A szúnyogirtás természetvédelmi kockázatai és biológiai megoldásai

A szúnyoglárvák és a kifejlet szúnyogok a vízi és szárazföldi ökoszisztémák nélkülözhetetlen elemei, teljes kiirtásuk ökológiai katasztrófát okozna. A szúnyogirtás jelenlegi, kémiai szereket előtérbe helyező gyakorlata súlyos környezet- és természetvédelmi kockázattal jár, ezért közös érdekünk a kérdés megnyugtató rendezése. Ezekről az elvileg gerinces- és emlősbiztos (azaz a gerinces élőlényekre nem ható) szerekről viszont sorra kiderül, hogy hosszú távon akár az emberekre nézve is veszélyes egészségkárosodást okoznak.

Szúnyoglárva pocsolyában (Fotó: Orbán Zoltán).


Erre példa az Európai Unióban 2010 januárja óta nem engedélyezett vegyszeres kullancsirtás. Az évtizedekig használt hatóanyagról a gyártónak ugyanis a megadott határidőig nem sikerült igazolnia a 2006-ban bevezetett, szigorúbb környezet- és humán egészségvédelmi előírásoknak megfelelést.   

És akkor még nem beszéltünk arról, hogy ezek a vegyszerek nem szelektívek, azaz nem csak a szúnyogokra, de az összes rovarra (például a virágokat beporzó méhekre), és ezáltal az összes rovarfogyasztó állatfajra, gyakorlatilag a teljes táplálékláncra kihatnak! Elkeserítően szemléletes példáját adják ennek a 2010-es év madarai – a fecskék –, melyek az ezredforduló első évtizedének végére átlagosan mintegy 50%-os állománycsökkenést szenvedtek el. Közülük a legnagyobbat (64%) a városlakó molnárfecskék, az ő esetükben az egyik gyanúsított éppen a táplálékállatok számát csökkentő szúnyogirtás.

 

Miért egyre fontosabb kérdés a szúnyogcsípés elleni védekezés?

Az embereket és állatokat egyaránt gyötrő szúnyogok elleni védekezés a klímaváltozással egyre fontosabb üggyé válik. Melegedő időjárásunk, a nyári ár- és belvizes időszakok gyakoribbá válása miatt új szúnyogfajok, és az általuk terjesztett kórokozók jelennek meg Magyarországon. A melegebb égöv változatos nyavalyáit terjesztő szúnyogok a melegedő kontinensen észak, így hazánk felé terjeszkednek, illetve a világkereskedelem révén behurcolt egyedek nem pusztulnak el:

  • A Nyugat-nílusi láz és a szarvasmarhákat veszélyeztető kéknyelv-betegség már jelen van az országban.
  • Az Olaszország és Albánia után Franciaországban is feltűnő, afrikai eredetű Chikungunya-lázat terjesztő ázsiai tigrisszúnyogot (Aedes albopictus) 2007-ig 12 európai országból mutatták ki.
  • Európa mediterrán térségeiben is egyre gyakoribb a Dengue-, más néven csonttöréses láz.
  • A maláriát alig néhány évtizede, 1959-ben számolták fel Magyarországon, de a kórokozót terjesztő maláriaszúnyog-fajok ma is élnek hazánkban. Ezek állománya azonban relatív alacsony, csak bizonyos fajaik embervér-kedvelők, és ami a legfontosabb, jelenleg nem hordozzák a váltólázat okozó Plasmodium nembe tartozó egysejtű kórokozót, ami 18 C° alatt nem szaporodóképes.
  • Magyarországon is feltűnt a kutyák szúnyogcsípéssel terjedő szívférgessége; Szeged térségének egyes részein a kutyaállomány fertőzöttsége már elérte a 10%-ot 2016-ra.


A lakosság pontos és érthető tájékoztatásának remek példája ez a
kisfilm (Forrsá: YouTube).

 

Szúnyog témában további részleteket olvashat az Országos Epidemiológiai Központ honlapján, és a www.kornyezettudat.hu oldalon.   

A kérdés tehát nem az, hogy szükség van-e szúnyogirtásra, hanem az, hogy ez miként történjen?

 

Kémiai szúnyogirtási módszerek és anyagok

Alacsonyabb ára és egyszerűbb alkalmazhatósága miatt napjainkban elsősorban idegmérgekkel irtják a kifejlett szúnyogokat. A dolog kulcsa, hogy a hatóanyagot köd finomságúra porlasztott hordozóanyag segítségével lehessen kijuttatni. A légi permetezéssel kiszórt méregfelhő fentről lefelé süllyedve szinte kizárólag a repülő szúnyogokra hat, mert csak így tud érintkezni a rovar testével, ahonnan a légzőrendszeren át jut a testbe. A módszer a nem repülő, a levelek fonákán rejtőzködő szúnyogokra hatástalan, éppen ezért a kémiai szórást csak este vagy hajnalban lehet végezni, amikor a szúnyogok aktívak.

Légi permetezés esetén szórófejekkel érik el a vízben oldott hatóanyag porlasztását, a talajról viszont melegködöt képeznek. Ebben az esetben a rovarölő szer hordozóanyaga a közelmúltig a magában is súlyosan környezetszennyező, az emberben többek között bőrrákot okozó nyers gázolaj volt, amiből hektáronként 10 liternyi (!) jutott a környezetbe! A gázolaj helyett napjainkban a nem mérgező, paraffinbázisú fehérolaj használatos. A vízszintes irányban mozgó mérgező köd akár 40 percig is a területen lebeghet és teljesen átöblíti a térséget, így a növényzetben megbúvó, tehát az éppen nem repülő rovarokra is hat. A levelek fonákán is ható melegködös gyérítés kapcsán egy MTA vizsgálat kimutatta, hogy az elhullott rovarok között a célcsoportot jelentő szúnyogok aránya 0,1% (azaz minden ezredik rovar) volt csak!

Az alkalmazott hatóanyagok és technológiák rengeteg járulékos kockázattal járnak. Ezek közül az egyik legfontosabb az aeroszol kijuttatást követő szóródása. A szürkületi órák rossz látási viszonyai között, alacsony magasságon végrehajtott repülés közben nagy a vezetéknek, fának ütközés veszélye, a pilótának viszont ilyen körülmények között kell betartania a vízparttól mért védőtávolságot, illetve ellenőriznie a szelet. A permetfelhő fél órát is elérő lebegési ideje alatt ugyanis több ezer métert is sodródhat, ezért a kiszórás csak 10 km/h-nál kisebb szélsebesség esetén engedélyezett. A rovarölő szer a vízbe kerülve a magasabb rendű szervezetekre, így a halakra is mérgezően hat, tehát nem szúnyog- vagy legalább rovarszelektív.

Permetező helikopter (Fotó: Orbán Zoltán).
A légi permetezés az alacsony repülési magasság miatt rendkívül
balesetveszélyes, ami ...

Permetező helikopter (Fotó: Orbán Zoltán).
... növeli a pilótahibák miatti balesetek és a permetanyag elsodródása jelentette
természetkárosítás kockázatát (Fotók: Orbán Zoltán).

 

Ráadásul a melegköd gázolaj hordozóanyaga a vízfelszínen olyan levegőt át nem eresztő filmréteget képez, mely a szúnyoglárvák mellett minden vízirovarfaj számára gátolja a légköri oxigén belégzését a felszínen keresztül. 

Amellett, hogy a kémiai hatóanyagok nem szelektívek - tehát a szúnyogok mellett más ízeltlábúakra és szinte a teljes vízi ökoszisztémára is hatnak -, hosszú távú alkalmazásuk rezisztenciát (az irtószerrel szembeni ellenállóságot) és keresztrezisztenciát (azonos hatásmechanizmusú szerekkel szembeni ellenállóságot) okoz. Ezeknek a szereknek sokat hangoztatott emlős semlegességéről pedig időről-időre kiderül, hogy az elbizakodottság megalapozatlan volt. Erre példa az idegmembrán ion-áteresztőképességére ható klórozott szénhidrogének közül a DDT, amit a világon elsőként Magyarországon vontak ki a forgalomból 1968-ban, miután világossá vált mutagenitásuk és veszélyes felhalmozódásuk az élő szervezetekben.

 

Rovartáplálék nélkül maradó települési madarak?

Súlyosan környezetszennyező és nem szelektív volta miatt kémiai szúnyogirtás védett területen nem alkalmazható (csak biológiai) – ugyanakkor lakott területek közelében igen! Emiatt a településeken csökken a rovartáplálék mennyisége, illetve a méreganyagok a szennyezett legyeket, méheket, szúnyogokat elfogyasztó állatokra (a ragadozó rovaroktól a kétéltűeken, hüllőkön és madarakon át az emlősökig) hatnak. Minden bizonnyal ez az egyik oka annak, hogy a leginkább városlakó, repülő rovarokra vadászó molnárfecske hazai állománya felére csökkent 1999–2013 között. De szúnyogirtást követően országszerte tapasztalnak konkrét madárelhullásos eseteket is, elsősorban fekete rigók és széncinegék esetében, melyeknél egyik napról a másikra teljes fészekaljnyi fióka pusztul el.    

 

Biológiai védekezés

A fizikai védekezés (szúnyogháló alkalmazása, légáramlás-keltés, ultrahangos készülékek) nem a szúnyogállományokat csökkenti, hanem az ember és a kellemetlenkedő rovar találkozását próbálják megakadályozni. A lakó- és munkahelyi környezet pangó vizeinek (eldugult ereszcsatornákban, vízelvezető árkokban, munkagödrökben stb.) felmérése és megszüntetése viszont már a szúnyogok állománycsökkentésére is alkalmas, bár teljes egészében nem tudja megszüntetni a szúnyoginváziót.

A gyötrő szúnyog ideális körülmények között 1 km-t képes megtenni egyetlen éjszaka alatt, de vannak olyan fajok, ami ennek a többszörösét is. Inváziós nagyságrendű települési állományok kisebb részt helyi (belterületi) szaporodással, nagyobb részt a településkörnyéki szaporodóhelyekről lépésről-lépésre bevándorolva, összeadódva alakulnak ki. 

Belvizes kukoricaföd (Fotó: Orbán Zoltán).
A nagy esőzések, árvizek után visszamaradó pangó, oxigénhiányos vizek
kedveznek a szúnyogoknak, mert ezekben a ragadozóik nem vagy
kevéssé képesek megélni, ... 

Szúnyoglárva pocsolyában (Fotó: Orbán Zoltán).
... ezért  a potrohvégükön keresztül a vízfelszínről légköri levegőt lélegző
szúnyoglárvák szinte korlátozás nélkül fejlődhetnek ki a nőstények
által lerakott petetutajokból (Fotók: Orbán Zoltán).

 

A szúnyogszelektív mikrobiológiai védekezés a Bacillus nembe tartozó talajlakó baktériumokat alkalmazza (Bacillus thuringiensis israelensis [Bti], Bacillus sphaericus [Bs]), melyek hatásmechanizmusára a természetes módon elpusztult szúnyoglárvák vizsgálata hívta fel a figyelmet. Ezek a mikrobák a természetes életfolyamataik során olyan spórákat termelnek, melyeket a szúnyoglárvák elfogyasztanak. A spórákból az irtani kívánt szúnyogfajok lárváinak bélcsatornájára jellemző – más fajoktól eltérő – pH-érték mellett az emésztés, a fehérjebontás során olyan anyagok képződnek, melyek megtámadják a bélbolyhok falát. Ennek következtében az emésztőcsatorna tartalma a testüregbe kerülve mérgezést, a lárvák pusztulását okozza. A módszer előnye a nagyfokú szelektivitás, az, hogy az alkalmazási dózisok szigorú betartása mellet a többi vízi élőlényre nem ártalmas, a szárazföldi rovarokra pedig értelemszerűen nincs hatással.  

A biológiai védekezés azért drágább, mint a kémiai, mert alkalmazása előtt fel kell mérni a kezelendő terület pangó vizű szúnyogbölcsőit, az ezekben fejlődő szúnyogfajokat és a lárvák fejlettségi állapotát, majd ezen adatok birtokában lehet elrendelni a baktériumos irtást. Ehhez pedig országosan kiépített, egységes elveket és szakmai gyakorlatot követő hatósági hálózatra van szükség. 

 

Rossz döntéshozói hozzáálás

2013-ig a szúnyogirtás megrendelője a mintegy 3 200 települési önkormányzat volt. Könnyen belátható, hogy szakemberek hiányában az amúgy is túlterhelt, gyakran nemtörődöm, többnyire forráshiányos önkormányzatok számára egyszerűbb volt  megrendelni az olcsóbb és kevésbé munka- és hozzáértésigényesebb kémiai hatóanyagszórást. Ennek az időszaknak a végén szervezett szúnyoggyérítési forrásra a Magyar Turizmus Zrt-nél lehetett pályázni, de a költségek jelentős részét a települések saját zsebből viselték.

Ebben hozott változást a 2013-as kora nyári árvíz, melyet követően a Kormány a szúnyogok elleni védekezés országos koordinálását az Országos Katasztrófavédelmi Főigazgatóság hatáskörébe rendelte. Ezzel a jó irányba megtett lépéssel megvolt az esély arra, hogy a szakértői háttérnek köszönhetően előtérbe helyeződik a szúnyogszelektív védekezési módok alkalmazása. Sajnos ez az optimizmus a következő évi adatok alapján megalapozatlannak bizonyult.  2014-ben óriási területen, mintegy 820 000 hektáron, tehát az ország közel 9%-án történt egységes irányítású szúnyogirtás Magyarországon. Ebből alig 20 000 hektár részesült biológiai kezelésben a többi 800 000 hektár 50-50%-ban légi és földi kijuttatású kémiai védekezés történt (2015 >>).

 

A szúnyogok és a hagyományos falusi életmód

Egyre gyakrabban kiderül, hogy a régiek életmódbeli bölcsessége, a falusi települési és termelési viszonyok milyen szinten alkalmazkodtak és illeszkedtek az ökoszisztémába, milyen szinten segítették fajunk beilleszkedését a természeti rendszerekbe. A lakóházak köré épített istállók nemcsak könnyebbé és gyorsabbá tették a jószágok ellátását, de védőzónát is képeztek a szúnyogok (és legyek) ellen, melyek így nem az embereket támadták. Ez a megoldás jól megfigyelhető Afrikában is, ahol a hagyományosan szarvasmarha tenyésztésből élő törzsek a gyakran sok százas vagy ezres csordák karámjait a kunyhóik köré építették, mert így a trágyában fejlődő gyötrő legyek állományát a taposó lábak folyamatosan gyérítették. Ezt az állati védőgyűrűt egészítették ki az istállókban és az eresz alatt költő fecskék, a padlásokra és a pincékbe beköltöző denevérek.

Mára ezeknek az állatcsoportoknak minden hazai faja veszélyeztetett (ezért védett), melynek hátterében nemcsak a közvetett élőhely-rombolás áll, de egye gyakrabban az állatok célzott vagy nemtörődöm pusztítása is.

Birkák egy alföldi hodálynál (Fotó: Orbán Zoltán).
A hagyományos életmódban felhalmozódott sok ezer éves tapasztalatok ma
is érvényesek és alkalmazhatóak lennének. Csak magunkra vethetünk, ha
ezeket idejétmúltnak tekintjük és nem alkalmazzuk (Fotó: Orbán Zoltán).

 

Az MME folyamatosan azt hangsúlyozza, hogy a természetes élőhelyek pusztításáért nem csak azzal fizetünk, hogy néhány fanatikus madárkedvelő kevesebb fajt láthat, hanem az életminőségünk, életkilátásaink jelentős csökkenésével is! A fecskék és denevérek eltűnése nemcsak önmagában fontos (bár a szúnyoginváziók esetében igen), hanem azért, amit ez jelez - a lakókörnyezetünk elszennyeződését, fenntarthatatlan társadalmi igények és szokások kialakulását.

 

Mit tehetünk mi?

A Madárbarát kert program lényege, hogy különböző eszközök és módszerek alkalmazásával a környezetünket madár és állatbaráttá tegyük. Az így elérhető biológiai sokféleség egyik jellemzője a rendszert alkotó fajok hosszútávon fennálló dinamikus egyensúlya. A mind gyakoribbá váló települési szúnyoginváziók számos okra vezethetők vissza. Ezek közül mesze a legjelentősebb az emberi tényező, melynek következtében úgy csökkent a szúnyogok természetes ellenségeinek száma, hogy közben javultak a szúnyogok életfeltételei (ereszcsatorna és tető karbantartások elhanyagolása; klímaváltozás miatti zöldáras- és belvizes időszakok számának és hosszának növekedése; melegebb nyarak, enyhébb telek stb.).

Ezért aki a jövő tavasztól szeretné csökkenteni a környezete szúnyogterhelését, a Madárbarát kert programhoz csatlakozás mellett a következőket teheti:

  • Mindenekelőtt meg kell értenünk, hogy az esti és hajnali szürkület, illetve részben az éjszaka nem csak a miénk, hanem a szúnyogoké és a rájuk vadászó, tőlük függő élőlényeké is. Ne várjunk el tehát teljesen szúnyogmentes környezetet - különösen ne a vízparti üdüléskor vagy horgászat közben. A táplálékláncban betöltött szerepük miatt a szúnyogok teljes kiirtása ökológiai katasztrófához, fajok tömegeinek kipusztulásához vagy vészes megfogyatkozásához vezetne!

Ponty egy tiszta vizű tóban (Fotó: Orbán Zoltán).
A szúnyogok petéi, lárvái, bábjai és repülő alakjai rengeteg állatnak
jelentenek táplálékot (vízfelszínről táplálkozó ponty).

Hátonúszó poloska (Fotó: Orbán Zoltán).
A vízfelszínen légelzáró filmréteget képező olajos permetezés ma már azért nem
engedélyezett szúnyogirtási módszer, mert nem csak a szúnyoglárvákat, de
számos más rovart, például a képen látható hátonúszó poloskát (jobbra ettől
szúnyoglárva) is megakadályoz a potrohon keresztüli légköri  lélegzésben.
Az olajos permetezés elleni legfőbb érv, hogy
mivel gátolja a víz és a
levegő közti gázcserét
, gyakorlatilag a teljes vízi ökoszisztémára
kedvezőtlenül hat (Fotók: Orbán Zoltán).  

 

  • Szúnyogos időszakban és környezetben - amennyiben nem akarunk terített asztalként szolgálni nekik - lehetőleg hosszú ujjú ruházatot és cipőt hordjunk, kerüljük a sötét, meleg színű ruhák viselését (ezek különösen vonzzák őket), inkább fehéret, hideg színűeket hordjunk. Használjunk rovarriasztó krémeket, spréket - ez a számos betegséget terjesztő kullancsok távoltartásához is nélkülözhetetlen.
  • Folyamatosan ellenőrizzük és tartsuk karban a ház ereszcsatornáit, az utcai vízelvezető árkokat, számoljuk fel az udvaron lévő pangóvíz-megtartó helyeket (edények, üvegek, túlöntözött virágalátét stb.). A nem lebomló csomagolóanyagok mértéktelen használata és felelőtlen kezelése sajnos a szúnyog problémát is fokozza. A kidobott gumiabroncsok, a műanyag palackok és zacskók is ideális vízgyűjtők. Az ezeken a helyeken összegyűlő – sokszor csak gyűszűnyi, csészényi – vizekben százával fejlődnek a szúnyoglárvák.
    A naponta-kétnaponta friss vízzel feltöltött madáritatókban és -fürdőkben a szúnyoglárvák nem tudnak kifejlődni, ezért ezeket nem kell száműznünk a környezetünkből!

Esővízgyűjtő hordó (Fotó: Orbán Zoltán).
Az esővízgyűjtő hordóban, ...

Szúnyogbölcső kerti vödörben felgyűlt vízben (Fotó: Orbán Zoltán).
... a növénygyökereztető vödörben, ...

Szúnyogbölcső nejlonfólián felgyűlt vízben (Fotó: Orbán Zoltán).
... a nem lebomló, kidobott csomagolóanyagokban, ...

Szúnyogbölcső óriás kaspóban felgyűlt vízben (Fotó: Orbán Zoltán).
... a terasz óriáskaspójában felgyűlő ...

Szúnyoglárvák (Fotó: Orbán Zoltán).
... pangó vizekben nyüzsögnek a szúnyoglárvák (a keresztben látható soklábú
lény egy vízbe fúlt százlábú)
- a következő inváziós
hullám fejlődő "katonái"
(Fotók: Orbán Zoltán).

 

  • Az emésztőaknák ideális életteret jelentenek a szúnyoglárváknak, ezért itt sokat tehetünk a létszámuk csökkentésére. Az emésztő légterébe akasszunk 1-2 molyirtó kazettát (az élelmiszerboltokban is kapható), ennek párolgó hatóanyaga 4-6 hónapon keresztül távoltartja a megbújó vagy petézni érkező rovarokat, köztük a szúnyogokat.

Udvari emésztő felnyitott fedéllel (Fotó: Orbán Zoltán).
Az emésztők nem csak a lárvák, de a nappalra párás, árnyékos helyekre
húzódó imágók (felnőtt szúnyogok) számára is ideális élő- és
pihenőhelyet jelentenek (Fotó: Orbán Zoltán).

 

  • Az ablakokra és ajtókra jó minőségű szúnyoghálót kell felszerelni, és ezeket folyamatosan lehúzva kell tartani.
  • Aki nem szeretne füstölőt, párologtatót használni, az ágy és a gyerekágy fölé is szerelhet szúnyoghálót.
  • Egyes növények (levendula, citromfű stb.) illóanyagai több-kevesebb természetes szúnyogriasztó hatással rendelkeznek, egy-egy ilyen csokor kifüggesztése csökkenti a belső terek szúnyogterhelését.
  • Helyezzünk ki mesterséges denevérodúkat, ezek az eszközök a panel- és irodaházaknál is remekül alkalmazhatóak. A denevérek egy-egy éjszakai vadászat alkalmával akár több ezer szúnyogot is elfogyasztanak.

Mesterséges denevérodú (Fotó: Orbán Zoltán).
Sok helyen nem a táplálék-, hanem a menedékhelyhiány miatt nincsenek
denevérek. Ezen 
mesterséges denevérodúk kihelyezésével segíthetünk
(Fotó: Orbán Zoltán).

 

  • Épületfelújításkor figyeljünk arra, hogy a munkálatok ne veszélyeztessék a lakott fecskefészkeket, a fal hézagaiban addig élő denevéreket és sarlósfecskéket, hogy a felújítást végző cég rendelkezzen a szükséges természetvédelmi engedélyekkel, és a felújítást követően történjen meg a fészkek és búvóhelyek pótlása (részletek >>). 

Panelfelújítás (Fotó: Orbán Zoltán).
A panelfelújítások során megszűnnek azok a rések, üregek, melyekben a 
denevérekés a sarlósfecskék addig menedéket találtak - de ez természetesen
nem lehet akadálya az energiatakarékossági intézkedéseknek. Ebben
a helyzetben a közeli épületekre kihelyezett mesterséges odúk
segíthetnek
(Fotó: Orbán Zoltán).

 

  • Figyeljünk arra, hogy a fecskék megmaradhassanak a környezetünkben (fecskevédelmi megoldások >>). Az ember-madár konfliktusok elkerülése érdekében szereljünk a fészkek alá fecskepelenkát. Sárgyűjtőhelyek kialakításával, műfészkek és mesterséges telepek kihelyezésével növeljük az állományukat. Igaz, hogy a főleg a hajnali és esti szürkületben aktív szúnyogok és a nappal vadászó fecskék életmódja kis átfedést mutat, de az elviselhetetlen szúnyoginváziók nappal is aktív vérszívó légiói már táplálékforrást jelenthetnek számukra.
  • Ne tűrjük el a lakott fecskefészkek költési idő alatti leverését; az ilyen esetekről tájékoztassuk a hatóságot.
  • Legyen a környezetünkben minél több sűrű bokor és bokros. Bár az itt fészkelő poszáták, füzikék és rokonaik nem éjszaka mozognak, és elsősorban nem repülő rovarokra vadásznak, az ágak között táplálékot keresve örömmel elkapják a nappal a levelek fonákján rejtőzködő szúnyogokat.

Fitiszfüzike (Fotó: Orbán Zoltán).
A körülöttünk élő, a bokrok és fák ágai között, gyakran a talajon költő
füzikék (fitiszfüzike), ...

Kerti geze (Fotó: Orbán Zoltán).
... gezék (kerti geze), és énekesmadár rokonaik rengeteg szúnyog és levéltetű
mérettartományába tartozó rovart zsákmányolnak (Fotók: Orbán Zoltán)
.

 

  • Legyünk bár pókfóbiások, ne irtsuk, ne bántsuk ezeket a hálós vadászokat, mert kis méretük ellenére rengeteg szúnyogot fognak meg - a szúnyogirtásban pedig sok kicsi sokra megy.

Bokor felszínét befedő pókháló szövedék (Fotó: Orbán Zoltán).
A gyakran a zsákmányállatok mérettartományába tartozó apró pókok hálói
rengeteg szúnyogot ejtenek csapdába (Fotó: Orbán Zoltán)
.

 

  • Végül, de nem utolsósorban, lakossági fórumokon, a központi kormányzatnak írt levelekben kérjük a kémiai szúnyogirtás-központúság helyet a biológiai védekezés mind nagyobb arányú alkalmazását. Ebben a követelésben a lakosság és a túlterhelt önkormányzatok nem egymás ellen küzdenek; a polgármesterek és a lakosság érdeke ugyanaz (az egészséges és lakható települési környezet), azonban a költségvetési finanszírozatlanság legtöbbször csak a rövidtávon olcsóbb környezet- és természetromboló megoldásokra ad a településvezetés számára lehetőséget.  

Orbán Zoltán - Madárbarátok könyve (Cser Kiadó, 2013) külső borító.
Amennyiben részletesebben is érdekli a lakótelepeken, a ház körül és a
kertben végezhető mindennapi gyakorlati madárvédelem, ajánljuk
figyelmébe a Madárbarátok könyvét (bolt >>).

 

Orbán Zoltán