Hát a baglyok hogyan csinálják?

Egy izgalmas epizóddal folytatódott a májusi főváros-rákoshegyi füleskuvik-történet, így a fiókaszezon zárásaként lehetőségünk van kideríteni, hogy a baglyoknál vajon miként zajlik a fiatalok utógondozása. 

Füleskuvik-fióka (Fotó: Orbán Zoltán).

 

Miről is van szó?

Az énekesmadarak többsége mellett a baglyok fiókáira is jellemző, hogy a teljes felnövekedés, gyakran még a tökéletes röpképesség előtt elhagyják a fészket, és a környék fáinak, bokrainak ágai között szétmászva rejtőznek el. A fészket elhagyó fiatalok többnyire tehát még nem érettek az önálló életre, ezért szülői gondoskodásra van szükségük.

Az adott faj méretétől függően ez az utógondozás néhány naptól néhány héten át akár több hónapig is eltarthat. Az öreg madarak azonban ekkor sem csak "etetőgépek", a fészekelhagyást követően a túléléshez alapvetően fontos ismeretek és viselkedési elemek átadása, elsajátíttatása történik meg.

A fiókakorról, az ilyenkor megtalált és többnyire mentésre nem szoruló fiókák ügyéről itt olvashat részletesen >>.

 

A füleskuvik

Éjszakai életmódjuk miatt a baglyok a legnehezebben megfigyelhető madarak közé tartoznak. Ezért a madarászokon kívül kevesen tudják, hogy legalább négy fészkelő bagolyfajjal: az erdei fülesbagollyal, a macskabagollyal, a kuvikkal és a gyöngybagollyal élünk együtt akár a nagyvárosokban is.

Az elmúlt néhány évtizedben elképesztő méreteket öltött egy ötödik településfoglaló bagoly, a füleskuvik láthatatlan inváziója. Ez a fekete rigónál is kurtább, elképesztő kéregmintázatú, egyedüli vonuló kis baglyunk az 1980-as években az egyik legritkább fészkelő madarunk volt, elsősorban a Szekszárd körüli dombvidéken és a Tihanyi-félszigeten találkozhattak velük a szakemberek.

Létszámuk azóta ugrásszerűen nőtt, ma már az ország egész területén előfordul, helyenként kimondottan gyakori, és meghódította a lakott területeket, egyes helyeken még a lakótelepi parkokat, illetve a fővárost is.


Füleskuvik fővárosi utcai fasorban 2011 májusában, szintén Rákoshegyen
(Videó: Orbán Zoltán).

 

Megtelepedésükhöz az is hozzájárulhat, hogy előszeretettel foglalják el a nagyméretű, búbosbanka, szalakóta vagy füleskuvik típusú mesterséges "D" odúkat, de volt már rá példa, hogy félig nyitott előoldalú vércse költőládába költözött be egy pár.

Füleskuvik tojó mesterséges odúból néz ki (Fotó: Orbán Zoltán).
Füleskuvik tojó mesterséges odúból néz ki – 2 fotó, katt a képre
(Fotók: Orbán Zoltán).

Füleskuvik tojó mesterséges odúból néz ki (Fotó: Orbán Zoltán).

Füleskuvik-fióka (Fotó: Orbán Zoltán).
A fenti madár ilyen korú fiókákra vigyázott – 3 fotó, katt a képre
(Fotók: Orbán Zoltán).

Füleskuvik-fióka (Fotó: Orbán Zoltán).

Füleskuvik-fióka (Fotó: Orbán Zoltán).

Kirepülés előtt álló füleskuvik-fiókák mesterséges "D" odúban (Fotó: Orbán Zoltán).
Kirepülés előtt álló füleskuvik-fiókák mesterséges "D" odúban – 4 fotó, katt a képre
(Fotók: Orbán Zoltán).

Kirepülés előtt álló füleskuvik-fióka (Fotó: Orbán Zoltán).

Kirepülés előtt álló füleskuvik álcázó mintás tollazata (Fotó: Orbán Zoltán).

Kirepülés előtt álló füleskuvik álcázó mintás tollazata (Fotó: Orbán Zoltán).

Füleskuvik-fiókák vércse költőládában (Fotó: Orbán Zoltán).
Füleskuvik-fiókák vércse költőládában – 4 fotó, katt a képre
(Fotók: Orbán Zoltán).

Füleskuvik-költés vércse költőládában (Fotó: Orbán Zoltán).

Füleskuvik-költés vércse költőládában (Fotó: Orbán Zoltán).

Füleskuvik-fiókák vércse költőládában (Fotó: Orbán Zoltán).

 

Gyakoribbá válása azonban nem jelenti azt, hogy sokkal közismertebbé is vált ez a rendkívül rejtett életmódot folytató madár! Nemcsak azért, mert miniatűr termetének és hihetetlenül kifinomult álcázó tollmintázatának köszönhetően még nehezebb észrevenni, amint napközben az ágak sűrűjében pihen, hanem azért is, mert hangja a legkevésbé sem bagolyszerű.

A baglyok – finoman szólva – nem tartoznak az énekművészek közé, hangjukat inkább horror- és kalandfilmek aláfestéséhez szokás használni. Éppen ezért viszont szinte mindenki tudja, hogy az éjszaka csendjében felhangzó nyávogó, visító, sikoltó, huhogó hangok bagolyhoz tartoznak. Ezzel szemben a füleskuvik lágy, négy másodpercenként ismétlődő, monoton, melankolikus füttyét könnyű rovarnak vagy békának tulajdonítani.

 

A XVII. kerületi füleskuvik-történet

Bár ez a faj is elsősorban a szürkületi órákban és éjszaka énekel, a költési időszak elején nappal is meg-megszólal. Így sikerült elcsípni egy füleskuvik néhány füttyét (ez hallható az alábbi felvétel első 15 másodpercében) Budapest-Rákoshegy egyik kis parkjában még május 29-e kora délelőttjén.


A felvételek elkészítése közben legalább még egy füleskuvik füttyögött a park másik
részéről. Ráadásul megszólalt egy sárgarigó is (0:05-0:07 között), amit
Rákoshegynek ezen a részén az elmúlt kilenc évben nem sikerült
megfigyelni (Videó: Orbán Zoltán).

 

Mint a napokban kiderült, a szerencsés tavaszi találkozással nem ért véget az idei rákoshegyi füleskuvik-történet. Egy esti parki mustra végén hazafelé tartva, amikor nem sikerült jó felvételeket készíteni az öreg madarakról, egy néhány méter magas gömbjuhar lombkoronájából jellegzetes fiókahang hallatszott. Az ágak közé világítva az alábbi fiókát sikerült megpillantani, és jó egy órán keresztül megfigyelni, miközben a madarak a legkevésbé sem zavartatták magukat. 


Ez idő alatt az öregek is megjelentek és etettek (1:45-nél és 5:00-nál). Az egyik szülő
eközben a világító mobiltelefont tartó kézre is rászállt, és a szerző arcától alig
arasznyira nézelődött jó fél percig, majd etette meg a fókát
(Videó: Orbán Zoltán).

 

HÁT A BAGLYOK HOGY CSINÁLJÁK?

Bár a fenti videó már önmagában is elég érdekes, hiszen egy, az éjszaka sötétjében számunkra szinte soha nem megfigyelhető eseményt mutat be, de a felvételek elemzése sok izgalmas részlettel is szolgál a faj és a baglyok utódgondozásáról, testfelépítéséről és életmódjáról. Nézzük, melyek ezek!

 

Találj meg – etess meg!

A fészket elhagyó, de még gondozásra szoruló fiókák legfontosabb feladata, hogy miközben megfelelően rejtőzködnek a ragadozók elől, mozgásukkal, hangjukkal magukhoz hívják az etető szülőket. A nappal aktív fajoknak könnyebb a helyzete, mert itt a fiatalok mozgása vagy jellegzetes mintázatú tollai megfelelő irányjelzésként szolgálnak a szülőknek, illetve a fiókák követhetik is őket. A nappali fajok fészket elhagyó fiókái is adnak eleségkérő hangot, de ezt többnyire akkor hallatják, amikor a szülők látótávolságba, még inkább testközelbe kerültek.

A baglyoknál a helyzet bonyolultabb. Az éjszaka sötétjében a lombok között bujkáló, álcázó mintás tollazatú fiókák nem szolgáltatnak jól látható vizuális irányjelzést. Az sem működik, hogy az éhes utódok, melyek száma akár ötnél is több lehet, kövessék a vadászó szülőket, mert ügyetlenkedésük, okvetetlenkedésük hátráltathatná a jól látó és halló zsákmányállatok vadászatának sikerét.

Ezért a bagolyfiókák legfontosabb szülőcsalogató eszköze a jellegzetes eleségkérő hang. Mivel azonban a szülők nem látják őket, a fiókák pedig szintén nem látják, és a madárcsoportra jellemző teljesen zajtalan, "lopakodó" repülés miatt nem is hallják a szülőket, a fiatalok folyamatosan hallatják eleségkérő hangjukat. A felvételen ez hallható nagyjából három másodpercenként. A szülők számára ez a folyamatosan (nagyjából 7–10 napon keresztül, éjszakánként akár 5–6 órán át!) hallatszó, monoton hang jelenti azt az etetési kulcsingert, melynek hatására folyamatosan hordják az eleséget.

A videón egy alkalommal az egyik szülő hangja is hallható (4:30-tól). A felnőtt madár ezzel, a faj füttyőgő nászhangjától teljesen eltérő hívóhanggal jelzi a helyzetét. Minél nagyobbak a fiókák, minél inkább közeledik az önállósodásuk, a szülők egyre kevésbé "mennek házhoz". Hívóhangjukkal egyre inkább arra ösztönzik a csemetéket, hogy keressék meg, kövessék őket és úgy kérjék az élelmet. A teljes leválasztás azután úgy történik, hogy a szülők egy idő után nem reagálnak a fiókák eleségkérő hangjára, akik néhány éhesen töltött óra, esetleg éjszaka után elkezdenek önállóan vadászni.

 

Miért "bólogat"?

A baglyok, különösen a fiókák legcukkermukkerkirályabb viselkedése a bókolás, bólogatás, extrém fejforgatás. Könnyű azt gondolni, hogy a madarak ezt a mi szórakoztatásunkra, "bohóckodásból" csinálják, pedig ez messze nem így van, sőt, a magyarázat több mint elképesztő!

Füleskuvik-fióka baglyokra jellemző fejmozgató viselkedése (Felvétel: Orbán Zoltán).
A videón megörökített füleskuvik-fióka sem volt kivétel, többször is belekezdett
a jellegzetesen baglyos bókolásba (Felvétel: Orbán Zoltán).

 

A baglyok többsége elsősorban éjszaka aktív, ekkor vadászik túlnyomórészt remekül látó és halló zsákmányra. Ebben két érzékszerve, a közhiedelemmel ellentétben a mindig működő hallása, illetve a látása segíti. Utóbbi hátránya a halláshoz képest az, hogy míg a fül teljes sötétben is működik (mivel ingere a hanghullám), a látáshoz fotonokra van szükség. Ha az ég felhőtlen, amikor látszik a csillagok és a Hold fénye, akkor a szem is működni tud. Amikor viszont felhős az ég, ráadásul a madár a lombok sűrűje alatt (vagy épületben – lásd gyöngybagoly), teljes sötétségben vadászik, fény hiányában még a szuperszemek sem látnak semmit.

Uhu portré (Fotó: Orbán Zoltán).
A bagolyfej (uhu) egy mérnöki tanulmány: a fektetett 8-as alakú szem kidomborodik
a koponyából, hogy a lehető legtöbb fényt tudja begyűjteni; a repülést zavaró külső
fülkagylók hiányában a fejbőr a hatalmas fülnyílások mögött hanggyűjtő
felületként feldomborítható, ráadásul az arcot keretező fátyoltollazat
maga is egyetlen óriási hangtölcsérként, "fülként" működik
(Fotó: Orbán Zoltán).

 

A dolog azonban még ennél is sokkal bonyolultabb, mivel éjszaka optimális esetben is igen kevés a fény. Ahhoz, hogy a baglyok szeme rossz fényviszonyok mellet is hatékony lehessen, a lehető legnagyobb szemre van szükség, hogy a kevésből minél több fényt tudjon begyűjteni. Csakhogy a madarak esetében a repülés miatt erősen korlátozott a szemet befogadó koponya mérete és súlya.

A lényeg a lényeg, hogy a baglyok szeme olyan óriási, hogy a koponya szemüregében már nem jut hely szemmozgató izmoknak. Ezért a baglyok szeme mozdulatlanul ül a fejben, ami viszont nagyon nem tesz jót az éleslátásnak.

A szemlencse által begyűjtött fény a szemfenék érzékelő felületére, a sárgafoltra vetül, ahol az itt elhelyezkedő receptorsejtekben vált ki ingerületet. Ezek a receptorok azonban gyorsan "elfáradnak", ingerelhetőségük időben korlátozott. A biológiai lények azonban soha nem teljesen mozdulatlanok. Ez, valamint a fejlett látású élőlények szemmozgató izmai biztosítják azokat a mikro mozgásokat, melyeknek köszönhetően a fényinger a nagyobb kiterjedésű sárgafolton belül "vándorol", azaz a receptorsejteknek van ideje pihenni (ez az idő sokszor csak millimásodperceket jelent, de ez pont elegendő).

Amikor emberi kísérleti alanyok fejét és szemháját rögzítették, a szemmozgató izmokat pedig ideiglenesen lebénították – azaz kikapcsolták a fenti funkciót –, akkor az érzékelési terület túlingerlése miatt a látás nappali fényben is elsötétült, a delikvens időlegesen "megvakult".

A baglyok a számunkra mókásnak tűnő fejmozgással éppen a hiányzó szemmozgató izmok munkáját pótolják. – Ha pedig már lúd, akkor legyen kövér! alapon az erőteljes bólogatással a látás élessége és a céltárgy térbeli pozíciójának pontossága is növelhető. A videón a fióka viselkedésén is jól megfigyelhető, hogy amint közelebbre vagy valamire fókuszáltabban néz, elkezdi a bókolást.

Ez a viselkedés ráadásul nem csak a térlátásra, de a térhallásra is jótékony hatással van. A dolog matematikai alapja a háromszögelés. A célról érkező fény- és hanghullámok a páros érzékszervekbe (ezek éppen a térérzékelés okán párosak) eltérő időben érkeznek, amiből az agy ki tudja kalkulálni a térbeli helyzetet. Minél több ilyen mérés történik, annál pontosabb a pozicionálás. A fej mozgatásával egy másodperc alatt számos ilyen kalkuláció végezhető el. Ráadásul mennél nagyobb az eltérés az érzékszervek elhelyezkedésében két mérés-érzékelés között, annál pontosabb a célzás. A baglyok ezért függőleges irányban több mint 180°-ban, vízszintesen pedig mintegy 270°-os szögben képesek a fejüket-nyakukat elfordítani.

 

Vetélőujj

Valószínűleg jelentős részben az éjszakai életmód és a lábbal ragadozó zsákmányszerzés miatt van szüksége a baglyoknak a hagyományostól eltérő, vetélőujjas lábakra. A legtöbb szárazföldi madárnak három ujja néz előre, egy pedig hátra. Vetélőujjról leggyakrabban akkor beszélünk, ha a két láb külső ujjai hátrafordíthatóak (ekkor a lábujjállás 2+2-es).

Ez a képlet stabilabb markolást biztosít, amire az éjszaka vadászó, gyakran csak hallás alapján lecsapó baglyoknak nagy szüksége van. A szintén éjjel, repülve vadászó lappantyúnak azért nincs vetélőujja, mert ő a zsákmányt nem a lábával, hanem hatalmasra tátható csőrével, "légi bálnaként" kapja el.

Füleskuvik-fióka vetélőujja (Felvétel: Orbán Zoltán).
Figyeljük meg a videón, hogy a fióka milyen hatékonyan kapaszkodik a félelmetes
precizitással és hatékonysággal kinyíló és záródó vetélőujjas-karmos
lábaival (Felvétel: Orbán Zoltán)!

 

Ne felejtsük el, hogy közeledik az ősz, az odúkihelyezések fő időszaka, amikor a lakott területekre füleskuvikok és búbosbankák számára is érdemes nagyméretű "D" tipusú mesterséges odúkat is kihelyezni, hogy hasonló megfigyelési élményekben lehessen részünk!

Orbán Zoltán - Madárbarátok könyve (Cser Kiadó, 2013) külső borító.
Amennyiben részletesebben is érdekli a lakótelepeken, a ház körül és a
kertben végezhető mindennapi gyakorlati madárvédelem, ajánljuk
figyelmébe a Madárbarátok könyvét (bolt >>).

 

Önt is várja a Madárbarát kert program!

A Madárbarát kert program a különböző lakó- és munkahelyi környezethez alkalmazkodó madárvédelmi módszertani gyűjtemény. A Madárbarát kert a családi házak, háztáji kiskertek, parkok és arborétumok; a Madárbarát óvoda és a Madárbarát iskola az oktatási intézmények; a Madárbarát panel a panelházak lakóinak, a Madárbarát munkahely az irodában dolgozók és munkáltatók alprograma.

A programban való részvételhez nincs szükség különösebb madártani ismeretre, jártasságra, a regisztrációt követően megküldött Madárbarát Kert Kalendárium és a honlap minden szükséges információt tartalmaz. A különböző madárvédelmi eszközök és téli madáreleség pedig a kertészeti és barkácsüzletek mellett az MME boltjában is beszerezhető.

Elegendő már egy-két madárodú, egy itatónak használt virágalátét, télen pedig egy kis etető a kertbe, az óvoda- és iskolaudvarba, ablakba, és máris élvezhetjük tollas barátaink közelségét. Ha pedig már ott vannak, a pedagógusokat és a szülőket a nevelésben, a gyerekeket és felnőtteket a kikapcsolódásban, a gazdálkodókat és a kiskert tulajdonosokat a kártevők távol tartásában segítik a madarak.

Az elismerő tábla megszerzésének feltétele, hogy a program résztvevője a regisztrációt követően legalább egy mesterséges madárodú kihelyezésével, itató folyamatos működtetésével és téli madáretetéssel végzett egy évnyi madárbarát kertészkedést követően a regisztrációs csomagban kapott jelentőlap beküldésével tájékoztassa az MME központi irodáját az általa végzett madárvédelmi munkáról. Az információk értékelését és elfogadását követően postai úton megküldjük a ház falára, ajtóra, kerítésre kihelyezhető elismerő táblát, mely hirdeti, hogy itt egy madárbarát lakik és tevékenykedik.

Az MME Madárbarát kert program / Madárbarát kert elismerő táblája (Fotó: Orbán Zoltán). Az MME Madárbarát kert program / Madárbarát panel elismerő táblája (Fotó: Orbán Zoltán).
A Madárbarát kert program alprogramjainak külön elismerő táblája van, a képen
a Madárbarát kerté és a Madárbarát panelé látható. Nagyításhoz katt
a képekre (Fotók: Orbán Zoltán).

 

A Madárbarát kert programnak 2015-ben már 6.000 regisztrált tagja van országszerte, köztük ezernél is több óvoda és iskola. Legyen Ön is "hivatásos" madárbarát kertész, üdvözöljük a Madárbarát kert programban!

 

Az MME támogatása

Kérjük, ne felejtse, hogy a személyi jövedelemadó 1%-ának felajánlása mellett MME tagsággal és többféle támogatással is segítheti egyesületünk munkáját. Köszönjük!

 

Orbán Zoltán

 

Kapcsolódó hírek

Színes gyűrűs bíbic (fotó: Henry Borde)

Színes gyűrűs bíbic megfigyelés Franciaországban

Szalakóta (Fotó: Horváth Tibor).

Ahhoz, hogy egy madárfajt védjünk, védenünk kell annak táplálékállatait, s a táplálékállatok élőhelyét is. Hogy a szalakóták táplálékspektrumáról minél több információhoz jussunk, a helyszínen feljegyezzük az odúkban talált maradványokat. Ezen adatok az évek alatt sok ismertetőt adtak arról, hogy mi alkotja e madarak potenciális táplálékát és a mai napig rejtenek...

A 10 éves Nagy Szófia alkotása Magyarországról

A Tavaszi madárles program keretében idén tavasszal „Fiókát találtam, mit tegyek” témában hirdettünk nemzetközi rajzversenyt.