Fotó: Orbán Zoltán)

 

A bedobált élelemért tülekedő, a falatokért harcoló madarak között jelentősen nő a fajon belüli, és a fajok között egyébként még ritkább agresszió. Ez kisebb nagyobb sérüléseket okoz, ami szélsőséges időjárási körülmények között tovább rontja a túlélési esélyt.

Kenyérért verekedő szárcsa és dankasirályok téli vízimadár-etetőn (Fotó: Orbán Zoltán)
Kenyérért verekedő szárcsa és dankasirályok téli vízimadár-etetőn – 4 fotó,
katt a képre (Fotók: Orbán Zoltán)

Kenyérért verekedő szárcsák és dankasirályok téli vízimadár-etetőn (Fotó: Orbán Zoltán)

Kenyérért verekedő szárcsák és dankasirályok téli vízimadár-etetőn (Fotó: Orbán Zoltán)

Kenyérért verekedő szárcsák és dankasirályok téli vízimadár-etetőn (Fotó: Orbán Zoltán)

 

A nagytestű vízimadaraknál ugyancsak folyamatos balesetveszélyt jelent a jégre szállás, az elesés, de a csúszós felületen ügyetlenkedő, onnan nehezen felszálló madarak a szárnyas és a szőrmés ragadozóknak is kiszolgáltatottabbak.

Jégre szállás közben egyensúlyozó szárcsa (Fotó: Orbán Zoltán)
Eközben a még vékonyabb, töredező jég mély sebeket ejthet a lábukon, a megszilárdult,
csúszós felszínre leszálló, megbillenő madarak szárnya, lába is meghúzódhat,
kificamodhat, eltörhet – 4 fotó, katt a képre (Fotók: Orbán Zoltán)

Jégre szálló bütykös hattyúk (Fotó: Orbán Zoltán)

A csúszós felületről nehezen felszálló madarak (a képen szárcsák) a szárnyas és a szőrmés ragadozóknak is kiszolgáltatottabbak. (Fotó: Orbán Zoltán)

A csúszós felületről nehezen felszálló madarak (a képen szárcsák) a szárnyas és a szőrmés ragadozóknak is kiszolgáltatottabbak. (Fotó: Orbán Zoltán)

 

Főleg az etetés által partközelbe szoktatott hattyúk számára jelent további problémát a horgászat. A sekélyebb parti vizekben hosszú nyakukkal elérik a felcsalizott horgokat és önetetőket, amit a veszélyről mit sem tudva lenyelnek, majd miközben elrepülnek, elúsznak, a megfeszülő és elszakadó zsinór a horgot mélyen a madár csőrébe, nyelőcsövébe vagy gyomrába akasztja. Ezek a horgot nyelt hattyúk sokszor hosszú horgász szereléket húznak maguk után. Segíteni rajtuk egyedül a befogásukat követően, gyakran műtéti úton lehet csak.


Horgot nyelt bütykös hattyú nyáron, a Balatonon (Videó: Orbán Zoltán).

Horgot nyelt sirály teteme vezetékre akadva (Fotó: Lukács Kata)
A lenyelt horgász szerelék jelentős akadásveszélyt is
jelen - 2 fotó, katt a képre (Fotók: Lukács Kata)

Horgot nyelt sirály teteme vezetékre akadva (Fotó: Lukács Kata)

 

Alkalmatlan területekre vonzza a madarakat

A vízimadarak etetésének egyik alapvető problémája, hogy egészen kis területű, a madarakat természetes úton táplálékkal ellátni képtelen, fészeképítésre, költésre és fiókanevelésre teljesen alkalmatlan vízfoltokra, parki tavacskákra, medencékbe, szökőkutakba is képes odacsalogatni. Ezek közelében nagy a kockázata annak, hogy a madarak veszélyes helyekre, például épületek lapostetejére, erkélyére építik fészkeiket, ahol fiókáik éhen pusztulnak vagy leugorva agyonütik magukat, az elütésveszélyről nem is beszélve.

 

Súlyosan környezetszennyező

Az érintett mesterséges és természetes tavak, folyók eltartóképességét hónapokon át meghaladó, mesterségesen fenntartott túlzsúfoltság következtében a vizek szervesanyag-terhelése nő, a víz minősége pedig romlik. Ez a hatás annál erőteljesebb, minél kisebb az érintett vízfelület, azaz a probléma különösen a települési parkok, belső kerületek tavacskáinál, holtágainál, csatornáinál jelentkezik.

Kenyérhulladék vízimadarak téli etetőhelyén a Soroksári Kis-Dunán, 2016/2017 telén (Fotó: Orbán Zoltán)
Kenyérhulladék vízimadarak téli etetőhelyén a Soroksári Kis-Dunán,
2016/2017 telén – 5 fotó, katt a képre (Fotók: Orbán Zoltán)

Kenyérhulladék vízimadarak téli etetőhelyén a Soroksári Kis-Dunán, 2016/2017 telén (Fotó: Orbán Zoltán)

Kenyérhulladék vízimadarak téli etetőhelyén a Soroksári Kis-Dunán, 2016/2017 telén (Fotó: Orbán Zoltán)

Kenyérhulladék vízimadarak téli etetőhelyén a Soroksári Kis-Dunán, 2016/2017 telén (Fotó: Orbán Zoltán)

Kenyérhulladék vízimadarak téli etetőhelyén a Soroksári Kis-Dunán, 2016/2017 telén (Fotó: Orbán Zoltán)

 

Az etetőhelyen kiszórt, napi akár mázsányi (!) tömegű kenyér, chips és egyéb eleség, melynek mennyisége a téli hónapokban, összesen a több tonnát, éves viszonylatban pedig még ennél is sokkal többet elérhet, a területre vonzza a patkányokat is, melyek a tavak és folyók partjába járatokat ásva, „helyben” szaporodni is tudnak. Ezek kordában tartása nem csak drága, de a vérzékenységet okozó szer ránk, emberekre is közvetlen életveszélyt jelent. Ráadásul a legújabb vizsgálatok szerint a rágcsálóirtó hatóanyag az emberi szervezetbe jutva (pl. az ivóvízbe jutva) magzatkárosító hatást is kifejt.

Rágcsálóirtó vízimadarak etetőhelyén a Soroksári Kis-Duna sétányán, 2016/2017 telén (Fotó: Orbán Zoltán)
A felvételeken bemutatott Soroksári Kis-dunai téli etetőhelyen sétálva lépten-nyomon
ilyen rágcsálóirtók szegélyezik a sétányt – bár az emberek többségének valószínűleg
fel sem tűnnek ezek. A papírhasábokból könnyen kiszóródható, méreggel csávázott,
színes táplálék nem szelektív, védett vadon élő madarakra és emlősökre is életveszélyt
jelent. Ez sajnos igaz az itt sétáltatott kutyákra éppúgy, mint a néhány pillanatra nem
figyelt kisgyerekekre is. És mindez a felesleges vízimadár-etetés egy újabb
következménye. Megéri?! 5 fotó, katt a képre (Fotók: Orbán Zoltán)

Rágcsálóirtó vízimadarak etetőhelyén a Soroksári Kis-Duna sétányán, 2016/2017 telén (Fotó: Orbán Zoltán)

Rágcsálóirtó vízimadarak etetőhelyén a Soroksári Kis-Duna sétányán, 2016/2017 telén (Fotó: Orbán Zoltán)

Rágcsálóirtó vízimadarak etetőhelyén a Soroksári Kis-Duna sétányán, 2016/2017 telén (Fotó: Orbán Zoltán)

Rágcsálóirtó vízimadarak etetőhelyén a Soroksári Kis-Duna sétányán (a kép jobb alsó szélén), 2016/2017 telén (Fotó: Orbán Zoltán)

 

A kenyérrel szemben a vízimadarak egészségére nem ártalmas eleségek: a szemes kukorica, napraforgó és búza, a mirelit zöldborsó és kukorica, a fejes saláta mázsa- és tonnaszám a vízbe és a vízpartra szórva ugyan olyan környezetszennyező.

Ezek termesztése azokon az agrárterületeken történik, melyek madárvilága a nagyüzemi módszerek miatt világszerte összeomlóban van. Ráadásul ezekből az eleségekből a vízimadárfajok nagy termete és aggregációja miatt nagyon nagy mennyiségre van szükség, ami további, egyébként teljesen felesleges és elkerülhető környezetterhelést jelent.

 

Gyakoribb hibridizáció

A lúdalakúak közül elsősorban a récéknél fordul elő, hogy a kisebb egyedszámban előforduló fajok egyedei, fajtársbeli pár hiányában más fajokkal szaporodnak. Ez a jelenség elsősorban a belterületi parkok mesterségesen feldúsított tavain és folyószakaszain fordul elő, a lakott területek közelében pedig a házi kacsák jelenléte is növeli a vadmadárfajok genetikai állományának felhígulását.  

A bal oldali madár egy ilyen tőkés réce x házi kacsa hibrid (Fotó: Orbán Zoltán)
A bal oldali madár egy ilyen tőkés réce x házi kacsa hibrid (Fotó: Orbán Zoltán)

 

Rontja a madarak társadalmi megítélését

Figyelembe véve, hogy a vízimadár-etetés egyik súlypontja nyárra esik, amikor az emberek tömegesen keresik fel a strandokat, a madarak helyi állománynövekedése okozta feszültség esélye is nagy. Ugyanis azok is kénytelenek elviselni a mások nemtörődömsége miatt bekövetkező áldatlan állapotokat, akik nem etetik a madarakat.

Különösen a nagytestű hattyúk tömeges jelenléte zavarja a horgászokat, mert megeszik a vízbe szórt halcsalit, miközben rendszeresen horogra is akadnak és elszakítják a felszerelést. A parton sétálóknak hatalmas, nedves ürülékcsomókat kell kerülgetniük és ügyelniük kell kisebb testű kutyáikra is, amikkel agresszívek lehetnek a parton kunyeráló madarak. A fiókáikat féltő szülők pedig meg is támadják a fürdőző, csónakázó embereket.

 

Elősegíti a fertőző betegségek terjedését

A vízimadarak etetőhelyein jelentkező túlzsúfoltság, az állatok közötti megnövekedett agresszió, az ürüléküktől és az elhullottak tetemeitől is mind szennyezettebbé váló víz ideális helyzetet teremt a fertőző betegségek terjedéséhez. Ezek egyik legveszélyesebbike a haszonállat baromfikat százezres nagyságrendben elpusztító (vagy a betegség kockázata miatt elpusztítandó) és akár a mi egészségünket is veszélyeztető, világméretű járványokat okozó madárinfluenza.

Ennek vírusa a madarak testváladékaival (nyál, ürülék) és tetemeivel egyaránt terjed és a téli körülmények között heteken át fertőzőképes marad. A kór legfontosabb terjesztői pedig éppen a vonuló vízimadarak (az énekesmadár-etetőket látogató fajok nem hordozók, fertőződés esetén órák alatt annyira legyengülnek, hogy nem terjesztik a betegséget). 

Szárcsa téli etetőhely sekély vizébe ürít a Soroksári Kis-Dunán 2016/2017 telén (Fotó: Orbán Zoltán)
Szárcsa téli etetőhely sekély vizébe ürít a Soroksári Kis-Dunán, ...


... oda, ahol madarak százai élnek és táplálkoznak, ...

Bütykös hattyú teteme vízimadarak téli etetőhelyén a Soroksári Kis-Dunán, 2016/2017 telén (Fotó: Orbán Zoltán)
... ahol egyre több az oszló madártetem – 8 fotó, katt a képre, ...

Bütykös hattyú teteme vízimadarak téli etetőhelyén a Soroksári Kis-Dunán, 2016/2017 telén (Fotó: Orbán Zoltán)

Bütykös hattyú teteme vízimadarak téli etetőhelyén a Soroksári Kis-Dunán, 2016/2017 telén (Fotó: Orbán Zoltán)

Bütykös hattyú teteme vízimadarak téli etetőhelyén a Soroksári Kis-Dunán, 2016/2017 telén (Fotó: Orbán Zoltán)

Bütykös hattyú teteme vízimadarak téli etetőhelyén a Soroksári Kis-Dunán, 2016/2017 telén (Fotó: Orbán Zoltán)

Bütykös hattyú teteme vízimadarak téli etetőhelyén a Soroksári Kis-Dunán, 2016/2017 telén (Fotó: Orbán Zoltán)

Bütykös hattyú teteme vízimadarak téli etetőhelyén a Soroksári Kis-Dunán, 2016/2017 telén (Fotó: Orbán Zoltán)

Bütykös hattyú teteme vízimadarak téli etetőhelyén a Soroksári Kis-Dunán, 2016/2017 telén (Fotó: Orbán Zoltán)

A kép közepén, a gyerektől balra fekvő madár egy napokig haldokló fiatal bütykös hattyú vízimadarak téli etetőhelyén a Soroksári Kis-Dunán, 2016/2017 telén (Fotó: Orbán Zoltán)
... és ahol emberek tömegei, köztük kisgyerekek is járkálnak a madarak között
hónapokon át – 3 fotó, katt a képre.

Ez az a madár. A legyengült állat képtelen volt tisztálkodni, a tollazata ezért ilyen szennyezett (Fotó: Orbán Zoltán)

Nem volt békés halála, mivel a felnőttek folyamatosan csipkedték, zaklatták, miközben a tüneteket nem ismerő emberek folyamatosan próbálták étellel tömni (Fotó: Orbán Zoltán)

Az előző képeken látott, beteg bütykös hattyú végül elpusztul, a sekély vízből kiemelkedő teteme pedig tollászkodóhelyül szolgált a kisebb madaraknak, itt éppen egy szárcsának (Fotó: Orbán Zoltán)
A madárinfluenza vírusa a tetemekben is hosszú időn keresztül fertőzőképes marad,
ami az ezeken tollászkodó madarakra (itt éppen egy szárcsára) közvetlen
veszélyt jelent – 2 fotó, katt a képre (Fotók: Orbán Zoltán)

Itt pedig egy tőkés récének (Fotó: Orbán Zoltán)

Ennek a vízityúknak más problémája is van – a bal bokaízületre tekeredett horgászzsinór a láb amputációját okozhatja (Fotó: Orbán Zoltán)
A tetemekből sok madárfaj táplálkozik is, ami óriási megfertőződési kockázatot jelent.
Ennek a vízityúknak ráadásul más problémája is van, a bal bokaízületre
tekeredett horgászzsinór a láb amputációját okozhatja – 2 fotó,
katt a képre (Fotók: Orbán Zoltán)

Ennek a vízityúknak más problémája is van – a bal bokaízületre tekeredett horgászzsinór a láb amputációját okozhatja (Fotó: Orbán Zoltán)

 

Az emberre is veszélyes!

A vízimadár-etetés kapcsán meg kell említeni ennek humán-egészségügyi és balesetvédelmi veszélyeit is. A vadon élő állatok és az emberek ilyen nagyságrendű és ennyire testközeli érintkezése nem általános, ezért is különösen veszélyes. Az egyik legfontosabb veszélyforrást a normál esetben csak madarakat megbetegítő madárinfluenza jelenti. A betegség terjedésének legfontosabb feltétele a zsúfoltság és gyakori érintkezés, ami a különösen veszélyeztetett baromfitelepek mellett a vízimadár-etetőhelyeket is jellemzi.

A madárinfluenzát többnyire az egészségügyi előírásokat lazán kezelő Ázsiában kapják el a túlzsúfolt baromfitelepeken dolgozó munkások. A járványügyi szakemberek legnagyobb félelme, hogy a madár- és az emberinfluenza kórokozóit egyaránt hordozó beteg ember szervezetében a két törzs mutálódik, és így útjára indul egy „szupervírus” okozta világméretű járvány. Ezért a madárinfluenza elleni védekezés egyik legfontosabb eleme, hogy a lakosság ne lehetőleg kerüljön közvetlen fizikai kapcsolatba vízimadarakkal. Normál körülmények között ez nem is lenne probléma, hiszen a vízimadárfajok élettere és az emberek lakóhelye különböző. Csakhogy a vízimadár-etetés ezt a természetes elszigeteltséget és védelmet alapvetően, ráadásul a legrosszabb őszi és téli időszakban teszi semmissé!  Ráadásul az innen hazafelé tartó, és eközben tömegközlekedést használó emberek a cipőjükön, a ruházatukon és a kezükkel szélesebb körben is terjeszthetik a madarakról emberekre terjedő kórokozókat.

Hattyúkat etető kisfiú a Soroksári Kis-Dunán 2016/2017 madárinfluenzás telén (Fotó: Orbán Zoltán)
Miközben 2016/2017 tele az elmúlt évek legjelentősebb madárinfluenza-járványát hozta
Európában és Magyarországon, az emberek a médiában elhangzó híradások
ellenére képesek voltak néhány éves kisgyerekekkel is a legfőbb
hordozóknak minősülő hattyúk, récék és szárcsák gyakran
százas tömegei közé menni, és ott kézből etetni a
madarakat (Fotó: Orbán Zoltán).

 

Eközben abban a sárban és azon a jégen csúszkáltak, a gyerekek estek-keltek, ahova madarak százai ürítették heteken, hónapokon át a legfőbb vírusterjesztő ürüléküket.

Egy falat a madárnak, egy nekem! - hattyúkat etető kislány a Soroksári Kis-Dunán 2016/2017 madárinfluenzás telén (Fotó: Orbán Zoltán)
Ráadásul ezeken az etetőhelyeken gyakran látni, hogy különösen a gyerekek a chipses
zacskóból kivett vagy a friss kenyérből tört egyik falatot a madarak csőrébe adják,
majd a következőt ugyan azzal a kezükkel a saját szájukba veszik. Ezzel a
mozdulatsorral, a madarak nyálával is érintkezve, tovább növelik
a megfertőződés veszélyét (Fotó: Orbán Zoltán).

 

További kockázatot jelent, hogy az etetőhelyről hazatérő emberek a tömegközlekedés közvetítésével gyorsan és nagy létszámú gyanútlan utastársnak adhatják át a kórokozókat.

A vízimadarak etetése közben a balesetveszély is jelentős. Tapasztalatok szerint a nyüzsgő madarak békésnek tűnő látványa az etetni érkező embereket tömegesen, gyerekekkel közösen a jégre csábítja.

A nyüzsgő madarak békésnek tűnő látványa az etetni érkező embereket tömegesen, gyerekekkel közösen a jégre csábítja, ami életveszélyes (Fotó: Orbán Zoltán)
Ez a beszakadásveszély miatt nem csak életveszélyes, különösen folyók esetében,
de jogszabálysértő és ezért  - a kijelölt korcsolyázóhelyek kivételével - tilos is
(Fotó: Orbán Zoltán)

 

A bajba került, jégbe fagyott madarak mentése különösen kockázatos munka, amit azoknak kell viselniük, akik mások felelőtlensége miatt kénytelenek a jégre menni és azt feltörve az életüket kockáztatni.


Ha csak egy-két ember és akkor is csak alkalmilag etetné a vízimadarakat, és ha ez nem
kenyérrel, hanem élettanilag kedvezőbb eleséggel történne, és ha nem lenne jellemző
rájuk az etetőhelyeken a szélsőségesre duzzadó állománysűrűség, valamint a
vonulási viselkedés öngyilkos felfüggesztése, akkor etetésük nem jelentene
problémát. A tapasztalatok alapján azonban ezeknek a feltételeknek
pont az ellenkezője valósul meg, a madarak etetése tömeges
szórakozássá válik, ami nem jó sem a madaraknak, sem
az embereknek, sem a környezetnek
(Videó: Orbán Zoltán)

 

Amikor még fizetünk is érte ...

A vízimadarak teljesen felesleges és veszélyes etetésének egyik szomorú eredményeként megjelentek olyan vállalkozások, melyek egészségesnek hirdetett, de értéktelen ballasztot jelentő "eleséggel" töltött automatákat helyeznek ki a vizes élőhelyek partjára. Ha ilyet láttunk, jusson eszünkbe, hogy a vízimadaraknak zöld növényeket kellene legelniük a gyepeken, illetve vízinövényeket a vízben, nem pedig összesöpört malomipari hulladékból pelletált "csemegét". Viselkedést megváltoztató, a madarakat elkényelmesítő hatásuk miatt ezek ugyanolyan károsak, mint az összes többi bedobált étel, azzal a nem mellékes különbséggel, hogy az emberek megtévesztését bevételszerzésre használják fel. Azaz a madarak és az emberek kárára nyerészkednek, amihez a jó szándékú, de kellő ismeretekkel nem rendelkező önkormányzatokat, területtulajdonosokat is megtévesztik a kihelyezési engedély megszerzése érdekében.

Ne dőljünk be tehát az ezeken az automatákon olvasható hamis ígéreteknek, ne pazaroljuk a pénzünket a madaraknak kárt okozó, hulladék eledel megvásárlására és bedobálására! Jó lenne, ha a terület tulajdonosa, többnyire a helyi önkormányzat, nem adna ki ilyen automaták telepítésére engedélyt.

 

Vízimadarakat tömegesen nem lehet menteni

Végül, de nem utolsó sorban fontos tisztában lennünk azzal, hogy a vízimadár-etetés kapcsán bajba jutott madarak mentése nem reális alternatíva, mert:

  • többnyire sok, akár százas nagyságrendű és nagytestű madarat érint;
  • ezek csak a leromlás végső stádiumában válnak röpképtelenné, azaz befogásuk (a hattyúk kivételével) nem megoldható;
  • a madárinfluenza kockázata miatt a mentett vízimadarakat karantén jellegű elhelyezésben kellene helyezni;
  • tartásukhoz nagyméretű medencével rendelkező karantén szállásra lenne szükség, ahol a madarak úszni, fürdeni tudnak – ennek hiányában ugyanis nem ápolják megfelelően a tollazatukat, így elengedésüket követően a vízre ülő madarak tolla átázik és a madarak megfulladnak;
  • vadonbéli áttelepítésük sem megoldás, mert a madarakat az etetőhely csábítása szinte azonnal visszatérésre készteti.


Szemléletes példája volt utóbbinak ez a balatoni etetőhely a Keszthelyi-öbölben, ...


... ahonnan a hattyúkat (a többi fajt nem sikerült befogni) a Hévízi-csatorna be nem fagyó
termálvizébe vitték a szakemberek. Csakhogy a bütykös hattyúk órákon belül
visszatértek az etetőhelyre (Forrás: Fenékpusztai Madárgyűrűző Állomás)

 

A 2016/2017-es tél egyik legszomorúbb tapasztalata rámutatott arra, hogy a tájékozatlan, alapvetően nyilván jó szándékú lakosságot milyen mértékben tudja félrevezetni, rossz cselekvésre ösztönözni néhány megalapozatlan, szakmaiatlan felhívás a Facebookon. A vízimadarak ugyanis nem valamiféle elháríthatatlan vagy különleges időjárási esemény, hanem a felelőtlen emberek miatt kerülnek bajba. Téli túlélésüket egyedül az szavatolja, ha ösztöneikre hallgatva időben fagy- és hómentes területre vonulnak.

Látva teljesen felesleges etetésük veszélyeit, valóban olyan nehéz mellőzni ezt és tiszteletben tartva őket, csendes szemlélőként „csak” megfigyelni őket? Köszönjük!

 

Orbán Zoltán