Miért jobb, ha a szülők nevelik a fiókákat?

A legtöbb énekesmadár június második felében másodköltésbe kezd. Ennek fiókái hamarosan megjelennek a kertekben, parkokban, utcákon, így ismét időszerű beszélni a fiókamentés kérdéséről – most egy kevéssé közismert szempontból.

Hím fekete rigó nagy, félig már önálló fiókáját eteti (Fotó: Orbán Zoltán).


Első olvasatra a címben feltett kérdés, a – Miért jobb, ha a szülők nevelik a fiókákat? furcsának tűnhet, hiszen azzal valószínűleg szinte mindenki tisztában van, hogy a tojásból kikelő, és fészekben maradó fiókákat a szülőpár eteti. Az azonban már kevésbé köztudott, hogy mi történik a fiatalokkal a fészek elhagyása után. Ez pedig azért fontos, mert az ekkor történtek jelentős érvet jelentenek az elárvultnak tűnő, valójában szülői utógondozás alatt álló fiókák teljesen felesleges összeszedésével, "megmentésével" szemben.

 

A véletlen kiesés ritka

Nem gyakori, hogy egy fióka magától essen ki a fészekből. Ez többnyire erős szélben lengedező, esőtől terhelt ágakkal megdőlő fészkeknél fordul elő. Nem véletlen, hogy a legtöbb, valóban mentésre szoruló fiókát erős frontbetörést követően (ilyet tapasztalhattunk idén májusban is) találják meg. A kiesések, kilökések hátterében több egyéb ok is állhat:

  • a szülőpár egyik tagjának elhullása, ilyenkor a magányos madár kevesebb fiókát (vagy egyet sem) tud etetni, a többi a fészekben pusztul éhen vagy ezt megelőzendő a madár maga szabadul meg a leggyengébbektől (az olyan nagyobb testű fajok, mint a fehér gólya, ilyenkor gyakran meg is eszik a fiókákat, hogy legalább ezzel a táplálékbevitellel ellensúlyozzák a veszteséget);
  • pár nélkül maradt magányos hím támadása (ez különösen a fehér gólyáknál látványos, gyakori);
  • táplálékhiány vagy rossz minőségű, például növényvédő szerekkel mérgezett táplálék okozta legyengülés, megbetegedés, elhullás;
  • szélsőséges időjárás, hőguta vagy kihűlés miatt bekövetkező legyengülés, elhullás;
  • fiatal, először költő szülőpár/egyik szülőmadár tapasztalatlansága okozta legyengülés, elhullás;
  • fiókák születési, fejlődési rendellenessége, amit a szülők számára a megszokottól eltérő viselkedés jelez;
  • a szülőpár vagy az egyik szülő rossz genetikai háttere, ami öröklött betegséget, elhullást okoz a fiókáknál;
  • ragadozók (hangyák, pelék, nyest, erdei sikló stb.) támadása.

 

A fészeklakók korai fészekelhagyása

A többségében fészeklakó madárfajok fiókái a kikelés után hetekig, a nagyobb testű fajok hónapokig gyámoltalanok. Szülői védelem, melengetés vagy árnyékolás, etetés és itatás nélkül órák, napok alatt elpusztulnak. Ezeknek a madaraknak a fiataljai azonban meglehetősen gyakran a teljes röpképesség elérése előtt elhagyják a fészket, és a környéken szétszóródva hívják magukhoz az etető szülőket. Így csökkentik annak az esélyét, hogy egy ragadozó a teljes fészekaljat zsákmányul ejtse. Leggyakrabban ezekkel az önállósodási fejlődési szakaszban levő fiókákkal találkozhatunk. Ezek a madarak:

  • nem csupaszok vagy fehér pehelytollasak, tollazatuk inkább a felnőttekéhez hasonlít;
  • a szárny- és faroktollak többnyire legalább 50%-os fejlettségűek vagy majdnem teljesen kifejlettek;
  • stabilan állnak, jól futnak és hosszabb-rövidebb távot akár repülni is képesek;
  • gyakran hangosan csipognak.

Ha ezeket a fészket maguktól elhagyó fiókákat megpróbáljuk visszatuszkolni a fészekbe, nem maradnak ott, újra kiugrálnak, mert életüknek az a szakasza végleg és visszavonhatatlanul lezárult.

 

Mi történik a fészekelhagyást követően?

A fiókák fészekelhagyása után a szülői feladatok nem csökkennek. Éppen ellenkezőleg, a területen szétszóródott, még nem teljesen kifejlődött fiatalok megvédése és önálló életre felkészítése kapcsán növekednek. Ennek oka, hogy ilyenkor már nem csak etetni, illetve őrizni kell őket, de megkezdődik a túlélési gyorstalpaló is.

Bármennyire segítik is az ösztönök a néhány hete megszületett fiatalokat, a szülők követése, a fajtársak és más fajok megfigyelése és utánzása, az itatók, a jó táplálkozóhelyek megtanulása jelentősen növeli a fiókák túlélésének esélyét. Erre szükségük is van, mivel az ivarérettség elérése előtti fiókahalál gyakran eléri vagy akár meg is haladhatja a 80%-ot.

Az alábbi felvételek (lejátszáskor a minőségét érdemes HD-ra állítani) némi betekintést adnak ebbe a tanulási folyamatba, amire a fiókáknak nincs sok ideje, mert a szülők az első költést követően általában újabb fészekalj felnevelésébe kezdenek, a másodköltés után pedig kezdődik a vedlés vagy a vonulásra felkészülés, ami közben már nincs idő és energia a fiókák további utógondozására.

A kirepülési időszak az év legmelegebb heteire esik, ilyenkor tudnak a madarak napfürdőzni, ami egyben jó tanulási alkalmat is jelent. A lenti videón látható, hogy a két szülő néhány percre megszakítja a fiókák etetését, hogy kihasználja a perzselő hőség kínálta lehetőséget. Az eleségért kuncsorgó fióka először láthatóan megdöbben a furcsa mozdulatoktól, majd szinte azonnal megpróbálja leutánozni azokat.

 

Az idő előrehaladtával a szülők etetési feladatai jelentősen csökkennek, mert a fiókák mind önállóbbá válnak. Az alábbi két felvételen egy olyan feketerigó-család látható, melynek fiataljai napközben már önellátóak voltak (tökéletes technikával forgatták a leveleket, ittak és fürödtek az itatóban), a szülőpár csak este adott nekik enni. Ez olyan biztonsági tartalék, ami segít ellensúlyozni a rutintalan fiatalok esetleges éhezését – a pár eddigre túl sok időt és energiát fordított a felnevelésükre ahhoz, hogy kockáztassa az utódok éhen halását.

 

Az előbb látott rigócsalád fiataljai a lenti videón az alkalmilag kínálkozó, könnyen megszerezhető táplálékforrás kihasználását tanulják meg. Reggel az egyik szülő megmutatta a fiókáknak, hogy a hullott, illetve a még a fán lévő meggy fogyasztható. Ezt követően a fiatalok a felnőtt madarat utánozva a nap jelentős részében itt táplálkoztak.

 

A tollazat tisztán tartása létfontosságú a madarak számára. Ennek egyik legfontosabb módja a vízfürdő, amit egész évben, lehetőleg naponta legalább egyszer el is végeznek. Az alábbi két videón az látható, hogy a fiókák először a szüleiket (első felvétel), majd más fajokat (második kisfilm) megfigyelve és utánozva miként tanulnak meg fürdeni.

 

Végül, de nem utolsó sorban a fiókák egymással és a szüleikkel játszva, kergetőzve-ugrándozva ügyesednek, erősödnek, sajátítják el a fajra jellemző viselkedési- és mozgáselemeket.


Videók: Orbán Zoltán

 

Mi következik mindebből?

A szülők nem pusztán eleségforrások, a fészektestvérek pedig nem csak vetélytársak. A család szociális közössége különösen a fészekelhagyást követően válik fontossá, amikor a fiatalok a szülői mintát is látva megtanulnak alkalmazkodni a rendkívül összetett környezeti hatásokhoz. Ezt a leggondosabb emberi ellátás sem tudja még töredékesen sem biztosítani, mert mi valóban csak "etetőgépek" vagyunk a fogságban nevelkedő fióka számára. Ha ehhez hozzávesszük azt is, hogy a mesterséges táplálás nem lehet olyan célzott és változatos, mint a természetes, ami többek között toll- és csontnövekedési problémákat okozhat, akkor nyilvánvalóvá válik, hogy a fiókáknak lehetőség szerint a szülei mellett a helye.

Ezért kétszer is gondoljuk meg, hogy melyik fiókát szedjük össze és mentjük meg. Az életkor miatt szükségtelen fiókamentések kapcsán leggyakrabban elhangzó érv a macskák elleni védelem. Csakhogy ennek nem az otthon nevelgetés a módja! Tegyük be a fiókát egy közeli bokor alá, a sűrű aljnövényzetbe vagy egy fa ágára, és bízzuk a többit a természetre.

Tudomásul vesszük vagy sem, a fiókák jelentős része, akár >80%-a mindenképpen elpusztul. Ez alól nem kivételek az általunk nevelgetett fiatalok sem! Sőt, ha a tanulási, szocializációs és táplálkozási hiányosságokat is figyelembe vesszük, akkor az esélyeik valószínűleg még rosszabbak. Bármit teszünk is, az elengedést követően minden tíz mentett madárból legalább öt, de inkább több szinte bizonyosan el fog pusztulni.

Természetesen ha magatehetetlen vagy sérült fiókát találunk, és van rá lehetőségünk, akkor megpróbálkozhatunk a mentéssel. Mivel az ilyen madár a segítségünk nélkül mindenképpen elpusztulna, a megfelelő segítségnyújtás csak javíthat a helyzetén. Arról, hogy mikor és mit tehetünk, ezen az oldalon tájékozódhat >>

 

Önt is várja a Madárbarát kert program!

A Madárbarát kert program a különböző lakó- és munkahelyi környezethez alkalmazkodó madárvédelmi módszertani gyűjtemény. A Madárbarát kert a családi házak, háztáji kiskertek, parkok és arborétumok; a Madárbarát óvoda és a Madárbarát iskola az oktatási intézmények; a Madárbarát panel a panelházak lakóinak, a Madárbarát munkahely az irodában dolgozók és munkáltatók alprograma.

A programban való részvételhez nincs szükség különösebb madártani ismeretre, jártasságra, a regisztrációt követően megküldött Madárbarát Kert Kalendárium és a honlap minden szükséges információt tartalmaz. A különböző madárvédelmi eszközök és téli madáreleség pedig a kertészeti és barkácsüzletek mellett az MME boltjában is beszerezhető.

Elegendő már egy-két madárodú, egy itatónak használt virágalátét, télen pedig egy kis etető a kertbe, az óvoda- és iskolaudvarba, ablakba, és máris élvezhetjük tollas barátaink közelségét. Ha pedig már ott vannak, a pedagógusokat és a szülőket a nevelésben, a gyerekeket és felnőtteket a kikapcsolódásban, a gazdálkodókat és a kiskert tulajdonosokat a kártevők távol tartásában segítik a madarak.

Az elismerő tábla megszerzésének feltétele, hogy a program résztvevője a regisztrációt követően legalább egy mesterséges madárodú kihelyezésével, itató folyamatos működtetésével és téli madáretetéssel végzett egy évnyi madárbarát kertészkedést követően a regisztrációs csomagban kapott jelentőlap beküldésével tájékoztassa az MME központi irodáját az általa végzett madárvédelmi munkáról. Az információk értékelését és elfogadását követően postai úton megküldjük a ház falára, ajtóra, kerítésre kihelyezhető elismerő táblát, mely hirdeti, hogy itt egy madárbarát lakik és tevékenykedik.

Az MME Madárbarát kert program / Madárbarát kert elismerő táblája (Fotó: Orbán Zoltán). Az MME Madárbarát kert program / Madárbarát panel elismerő táblája (Fotó: Orbán Zoltán).
A Madárbarát kert program alprogramjainak külön elismerő táblája van, a képen
a Madárbarát kerté és a Madárbarát panelé látható. Nagyításhoz katt
a képekre (Fotók: Orbán Zoltán).

 

A Madárbarát kert programnak 2015-ben már 6.000 regisztrált tagja van országszerte, köztük ezernél is több óvoda és iskola. Legyen Ön is "hivatásos" madárbarát kertész, üdvözöljük a Madárbarát kert programban!
 

Orbán Zoltán - Madárbarátok könyve (Cser Kiadó, 2013) külső borító.
Amennyiben részletesebben is érdekli a lakótelepeken, a ház körül és a
kertben végezhető mindennapi gyakorlati madárvédelem, ajánljuk
figyelmébe a Madárbarátok könyvét (bolt >>).

 

Az MME támogatása

Kérjük, ne felejtse, hogy a személyi jövedelemadó 1%-ának felajánlása mellett MME tagsággal és többféle támogatással is segítheti egyesületünk munkáját. Köszönjük!

 

Orbán Zoltán

 

Kapcsolódó hírek

2021 év madara szavazás fajai (balról jobbra): cigánycsuk, kis őrgébics, sordély (grafikák: Kókay Szabolcs)

A 2021 év madara szavazás mindhárom énekesmadár faja az agrár élőhelyekhez kötődik, ezért az itt folyó gazdálkodási gyakorlat indikátor madarainak is tekinthetők. A nagytáblás, sok kemikáliát használó, intenzív kultúrák élőhely átalakítása mindegyikükre negatívan hat. Ezért bármely madár kapja is a legtöbb szavazatot, általa 2021-ben fokozott figyelmet tudunk fordítani a...

Szeretettel meghívjuk az érdeklődőket 2020. július 24-én 14 órakor kezdődő Vönöczky Schenk Jakab mellszobrának felavatására.

Felnőtt kategória, I. helyezett: Nagy Eszter Lelle

Az idei évben meghirdetett „Nem mind mérges, ami fekete” című rajzpályázatunkra az ország számos pontjáról, összesen 717 egyedi, igényes és ötletes pályamunka érkezett. Úgy gondoljuk, rajzpályázatunk elérte célját: az alkotóknak sikerült megmutatni a keresztes vipera és a melanisztikus erdei siklók, kockás siklók és vízisiklók szépségét és különlegességét.