madárgyűrűzés

A nyáron fényképezett madáron lévő fémgyűrű felirata olvasható volt, így a madarat lehetett azonosítani a gyűrűszám alapján. Ezt az erdei pityert 2020. szeptember 11-én gyűrűzték Apatin határában (Vajdaság, Nenad Spremo). Ez az első Szerbiában gyűrűzött erdei pityer, ami megkerült Magyarországon, egyben az első olyan erdei pityer megkerülési adat, ami megfogás nélkül került azonosításra.

A szerb gyűrűs erdei pityer megkerülési térképe (Madárgyűrűzési Központ)

Magyarországon közel 13 ezer erdei pityert gyűrűztek eddig, amelyek közül mindössze három példány került meg külföldön (Finnország, Málta, Spanyolország). A most megkerült szerb gyűrűs madáron kívül korábban egy orosz gyűrűs példány került meg itthon, amit a Kandalaksha-öböl közelében jelöltek és a Dávodi Madárgyűrűző Állomáson fogtak vissza.

Külföldi vonatkozású erdei pityer megkerülések (Madárgyűrűzési Központ)

Az erdei pityer Európa és Közép-Ázsia erdős vidékein fészkel. Hosszú távú vonuló, a telet Afrika szavannás területein tölti.

Szerb gyűrűs erdei pityer madáritatón (Fotó: Hatvani József)

További információ és megkerülési térképek az erdei pityerről a Tudástár Magyarország madarai oldalon:

https://www.mme.hu/magyarorszagmadarai/madaradatbazis-anttri

A megfigyelt dankasirályt idén január 22-én gyűrűzték Vácon, a Duna parton (gyűrűző: Lukács Katalin Odett). A madár a fémgyűrű mellé egy piros jelölőgyűrűt is kapott, ez alapján sikerült azonosítani Bulgáriában. Korábban, március közepén is sikerült megfigyelni Vácon, így feltételezhető, hogy az egész telet a Dunakanyarban töltötte.

A Bulgáriában megfigyelt dankasirály (bal oldalt) a gyűrűzéskor (Fotó: Karcza Zsolt)

Nem ez az elő eset, hogy Bulgáriában kerül meg magyar gyűrűs dankasirály, de az összes adathoz viszonyítva meglehetősen ritka. Az eddig, Magyarországon meggyűrűzött közel hatvanezer dankasirály közül 2382 példány került meg külföldön, elsősorban a Kárpát-medencétől délnyugati, nyugati és északi irányban. Bulgáriában eddig összesen 9 hazai gyűrűs példányt azonosítottak, nagy részüket (7 madarat) az 1970-es évek előtti időszakban ejtették el. 2015 telén Várna közelében figyelték meg az első hazai példányt, ami színes gyűrűt viselt. Ezt a madarat 2011 telén gyűrűzték a Szegedi Hulladéklerakóban. A most megfigyelt dankasirály a második olyan magyar gyűrűs példány, amit befogás nélkül azonosítottak Bulgáriában.

A Bulgáriában megfigyelt dankasirály megkerülési térképe (Madárgyűrűzési Központ)

A hazai fészkelő dankasirályok rövidtávú vonulók, a telet az állomány jelentős része a Földközi-tenger középső és nyugati partvidékein tölti, de nagy számban a Kárpát-medencén belül maradnak, különösen enyhe teleken. Az észak-európai dankasirályok nagy számban húzódnak délebbre, Európa folyói, nagy tavai, tengerpartjai mentén. A most megfigyelt dankasirály is nagy valószínűséggel egy északi fészkelő madár, ami ezt a telet nem a Dunakanyarban készül eltölteni, hanem a Fekete-tengernél, vagy akár még délebbre.

További információ és megkerülési térképek a dankasirályról a Tudástár Magyarország madarai oldalon:

https://www.mme.hu/magyarorszagmadarai/madaradatbazis-larrid

A most megkerült havasi partfutót első éves korában, az őszi vonulása során gyűrűzték 2021 szeptemberében a Fertő-Hanság Nemzeti Parkban, a Mekszikópusztai Madárvártán (Dr. Hadarics Tibor) és idén augusztus 13-án fényképezték le az Åland-szigeteken (Ralf Ekqvist). Ez az első magyar jelölésű havasi partfutó, ami megkerült Finnországban.

A Finnországban megfigyelt havasi partfutó megkerülési térképe (Madárgyűrűzési Központ)

Az itthon ezidáig megjelölt 5157 havasi partfutó közül 232 példány került meg külföldön, a legtöbb a Kárpát-medencétől nyugatra, valamint északra fekvő területeken. Európán kívül két hazai gyűrűs példányt figyeltek meg, egyet Cipruson és egy példányt Algériában. Ez utóbbi madarat két egymást követő évben is megfigyelték a telelő területén.

A magyar gyűrűs havasi partfutók külföldi vonatkozású megkerülései (Madárgyűrűzési Központ)

A havasi partfutó Magyarországon rendszeres vonuló madárfaj. Hozzánk ősszel, elsősorban a Baltikum felől érkeznek és DNy-Európába, elsősorban a Földközi-tenger nyugati partvidékére, valamint az Atlanti partvidékre vonulnak tovább. Tavasszal, a fészkelőhelyekre vonuló madarak észak, északkeleti irányban szelik át a kontinenst.

A Finnországban megfigyelt havasi partfutó jelölőgyűrűi (Fotó: Ralf Ekqvist)

További információ és megkerülési térképek a havasi partfutóról a Tudástár Magyarország madarai oldalon: 
https://www.mme.hu/magyarorszagmadarai/madaradatbazis-calalp

Az öreg (1+) tojó madarat két héttel korábban, július végén gyűrűzték a Turku közelében lévő Jurmo szigeten. Ez az első finn gyűrűs havasi partfutó, ami megkerült Magyarországon.

A finn gyűrűs havasi partfutó megkerülési térképe (Madárgyűrűzési Központ)

A madár a gyűrűzés helyén csak egy finn acélgyűrűt kapott, amit csak megfogást követően lehet leolvasni. Itthon e mellé teleszkóppal is leolvasható színes zászlós gyűrűkombinációt is tettek rá, növelve ezzel az újabb megkerülés esélyét.

A megfogott havasi partfutó finn acélgyűrűje és a színes gyűrű kombinció (Fotó: Lukács Katalin Odett)

Korábban Fehéroroszországban (2 példány), Lengyelországban (32 pld.), Németországban (2 pld.), Olaszországban (3 pld.), Svédországban és Ukrajnában (2 pld.) gyűrűzött havasi partfutók kerültek meg Magyarországon.

A visszafogott finn gyűrűs havasi partfutó (Fotó: Lukács Katalin Odett)

A havasi partfutó Magyarországon rendszeres vonuló madárfaj. Hozzánk ősszel, elsősorban a Baltikum felől érkeznek és DNy-Európába, elsősorban a Földközi-tenger nyugati partvidékére, valamint az Atlanti partvidékre vonulnak tovább. Tavasszal, a fészkelőhelyekre vonuló madarak észak, északkeleti irányban szelik át a kontinenst.

További információ és megkerülési térképek a havasi partfutóról a Tudástár Magyarország madarai oldalon:
https://www.mme.hu/magyarorszagmadarai/madaradatbazis-calalp

A megfigyelések még 2021 nyarán történtek, de csak most kaptuk meg az adatokat és rögzítettük a magyar madárgyűrűzési adatbankba.

Az egyik madarat Vaasa tartományban (megfigyelő: Riita Alapiha), míg a másikat Lappföldön észlelték (megfigyelő: Marko Vainonpaa). Mindkét példányt 2019. augusztus elején jelölték teleszkóppal leolvasható színes zászlós gyűrűkkel, a Fertő-Hanság Nemzeti Parkban, a Mekszikópusztai Madárvártán (Koleszár Balázs, Nagy Levente). Most először került meg magyar gyűrűs billegetőcankó Finnországban.

A Finnországban megfigyelt billegetőcankók megkerülési térképe (Madárgyűrűzési Központ)

Magyarországon ezidáig 3148 billegetőcankót gyűrűztek, elsősorban a nyár végi, őszi vonulás során. Ezek közül korábban 7 madár került meg külföldön, Ausztriában, Németországban (Bajorország), Litvániában, Olaszországban (3 példány) és Szlovákiában. Itthon eddig 5 külföldi gyűrűs példány került meg, egy cseh, 3 lengyel és egy orosz gyűrűs. Ez utóbbit fiókakorában gyűrűzték a Kandalakshsky-öböl partvidékén, 1991 nyarán és 1995. augusztusban fogták vissza a Szaged melletti Fehér-tavon.

Magyar gyűrűs billegetőcankó Finnországban (Fotó: Marko Vainonpaa)

A billegetőcankó szinte egész Eurázsiában elterjedt madárfaj. Magyarországon is rendszeres fészkelő, elsősorban a nagyobb folyók mentén, zátonyokon, szigeteken. Hosszútávú vonuló, az európai állománya Afrikában tölti a telet. Ősszel és tavasszal nagy számban vonul át a Kárpát-medencén. A most érkezett megfigyelési adatok költő példányokról érkeztek. Az Észak-Európában fészkelő billegetőcankóknak és más partimadaraknak a Fertő szikesei kiemelkedően fontos pihenő és táplálkozóterület.

További információ és megkerülési térképek a billegető cankóról a Tudástár Magyarország madarai oldalon:

https://www.mme.hu/magyarorszagmadarai/madaradatbazis-acthyp

 

A most megfigyelt madarat a kék színű, egyedi kódos gyűrűje alapján sikerült azonosítani. Ez az első eset, hogy magyar gyűrűs fehér gólya került meg a Balti országban. A madarat fiókakorában gyűrűzték 2021. júniusban, Reszneken (Zala megye, Varga Júlia), 3 fészektestvérével együtt. Utóbbiakról ezidáig nem érkezett bejelentés.

A Litvániában megfigyelt magyar gyűrűs fehér gólya megkerülési térképre (Madárgyűrűzési Központ)

Magyarországon az elmúlt 114 évben több mint harmincezer fehér gólyát, elsősorban gólyafiókát gyűrűztek (1908-1932 között 10597 példányt, 1933-2000 között 3846 példányt, 2001-től 16388 példányt). Ennek köszönhetően nagyon sok, ezidáig 2821 megkerülési adat gyűlt össze a Madárgyűrűzési Központban. Ezek egy része igen messziről, nyolc, kilencezer kilométerről, Dél-Afrikából érkezett, amelyek közül a legizgalmasabb a hazai madárgyűrűzés történetében az első ilyen távolsági adat, 1909-ből (ennek története a Madárgyűrűzés története oldalon megtalálható: https://www.mme.hu/a_madargyuruzes_evszazada_magyarorszagon_1908_-_1973).

Magyar gyűrűs fehér gólyák külföldi megkerülései (Madárgyűrűzési Központ)

Európa, Afrika és a Közel-Kelet számos országában kerültek meg hazai jelölésű fehér gólyák, de most először fordult elő, hogy Balti országból jelentettek vissza egy madarunkat. A hazai gyűrűzésű fehér gólyák közül ennél északabbról még nem érkezett megkerülési adat.

A Litvániában megfigyelt magyar gyűrűs fehér gólya (Fotó: Gediminas Eigirdas)

A fehér gólyát nem kell bemutatni, mindenki ismeri, a hazai táj jellegzetes madara. Hosszútávú vonuló, a telet Afrikában tölti, de nem minden madár választja Dél-Afrikát, jelentős számban telelnek Csád, Szudán területén. A fiatal madarak jelentős része az első években nem tér vissza Európába, nagy területeken kóborol. Egyes, elsősorban emberi behatást ért madarak (pl. mentett, nevelt fiatal példányok vagy sérülésből felépült madarak), amik nem tudnak nyár végi csapatokhoz csapódni, itt maradnak télire. A most megfigyelt madárról nem tudjuk, hogy a kirepülést követően merre vándorolt és hogyan került ilyen messze a Kárpát-medencétől. Bízunk benne, hogy megfigyelik még a jövőben.

További információ és megkerülési térképek a fehér gólyáról a Tudástár Magyarország madarai oldalon:
https://www.mme.hu/magyarorszagmadarai/madaradatbazis-ciccic

Ha egy madárfaj korcsoportjainak tömegességét egy elfektetett oszlopdiagramon ábrázoljuk, egy piramisformát kapunk. Legalul, a legnagyobb számban, a frissen kirepült fiatalok vannak, de a második évre ez a szám meredeken lecsökken. Az első év túlélése igen nehéz a még bizonytalanul repülő, táplálkozó, tapasztalatlan fiatal madarak számára. A piramis tetején lesz az a kevés egyed, amelyek megérik a matuzsálem kort. De mennyi ez a kor? Ezt pontosan nem tudni. A madárgyűrűzési eredményekből lehet erre következtetni. A fiókakorban jelölt és később megfigyelt vagy megkerült madaraknak tudjuk csak a pontos korát. De így is csak egy közelítő képet kaphatunk, mert nem biztos, hogy a legidősebb madarat ismertük meg, nagy valószínűséggel az éppen nem is kapott gyűrűt.

Június elején egy gyűrűs fekete gólyát fényképeztek Szolnoktól nem messze a Tisza hullámterében (Jász-Nagykun-Szolnok megye, Monoki Ákos, Nagy Gábor). A madarat fiókakorában, 2003 júliusában gyűrűzték a Duna ártéri erdejében Hercegszántó határában (Bács-Kiskun megye, Kalocsa Béla). Jelenleg ez a legidősebb megkerült gyűrűs fekete gólya a hazai madárgyűrűzési adatbankban. A madár nem először került szem elé, az eltelt 19 év alatt összesen 11 megfigyelése van, ami a távcsővel, teleszkóppal leolvasható jelölőgyűrűjének köszönhető. Egy alkalommal, 2005-ben Izraelben is látták a vonulási időszakban, a többi adata hazai megfigyelésekből származik. Itthon minden alkalommal a fészkelőterületén, a Tisza ártérben került elő. 2015-ben is készült róla egy fénykép (Monoki Ákos).

A most megfigyelt fekete gólya, 2015-ben is lencsevégre került (Fotó: Monoki Ákos)

Ez a madár nem csak a hazai adatbank fekete gólya életkor listáján van az első helyen, hanem az EURING adatbank alapján is átvette a vezetést. https://euring.org/data-and-codes/longevity-list

A fekete gólya zavartalan, zárt erdőkben fészkel, leggyakrabban folyók sűrű ártéri erdeiben. Hosszútávú vonuló, a telet Afrikában, a Szaharától délre töltik.

A mostani adat alapján, tehát a fekete gólya akár 19 évig is elélhet, de feltehetően vannak ennél is idősebb példányok.

További információ és megkerülési térképek a fekete gólyáról a Tudástár Magyarország madarai oldalon:
https://www.mme.hu/magyarorszagmadarai/madaradatbazis-cicnig

A madárvonulás határokon, kontinenseken átívelő jelenség, így a vizsgálata is nemzetközi összefogást igényel. Ezért alakult meg 1963-ban Párizsban az EURING (European Union for Bird Ringing), amely a társult, elsősorban európai madárgyűrűzési központok ernyőszervezete. Ezen belül 1977-ben létrehozták a közös madárgyűrűzési adatbankot (EURING Adatbank), amely számtalan nemzetközi tudományos és természetvédelmi kutatás alapjául szolgált eddig is. Most az új online Eurázsia-Afrika madárvonulási atlasz alkalmazás lehetővé teszi, hogy az EURING adatbankban tárolt valamennyi adatot egy interaktív felületen láthassuk. Az atlasz 300 európai fészkelő és vonuló madárfaj gyűrűzési-megkerülési adatait mutatja be. E mellett a Movebank-ból, amely a különböző típusú nyomkövetővel ellátott állatok legnagyobb nemzetközi biotikai adatbázisa, közel száz madárfaj jeladóval felszerelt egyedeinek mozgásait is bemutatja az új weboldal.

Az utóbbi évtizedekben sorra jelentek meg a nemzeti madárvonulási atlaszok, általában könyv formában, így például a Magyar madárvonulási atlasz is, 2009-ben (Kossuth kiadó). Ez a közel 700 oldalas mű a 2008-ban 100 éves hazai madárgyűrűzés addigi eredményeit dolgozta fel. A korábban megjelent nemzeti madárvonulási atlaszok fontos mérföldkövei voltak a madárvonuláskutatás során gyűjtött adatok összefoglaló elemzésének és publikálásának. A most elinduló online atlasz alkalmazás mindezeket az eredményeket egy felületre integrálja, így kibontakoznak az egyes madárfajok kontinentális léptékű mozgásmintázatai. További előnye az online megjelenítésnek, hogy a háttéradatbázis a jövőben rendszeresen frissítésre kerül az újabb és újabb megkerülési és nyomkövetős adatokkal.

A vadgerle megkerülési és jeladós adatai az Eurázsia-Afrika madárvonulási atlasz alkalmazásban.

A tudományos madárgyűrűzés kezdeteitől, amikor 1899-ben Hans Christian Cornelius Mortensen (1856-1921) megjelölte az első seregélyeket Dániában, napjainkig sok millió madár kapott egyedi azonosítóval ellátott jelzést. Magyarországon Schenk Jakab (1876-1945) vezette be a módszert 1908-ban, a Herman Ottó által alapított Magyar Ornithologiai Központ szervezésében. A Központ (1909-től Magyar Királyi Ornitholologiai Központ, majd 1916-tól Madártani Intézet) szervezte itthon a madárgyűrűzést egészen 1975-ig. Az első évtizedekben évente néhány ezer madarat gyűrűztek, elsősorban fiókákat (fehér gólya, gémek, füsti fecske stb.). 1950-es, 60-as, 70-es években 3-12 ezer madarat gyűrűztek évente országosan, leggyakrabban pintyféléket, amelyeket hívómadár segítségével fogtak meg. 1976-tól az MME működteti a magyar Madárgyűrűzési Központot és a Madárgyűrűző és Vonuláskutató Szakosztállyal együtt szervezi országos szinten a hazai madárgyűrűzést. Ennek eredményeként az 1970-es évek közepétől megalakultak az első táborok és madárgyűrűző állomások, amelyek a madárvonulás figyelésén túl fontos természetvédelmi oktató helyekké is váltak. Napjainkban 250-270 madárgyűrűző országszerte évi 220-260 ezer madarat jelöl, legnagyobb részét a 11 madárgyűrűző állomáson, természetvédelmi táborokban, projektek keretein belül, valamint célzott kutatómunkák során.

Magyar gyűrűs kis kárókatona Szlovéniában (Fotó: Jure Novak).

1908-tól napjainkig 6,7 millió madarat gyűrűztek Magyarországon. Ennek eredményeként közel 1,2 millió megkerülési adatot tart nyilván a Madárgyűrűzési Központ adatbankja. Ezek közül az úgynevezett távolsági adatok (a gyűrűzés és megkerülés között minimum 10 km távolság van), valamint az összes kézrekerülési adat (a madarat elhullása vagy sérülése következtében találják meg) bekerül az EURING Adatbankba is, így ezek megjelennek az Eurázsia-afrikai madárvonulási atlaszban is. Ez jelenleg 235 madárfaj, 144777 adata. Vannak madárfajok, amelyek esetén a hazai gyűrűzési és megkerülési adatok nagy arányban szerepelnek az EURING Adatbankban a többi központ adatmennyiségéhez képest, így a most induló online atlasz alkalmazásban is kiemelkedő jelentőségük van. Ilyen madárfajok például azok, amelyek elterjedési területének nyugati határvidéke a Kárpát-medence, így más országokban ritkán jelölik őket, vagy az MME szervezésében olyan természetvédelmi vagy kutatási programok indultak az adott madárfaj védelmére, amelyekben jelentős jelölési akciók is voltak. Például kék vércse, kerecsensólyom, parlagi sas, szalakóta védelmi projektek vagy a szerecsensirály, nagy kócsag színes jelölési projektek stb.

Az online atlaszban madárfajonként jeleníthetők meg az adatok a térképeken. A madárfaj kiválasztását követően régiónként láthatóak a mozgási kapcsolatok (minden madár gyűrűzési és megkerülési adatának helyei vonallal vannak összekötve). Európa egyes régiói más-más színnel jelennek meg, így látható a földrajzi kapcsolat az egyes fészkelő állományok telelőterületei között. Az adatok különböző paraméterek alapján szűrhetők, így részletesebb képet kaphatunk a mozgásmintázatokról. Ilyen a havi bontás vagy kor és ivar csoportok szerinti szűrés. Ha van az adott madárfajnak nyomkövetős adatsora, a menüben bekapcsolható a megjelenítésük. Minden madárfaj oldalán egy rövid összefoglaló található a legfontosabb információkkal, mint például az adott madárfaj elterjedési területe, vonulási mintázatai, veszélyeztető tényezők a megkerülési adatok alapján.

Füstifecske megkerülési adatok. Régiónkénti kapcsolatok a fészkelési és telelőterületek között. A különböző európai régiókban gyűrűzött madarak adatai (jelen esetben Északnyugat- és Közép-Európa) különböző színekkel jelennek meg. A felhasználók választhatnak a nyolc régió adatai közül.

Az EURING Eurázsia-Afrika madárvonulási atlaszt az ENSZ vándorló fajokról szóló egyezménye (Convention on the Conservation of Migratory Species), az olasz kormány, valamint az Institute of Avian Research, Germany támogatta.

EURING tagszervezetek

Az MME Monitoring Központ és Madárgyűrűzési Központ a hazai madártani megfigyelőrendszer központjai, több ezer önkéntes munkatársat fogunk össze, akik felbecsülhetetlen értékű adatokat gyűjtenek a hazai madár és más állatfajokról. Adatbázisaink számtalan tudományos és természetvédelmi munkához szolgáltattak alapadatokat. Összefoglaló munkáink (Magyar madárvonulási atlasz, Magyarország madáratlasza) mellett folyamatosan nyomonkövethetőek eredményeink az MME Tudástár Magyarország madarai oldalon.

További információ a madárgyűrűzésről: MME Madárgyűrűzési Központ oldata

További információ az Eurázsia-Afrika madárvonulási atlaszról az EURING oldalon.

Magyar gyűrűs daru a Hortobágyon (Fotó: Nagy József).

A függőcinege a legapróbb madaraink közé tartozik, így a legkisebb, mindössze 2.0 mm belső átmérőjű gyűrűtípussal jelölik őket. A gyűrű magassága 4.0 mm, rajta 2 sorban van a felirat, a felső sorban „BUDAPEST”, alatta pedig egy 7 karakteres gyűrűszám olvasható. Így igazi kihívás egy ilyen madár megfogás nélküli egyedi azonosítása. Erről a függőcinegéről a fészeképítése közben készültek a fényképek május 13-án, Északkelet-Lengyelországban (Varmia-mazúriai vajdaság, Marek Beblot).

Magyar gyűrűs függőcinege Lengyelországban (Fotó: Marek Beblot)

A madarat 2021. október 13-án jelölték a Fenékpusztai Madárgyűrűző Állomáson, a Balaton partmenti nádasában (Zala megye, Benke Szabolcs). Ez a második ilyen eset a hazai madárgyűrűzési adatbankban, hogy fényképről azonosítottak egy függőcinegét. 2020 őszén egy olasz gyűrűs példányt fényképeztek a Kis-Balatonnál (Gál Szabolcs).

A Lengyelországban megfigyelt függőcinege megkerülési térképe (Madárgyűrűzési Központ)

Magyarországon eddig valamivel több mint 70 ezer függőcinegét gyűrűztek. Ezek közül 222 példány került meg külföldön, a legtöbb a szomszédos ausztriában (54 példány), Olaszországban (40 pld.), valamint Csehországban (22 pld.). A legtávolabbi megkerülési adatok Délnyugat-Finnországból, valamint Délkelet-Franciországból érkeztek. Lengyelországban eddig összesen 9 hazai gyűrűs függőcinege került meg.
Magyarországon ezidáig 243 külföldi gyűrűs függőcinege került meg, amelyeket részben a szomszédos országokban, részben a Kárpát-medencétől északra, valamint Délnyugatra jelöltek.

Külföldi vonatkozású függőcinege megkerülések a hazai madárgyűrűzési adatbankban (300 km-nél nagyobb elmozdulású adatok)

A függőcinege elsősorban európai elterjedésű madárfaj, Európának csak a legészakabbi, valamint egyes nyugati területein nem fészkel. Elterjedési területe átnyúlik Ázsia nyugati részeire is. Síkvidéki tavak és folyók mentén, füzesekben, nádasokban fordul elő. Rövidtávú vonuló, gyakran áttelel a Kárpát-medencében.

További információ és megkerülési térképek a függőcinegéről a Tudástár Magyarország madarai oldalon: 
https://www.mme.hu/magyarorszagmadarai/madaradatbazis-rempen

A megfigyelt madarat teleszkóppal leolvasható, egyedi kódos zászlós gyűrűvel is megjelölték, ez alapján történt az azonosítás. Ezt a pajzsoscankót elsőéves korában, 2019. augusztus végén gyűrűzték DNy-Norvégiában egy part menti szigeten (Giske). Nem először került szem elé ez a madár, 2019 szeptemberében Skóciában, az Orkney-szigeteken, majd 2020. áprilisban ÉNy-Wales partvidékén is látták.

A megfigyelt norvég gyűrűs pajzsoscankó megkerülési térképe (Madárgyűrűzési Központ)

Ez a második norvég gyűrűs pajzsoscankó, ami megkerült Magyarországon. 2006-an egy botulizmus miatt röpképtelen példányt találtak Pusztaszer környékén, amit 2001-ben gyűrűztek ugyanazon a helyen, ahol a most megfigyelt madarat is.

Norvég gyűrűs pajzsoscankó (Fotó: Hadarics Tibor)

Korábban 41 külföldi gyűrűs pajzsoscankó adatai kerültek be a magyar madárgyűrűzési adatbankba. Ezek közül a legtöbbet Hollandiában (Frízföld, 12 példány), Fehéroroszországban (Turov határában, 10 példány), valamint Finnország több területén (6 példány) gyűrűzték. Ezeken kívül Csehországban, Németországban, Norvégiában, Olaszországban, Svédországban, Ukrajnában és Afrikában, Maliban és Szenegálban jelölt példányok kerültek meg itthon.

Magyarországon eddig 1816 pajzsoscankót gyűrűztek a tavaszi és az őszi vonulási időszakban. Ezek közül 38 példány került meg külföldön, Európa számos országában. A legtávolabbiakat Észak-Oroszországból, valamint Afrikából, Maliból, Szenegálból és Tunéziából jelentették vissza.

Pajzsoscankó megkerülések a Magyar Madárgyűrűzési Adatbankban (Madárgyűrűzési Központ)

A pajzsoscankó Eurázsia északi részének nedves, mocsaras területein fészkel. Hosszútávú távú vonuló, a Kárpát-medencén átvonuló állomány a telet Afrika Szaharán túli területein tölti. Ősszel és tavasszal nagy számban lehet megfigyelni árasztásokon, vizenyős gyepeken, halastavakon.

Norvég gyűrűs pajzsoscankó (Fotó: Hadarics Tibor)

További információ és megkerülési térképek a pajzsoscankóról a Tudástár Magyarország madarai oldalon:

https://www.mme.hu/magyarorszagmadarai/madaradatbazis-phipug