Baglyok költésének segítése

Az Európában költő tizenhárom bagolyfajból tíz Magyarországon is él, és közülük öt faj lakott területeken is él vagy kimondottan emberkövetőnek számít. Települési jelenlétük azért fontos, mert ezek a madarak elsősorban kisrágcsálókkal táplálkoznak és fiókáikat is ezekkel etetik. Így biológiai úton segítenek kordában tartani a városokban is sok problémát okozó, terménydézsmáló, élelmiszert tönkretevő, közműveket rongáló egereket és patkányokat.

Kotló eredi fülesbagoly (fent balra), gyöngybagoly költőláda (fent jobbra), mesterséges odúból kinéző füleskuvik (lent balra) és kuvikfióka mesterséges szalakótaodúban (Fotók: Orbán Zoltán)


Hiányukban ezek állományapasztását a házi- és társállatok mellet az emberre is veszélyes mérgezett csalik kihelyezésével kell megoldani. Egy erdei fülesbagoly évente ezernél (!) is több rágcsálót fogyaszt el, a kisebb termetű bagolyfajok ezek emellett rengeteg kártevő rovart is, ezért nem mindegy, hogy lakott területeinken mennyi él, él-e egyáltalán ezekből a madarakból. Megtelepedésük egyik legfőbb akadályát gyakran a megfelelő fészkelőhelyek hiánya jelenti. A baglyok ugyanis nem tudnak fészket építeni (!), költésükhöz korhadt üregekkel, vastag törzselágazással rendelkező idős fákra; nagy testű harkályok odúira; varjúfélék, gólya, egerészölyv fészkeire; egyes fajoknak nyitott padlásokra van szüksége.

 

Baglyok vesznek körül minket

A településlakó baglyok idős fák korhadt üregeiben és ágvilláiban, törzs- és ágcsonkokban, fakopáncsok és küllők közepes és nagyméretű odvaiban, épületek padlásterében, falfülkéiben és akár nem használt kéményeiben, az erdei fülesbaglyok pedig akár emeleti ablakok és erkélyek balkonládáiban költhetnek.

Változatos fészekhely-választásuknak köszönhetően a baglyok költése is sokféle helyen és többféle eszközzel segíthető. Eközben azonban jó tisztában lenni azzal, hogy ennek a madárcsoportnak a tagjai rendkívül rámenős és erőteljes ragadozók, melyek rendszeresen zsákmányolhatják a rokonság kisebb fajainak fiókáit és akár felnőtt egyedeit is. Éppen ezért alapelv, hogy a különösen agresszív macskabagoly (és az északi-középhegységi uráli bagoly) közelébe más bagolyfajt nem telepítünk.

 

ERDEI FÜLESBAGOLY

Az erdei fülesbagoly a leggyakoribb magyarországi, és egyben települési bagolyfaj napjainkban. Ennek egyik oka rendkívül nyitott fészekhely-választási viselkedése lehet. Települési megélhetését az is segíti, hogy éjszakázó énekesmadarakat is képes zsákmányolni, a lakott területek bőséges táplálék- és búvóhelykínálatát kihasználva pedig az erdei fülesbaglyok telente csapatosan jelennek meg országszerte a belterületeken is (és ezeket a telelőhelyeket is bejelentheti könnyen és gyorsan kitölthető elektronikus űrlapunkon).

Az erdei fülesbagoly tehát nem túl válogatós fészkelőhely tekintetében, ami jelentősen megkönnyíti a segítésüket, megtelepítésüket. Kérjük, amennyiben tud erdei fülesbagoly költőpárról, jelentse be egyszerűen és gyorsan kitölthető elektronikus űrlapunkon. Köszönjük!

Potenciális fészkelőhelyek erdei fülesbaglyok számára (Fotó: Orbán Zoltán).
Ezekből a kiindulási anyagokból, eszközökből potenciális erdeifülesbagoly-
fészkelőhelyeket kaphatjuk némi barkácsolás segítségével
(Fotó: Orbán Zoltán)

 

Vesszőkosár

A vesszőből font eszközök évezredeken keresztül szolgálták az emberek megélhetését és kényelmét terménytárolóként, halfogó vejszeként és varsaként vagy éppen épületfalak vázaként. A műanyagok elterjedése sajnos háttérbe szorította a változatos méretű és formájú vesszőkosarakat is az elmúlt néhány évtizedben, ennek következtében viszont – az erdei fülesbaglyok nagy előnyére – rengeteg háztartásban kallódnak ezek kihasználatlanul.

A különböző alakú, közepes és nagy méretű vesszőkosarak is potenciális erdeifülesbagoly-fészkelőhelyek lehetnek (Fotó: Orbán Zoltán).
Az ilyen nagyobb méretű, régi (a képen) vagy új, kerek vagy ovális vesszőkosarak
egyaránt alkalmasak erdei fülesbaglyok fészkelőhelynek, ha fészekalapként
száraz füvet vagy hullott faleveleket (a képen) teszünk beléjük
(Fotó: Orbán Zoltán).

 

Az erős és tartós vesszőkosárba helyezett fészekanyagba (mivel a baglyok nem építenek fészket) a tojó sekély mélyedést tud kialakítani a tojások számára. A lehulló csapadék a vesszőfonat réseink resztül akadálytalanul távozhat a műfészekből, így a tojásokat és a fiókákat sem fenyegeti a befulladás, a megfázás veszélye.

A vesszőkosár is potenciális erdeifülesbagoly-fészkelőhellyé tehető (Fotó: Orbán Zoltán).
Egy-egy ilyen, a kortól megbarnult vesszőkosár is hosszú évekig szolgálhatja
a baglyok költését (Fotó: Orbán Zoltán).

 

Mindazonáltal néhány perces munkával ezeknek a vesszőkosár-műfészkeknek az élettartama jelentősen megnövelhető, akár 5-10 évre is kitolható.

Csibedrót erősítéssel a vesszőkosár-fészkekőhelyek élettartama jelentősen növelhető (Fotó: Orbán Zoltán).
 Ehhez csak némi csibedrótra van szükség (Fotó: Orbán Zoltán).

 

A dolog lényege, hogy a vékony, de rendkívül erős és tartós csibedrótból külső burkolatot készítsünk a vesszőkosár számára. Ezzel a megoldással a kosár akkor sem esik szét, akkor is alkalmas fészkelőhely marad, amikor az idő vasfoga hatására a vékony vesszőszárak eltörnek, elkorhadnak.

A csibedrót erősítés oldalnézetben (Fotó: Orbán Zoltán).
A csibedróttekercsből vágjunk le egy olyan hosszú csíkot, ami néhány centis
átfedéssel kényelmesen körbeéri a kosarat; a drótcsík szélessége pedig
akkora legyen, hogy a kosár felső peremétől, az aljánál behajtva kissé
nyúljon túl a fenéklap felénél – 5 fotó, katt a képre
(Fotók: Orbán Zoltán).

A dróthálót a lehető legtöbb helyen fogassuk oda a kosár oldalához és aljához úgy, hogy a vékony, de erős, lágy kötöződrót két szárát a kosár belseje felől dugjuk át több vesszőszárat is közrefogva, majd a drótháló egyik szárát is befogva csavarjuk feszesre. A kiálló drótszálakat ne felejtsük el némileg visszavágni, majd a kosár és a drótháló közé hajtani (Fotó: Orbán Zoltán).

Nem baj, ha a kosár alján behajtott drótháló több rétegben vastagabb felületet alkot (Fotó: Orbán Zoltán).

A lényeg, hogy az előbbiekben leírt módon ezt is erősen drótozzuk a kosárhoz (Fotó: Orbán Zoltán).

Az elkészült csibedrót erősítésű vesszőkosár műfészek kihelyezésre készen (Fotó: Orbán Zoltán).

 

Ha minden anyag a rendelkezésünkre áll, akkor a vesszőkosár-műfészek dróthálós megerősítése negyed óra alatt elvégezhető, és máris kereshetjük a megfelelő helyet a kihelyezéshez. Ehhez a 3-6 méter közötti magasság már megfelelő – ez a magasságtartomány a csatornatisztításhoz is használt széthúzható alumíniumlétrákkal elérhető, és az erdei fülesbaglyoknak is megfelelő.

A hely kiválasztásánál olyan ágvillát, törzselágazást keressünk, ahol esetleg a környező ujjnyi-kétujjnyi vastag, hajlékony ágak is segíthetik a kosár rögzítését. Az alábbiakban egy ilyen példát mutatunk be.

A vastag ágvilla két oldalról, a három visszahajlított ág pedig elölről támasztja és tartja a kosarat (Fotó: Orbán Zoltán).
Ezen a hársfán a törzs vastag V alakú elágazása és néhány vékony ág kínált jó
kihelyezési pontot – 12 fotó, katt a képre (Fotók: Orbán Zoltán). 

A jobb oldalra kinyúló ágra támaszkodik fel a kosarat alulról tartó tetőlécbak (Fotó: Orbán Zoltán).

A kosarat belülről kifelé tartó drótkötések rögzítik a visszahajlított mellső ágakhoz (Fotó: Orbán Zoltán).

A kosarat belülről kifelé tartó drótkötések rögzítik a visszahajlított mellső ágakhoz (Fotó: Orbán Zoltán).

A jobb oldalra kinyúló ágra támaszkodik fel a kosarat alulról tartó tetőlécbak (Fotó: Orbán Zoltán).

A törés nélkül visszahajlított, élő ágak kíméletes, bőrszalagos rögzítése (Fotó: Orbán Zoltán).

A törés nélkül visszahajlított, élő ágak kíméletes, oldható, bőrszalagos rögzítése nem akadályozza a nedvkeringést és az ágak vastagodásával lazítani lehet ezeket (Fotó: Orbán Zoltán). (Fotó: Orbán Zoltán).

A rögzítést természetesen vastagabb zsineggel vagy akár dróttal is meg lehet oldani (itt éppen volt kéznél bőrszalag). A lényeg az, hogy a rögzítést a fa növekedésének igénye szerint néhány évenként fel lehessen lazítani (Fotó: Orbán Zoltán).

Nagyon fontos, hogy a kosár alulról is kellő erősségű, a fiókák és a szülők súlyát és mozgását is elviselő alátámasztást kapjon. Itt ezt szegeléssel megerősített, kettős, állított tetőléc „gerenda”, és az erre fektetve drótozott hézagolással sikerült megoldani. Az iker alapléc kétoldalt a fa egy-egy ágvillájába támaszkodik (Fotó: Orbán Zoltán).

A vízszintesen elhelyezett tetőlécdarabokkal jól be lehetett állítani a kellő magasságú alátámasztást, amit követően elegendő volt a drótos rögzítés (Fotó: Orbán Zoltán).

A vízszintesen elhelyezett tetőlécdarabokkal jól be lehetett állítani a kellő magasságú alátámasztást, amit követően elegendő volt a kétoldali drótos rögzítés (Fotó: Orbán Zoltán).

A (levél) fészekanyagot érdemes a kihelyezés előtt a kosárba rakni, de ez felrakás után is megtehető - a lényeg, hogy ne felejtsük el (Fotó: Orbán Zoltán).

Kilátás a vesszőkosár-műfészekből (Fotó: Orbán Zoltán).
Az ágak kilombosodását követően a kosár műfészek alig lesz észrevehető, az
elkövetkező hetekben viszont még könnyen rátalálhatnak a fészkelőhelyet
kereső baglyok – 4 fotó, katt a képre (Fotók: Orbán Zoltán).

A kirakott vesszőkosár-műfészek. A jobb oldali második fán egy „D” típusú búbosbankaodú (füleskuviknak is megfelelő), a harmadikon pedig fent egy szintén erdei fülesbagolynak kihelyezett vércse költőláda (erről később lesz szó a cikkben), alatta pedig egy másik „D” odú látható (Fotó: Orbán Zoltán).

A kirakott vesszőkosár-műfészek. A jobb oldali második fán egy „D” típusú búbosbankaodú (füleskuviknak is megfelelő), a harmadikon pedig fent egy szintén erdei fülesbagolynak kihelyezett vércse költőláda (erről később lesz szó a cikkben), alatta pedig egy másik „D” odú látható (Fotó: Orbán Zoltán).

Kilátás a vesszőkosár-műfészekből. A háttérben, az első fán egy „D” típusú búbosbankaodú (füleskuviknak is megfelelő), a másodikon pedig egy szintén erdei fülesbagolynak kihelyezett vércse költőláda látható, amiről később lesz szó a cikkben (Fotó: Orbán Zoltán).

 

Kis (fém)hordó

Technikai értelemben az erdei fülesbaglyok fészkelőhellyel kapcsolatos legfontosabb kritériuma az, hogy innen ne guruljanak el a tojások és elbírja a fiókákat. Ebből következően számos használati tárgyunk felhasználható műfészekként. Ezt demonstrálandó, az előbb látott vesszőkosár után most következzen egy szokatlanabb eszköz – egy kis fémhordó példájának bemutatása. [Ez egyébként tavaly már bemutatkozott hasonló szerepben, akkor a 2015 év madara a búbosbanka kampány keretében a közepes termetű odúköltők segítése kapcsán demonstrálta, hogy egy-egy alkalmatos "limlomot" miként tudunk a madarak segítésére felhasználni.]

Ennek a hordónak nagy előnye, hogy teteje a pántos rögzítésnek köszönhetően egyszerűen eltávolítható, így megspórolhatjuk a veszélyesen éles felületet eredményező fémvágást (Fotó: Orbán Zoltán).
Az alábbiakban lépésről lépésre haladva megnézzük, miként lesz ebből
a látszólag kidobandó kacatból ...

A "baglyosítás" megfelelő lépéseit követően a fémhordó költőláda diófára kihelyezve (Fotók: Orbán Zoltán).
... ilyen erdeifülesbagoly-fészekhely (Fotók: Orbán Zoltán).

Első lépés a tető eltávolítása, erre a későbbiekben nem lesz szükség (Fotó: Orbán Zoltán).
1. fázis: a küszöb elkészítése – 18 fotó, katt a képre (Fotók: Orbán Zoltán).

Egy megfelelő szélességű deszka (ha nincs ilyen széles, akkor kettőt fektessünk egymás mellé) alkotja majd a tojások kigurulását és a fiókák kiesését megakadályozó küszöböt (Fotó: Orbán Zoltán).

Most következik a vágásív felrajzolása. Ehhez igazítsuk a deszkát a hordóív alsó pontjához, majd ácsceruzával (vagy bármivel, ami nyomot hagy) alulról rajzoljuk be a hordó ívét (Fotó: Orbán Zoltán).

A berajzolás végpontja (Fotó: Orbán Zoltán).

A ceruza szépen kijelölte a vágás vonalát (Fotó: Orbán Zoltán).

Ne essünk kétségbe, ha nincs íves vágáshoz alkalmas gépi dekopírfűrészünk! Ívet vágni bármilyen hagyományos kézifűrésszel is lehet (Fotó: Orbán Zoltán).

A lényeg, hogy ezt kicsivel több munkával, több fogással tudjuk megtenni. A vágást ugyan úgy kezdjük, mintha egyenes fát vágnánk. A széles fűrészlap az ívet követve előbb-utóbb el fog akadni, ilyenkor húzzuk ki a fűrészt, és a vágásra kb. merőlegesen, „szemből” ejtsünk egy bevágást (Fotó: Orbán Zoltán).

Az ennek köszönhetően lehulló deszkadarab többé már nem akadályozza az íves vágás folytatását (Fotó: Orbán Zoltán).

A feladat egy, még az előzőnél is szélesebb és nagyobb „rókafarkú fűrésszel” is gond nélkül megvalósítható (Fotó: Orbán Zoltán).

Az elv, a folyamat itt is hasonló (Fotó: Orbán Zoltán).

A beszerelésre kész küszöb a vágások után (Fotó: Orbán Zoltán).

A küszöböt a reményeink szerint ki-be repkedő szülőmadarak, majd az akár 5-6 fióka mozgása miatt nagy erőbehatások érhetik. Annak érdekében, hogy a küszöbdeszka ne hasadhasson el, érdemes egy-egy keresztléccel megerősíteni ezt (Fotó: Orbán Zoltán).

Elsőként a küszöb belső felére fektetett keresztléceket (a tetőléc erre is ideális) vágjuk megfelelő méretűre (Fotó: Orbán Zoltán).

Majd óvatosan megfordítva a küszöböt, a külső oldal felől, mindkét fába átérően fúrjunk elő a csavarok számára lécenként három-három lyukat (Fotó: Orbán Zoltán).

Ezt követően a csavarozás már nemcsak könnyebb lesz, de a csavarok nem repesztik el a küszöb deszkalapját (Fotó: Orbán Zoltán).

A beszerelésre kész küszöb a merevítő hátlécekkel (Fotó: Orbán Zoltán).

A fémhordó vékony, de erős fala ideális lehetőséget kínál a küszöb kívülről áthatoló csavaros rögzítésére (Fotó: Orbán Zoltán).

A csavaroknak itt is érdemes fémfúróval előfúrni (Fotó: Orbán Zoltán).

Ha van otthon némi nádszövetmaradék, vagy szánunk rá egy kis pénzt, a fémhordót könnyen és gyorsan beburkolhatjuk ezzel az álcázó, árnyékoló és esztétizáló anyaggal (Fotó: Orbán Zoltán).
2. fázis: az árnyékoló és álcázó borítás elkészítése – 8 fotó, katt a képre
(Fotók: Orbán Zoltán).

Hengergessük rá a nádszövetet a hordóra úgy, hogy a bejárat felőli oldalon jó arasznyival lógjon túl a hordón, majd erős, de kellően lágy dróttal legalább két helyen rögzítsük. Mivel a nádszövet itt hátul is túllógott, kézifűrésszel a hordó fenékvonalánál le kellett vágni a felesleget. A nádszövet méretre vágása kapcsán fontos beszélni két egyszerű, de fontos trükkről ennek az anyagnak a kezelésével kapcsolatban. Keresztirányú vágásnál a vágásvonalat érdemes úgy meghatározni, hogy ez a nádszálakat összefogó legközelebbi drótfonat meghagyásával történjen - így biztosítható a nádszálak szép állása, a szövet stabilitása (Fotó: Orbán Zoltán).

A túllógó nádszálakat elöl csak a hordó küszöb felőli (alsó) felén vágjuk le, a meghagyott rész esővédő és árnyékoló tetőként funkcionál (Fotó: Orbán Zoltán).

Hosszirányú vágásnál (a következő képeken ez látható) az a lényeg, hogy a szükséges vágásszélhez képest hagyjunk meg 5-8 nádszálat, ... (Fotó: Orbán Zoltán).

... és itt vágjuk el a drótfonatot (Fotó: Orbán Zoltán).

Ha ezt követően kiszedjük a felesleges nádszálakat, akkor a kétszálú drótfonatból visszamarad egy akkora darab, ... (Fotó: Orbán Zoltán).

… amit összecsavarva a nádszövet széle stabilan lezárható  (Fotó: Orbán Zoltán).

Ennél a zártabb műfészeknél a fészekanyagot (itt ez száraz fű) érdemes még a kihelyezés előtt, a földön berakni a lakótérbe (Fotó: Orbán Zoltán).

 

Amint láttuk, az erdei fülesbagoly nem túl válogatós, ha fészekhelyválasztásról van szó. Ezt kihasználva a mesterséges költőládák, így a most elkészítet hordó is kihelyezhető fára és épületfalra is.

A fémhordó költőláda diófára kihelyezve (Fotók: Orbán Zoltán).
A fémhordó költőláda diófára telepítve (Fotó: Orbán Zoltán).

Fára helyezéshez a legjobb olyan helyet keresni, ahol a hordó két kellően erős ág közé szorítva helyezhető ki (Fotó: Orbán Zoltán).
Fára helyezéshez a legjobb olyan helyet keresni, ahol a hordó két kellően erős ág
közé szorítva rögzíthető – 4 fotó, katt a képre (Fotók: Orbán Zoltán).

Rögzítéshez használható HILTI szalag, erős drót, racsnis heveder (spanifer), vagy a képen látható módon botokkal feszesre húzott műanyag hevederszalagokkal (Fotó: Orbán Zoltán).

A megoldás lényege, hogy a laza állapotában összecsomózott heveder és a hordó fala között átvezetett erős ágat forgatva kellő feszességűre húzzuk a rendkívül erős műanyagszalagot (Fotó: Orbán Zoltán).

Ha a feszítőágakat megfelelő irányba kezdjük el forgatni, akkor a visszaforgás (fellazulás) elleni rögzítéshez nem kell drótot használnunk, elegendő az ágvéget a szomszédos szalag alá igazítani (Fotó: Orbán Zoltán).

A fémhordó költőláda ereszcsatorna hajlatába kitéve (Fotók: Orbán Zoltán).
Ugyan az a műfészek ereszcsatorna hajlatába felszerelve – 4 fotó, katt a képre
(Fotók: Orbán Zoltán).

A fémhordó költőláda ereszcsatorna hajlatába kitéve (Fotók: Orbán Zoltán).

A fémhordó költőláda ereszcsatorna hajlatába kitéve (Fotók: Orbán Zoltán).

A fémhordó költőláda ereszcsatorna hajlatába kitéve (Fotók: Orbán Zoltán).

A fémhordó költőláda melléképületen (Fotók: Orbán Zoltán).
És melléképületen – 3 fotó, katt a képre (Fotók: Orbán Zoltán).

A fémhordó költőláda melléképületen (Fotók: Orbán Zoltán).

A fémhordó költőláda melléképületen (Fotók: Orbán Zoltán).


Az MME Kókai Munkacsoportja, ma Tápió-vidéki Helyi Csoportja sikerrel alkalmazott
ilyen kreatív hengerodúkat is erdei fülesbaglyok megtelepítésére – 4 fotó,
katt a képre (Fotók: MME Kókai Munkacsoport).

 

Egy célzott eszköz - a vércseköltőláda

Míg az eddig bemutatott műfészkek inkább kis darabszámú kézműves megoldásoknak tekinthetőek, a mesterséges deszkaodúcsaládba tartozó, az MME web boltjában forgalmazott vércse költőláda gyors és nagy mennyiségű eszköztelepítést tesz lehetővé.

Az MME web boltja által forgalmazott vércse költőláda eső elleni tetőszigeteléssel nem rendelkező változata (Fotó: Orbán Zoltán).
Az elmúlt évtizedek tapasztalatai azt mutatják, hogy ezekbe a nagyméretű "C" odúhoz
hasonlító, félig nyitott előlapú költőládákba a kék és vörös vércsék mellett az
erdei fülesbaglyok is előszeretettel beköltöznek (Fotó: Orbán Zoltán).


Kotló erdei fülesbagoly megfigyelőtorony oldalára szerelt vércse költőládában
(Videó: Orbán Zoltán).

 

Érdemes tehát települési környezetben is használni, kipróbálni ezeket a költőládákat a faj segítésére. Kis szerencsével az is előfordulhat, hogy nem bagoly, hanem saját fészket szintén nem építő vörös vércse, esetleg kabasólyom, vagy saját fészket építő csóka költözik ebbe vagy a megelőző két műfészektípus valamelyikébe.

Tetőszigetelés nélkül forgalmazott vércse költőláda (Fotó: Orbán Zoltán).
Ha olyan ládát vásárolunk, vagy mi magunk készítjük el ezt, aminek nincs csapadéktól
védő, az eszköz élettartamát jelentősen meghosszabbító tetőszigetelése, ...

Vércse költőláda nejlon tetőszigeteléssel (Fotó: Orbán Zoltán).
... ezt egy-két költőláda esetén könnyen, olcsón és gyorsan elkészíthetjük akár egy
nagyobb nejlonzsákból is – 3 fotó, katt a képre (Fotók: Orbán Zoltán).

A nejlont érdemes a tetőlapnál 5-6 cm-rel szélesebbre vágni, hogy visszahajtva még hatékonyabb legyen a vízelvezetés (Fotó: Orbán Zoltán).

Rögzítéshez a széles fejű rajzszeg jelenti az ideális megoldást (Fotó: Orbán Zoltán).

A nádszövet nem csak a nejlonszigetelést védi, de hosszabb féltetőként a költőláda belsejét is árnyékolja (Fotó: Orbán Zoltán).
A nejlon hátránya, hogy a Nap UV-sugárzásának hatására néhány év alatt törékennyé
válik (a gyári odúkon éppen ezért szoktunk vékony fémlemez- vagy vastagabb
kátránylapos szigetelést használni). Ha van otthon némi nádszövetmaradék,
akkor ebből érdemes egy plusz védőréteget a tetőre, a nejlonra
fektetni – 7 fotó, katt a képre (Fotók: Orbán Zoltán).

A nádszövet fő rögzítését is a láda oldalán érdemes megoldani (Fotó: Orbán Zoltán).

A merev és tartós nádszálaknak köszönhetően oldalanként elegendő két lefogatást alkalmazni (Fotó: Orbán Zoltán).

Ehhez mindenképpen használjunk a csavar vagy a szeg fejét kellően szélesítő, több nádszálat is átérő alátétet, és a lefogatást lehetőleg közvetlenül a drótfonat mellett ejtsük meg (Fotó: Orbán Zoltán).

A nádszövetet nem lehet annyira megfeszíteni, mint a nejlont, ezért ez a tető felületén a szél hatására lebeghet. Ezért az előbbi alátétes megoldással egy helyen érdemes itt is lefogatni az anyagot (Fotó: Orbán Zoltán).

A nádszövet túlnyúlása nem csak a napsütés, de a beverő eső ellen is védi a láda belső terét (Fotó: Orbán Zoltán).

Erdei fülesbagoly tojásos fészekalja vércseláda tetejére szerelt ellenőrző tükörből nézve (Fotó: Orbán Zoltán).
A félig nyitott bejárati oldalú vércseláda tetejének belső oldalára akár egy tenyérnyi
tükröt is felszerelhetünk (ragasztással vagy oldalsó szorítólécekkel). Ezzel a
megoldással létra nélkül is ellenőrizhetjük, hogy lakott-e láda. A képen a
tükörben erdei fülesbagoly tojásos fészekalja látszik – 2 fotó,
katt a képre (Fotók: Orbán Zoltán).

Ellenőrző tükörrel felszeret, fémtetős vércseköltőláda fára kihelyezve (Fotó: Orbán Zoltán).

Vércseláda félig feltöltése hullott falevél fészekalapanyaggal (Fotó: Orbán Zoltán).
Kihelyezés előtt a vércseládába is tegyünk fészekalapanyagot – 2 fotó, katt a képre
(Fotók: Orbán Zoltán).

A fészekalap feléig-kétharmadáig is feltöltheti a láda belső terét (Fotó: Orbán Zoltán).

Erdei fülesbagolynak szánt vércse költőláda ereszcsatornára rögzítve épületre kihelyezve (Fotó: Orbán Zoltán).
Az erdei fülesbagolynak szánt vércseláda épületre is kihelyezhető – 4 fotó,
katt a képre (Fotók: Orbán Zoltán).

Erdei fülesbagolynak szánt vércse költőláda ereszcsatornára rögzítve épületre kihelyezve (Fotó: Orbán Zoltán).

Erdei fülesbagolynak szánt vércse költőláda ereszcsatornára rögzítve épületre kihelyezve (Fotó: Orbán Zoltán).

Erdei fülesbagolynak szánt vércse költőláda ereszcsatornára rögzítve épületre kihelyezve (Fotó: Orbán Zoltán).

 

Fára telepítéskor is használhatunk törzset ölelő, erős drót- vagy Hiltiszalag-rögzítést. Ennek hátránya, hogy sokszor nem kellően stabil, ráadásul akadályozza a fa növekedését, pontosabban a vastagodó törzs akár már egy év alatt is annyira megfeszítheti ezt, hogy az a költőláda sérülését, leszakadását eredményezheti (és a fa anyagába is belenőhet). Ezt úgy kerülhetjük el, ha a láda rögzítését évente fellazítjuk és átméretezve újrafeszítjük. Nagy számban, akár százával kihelyezett költőládák, ládatelepek (például a kék vércsék esetében) esetén ezt a munkát képtelenség elvégezni; ilyenkor kénytelenek vagyunk szegeléses rögzítést használni. Azok kedvéért, akik ezt a megoldást szeretnék alkalmazni, bemutatunk két alapvetően fontos fogást.


Szegeléskor a tartóléc alsó és felső részébe is fúrjunk elő három-három lyukat a
szegeknek, ezzel a megoldással elkerülhetjük a léc hosszirányú hasadását

(Fotó: Orbán Zoltán).


Annak érdekében, hogy a fa szabadon növekedhessen, kihelyezéskor a szegeket
csak félig üssük be. Így akár a láda élettartamára elegendő hossz marad, amit
a törzs vastagodása folyamosan beljebb húzhat a tartóléc megrongálása
nélkül (Fotó: Orbán Zoltán).

 

Még néhány tanács

A mesterséges odúk telepítésekor örömteli lehetőség, hogy különböző odútípusok egymáshoz közel, akár egyetlen fára is kihelyezhetőek, hiszen egy-egy kiszáradó fába a különböző harkályfajok akár tucatnyi odút is készíthetnek. Ezekben azután egymás szomszédságában fészkelhet a mezei veréb, a széncinege, a seregély, a búbosbanka, a nyaktekercs és a szalakóta. Mi tehát ezeket a természetes harkályfákat utánozzuk a mesterséges fészkelőhelyek megfelelő, csoportos kihelyezésével, amibe az erdei fülesbaglyok eddig bemutatott eszközei is bevonhatóak.

Vércseláda erdei fülesbagolynak "D" típusú szalakótaodú közelébe kihelyezve a fővárosban (Fotók: Orbán Zoltán).
Vércseláda erdei fülesbagolynak "D" típusú szalakótaodú közelébe kihelyezve a
fővárosban (Fotó: Orbán Zoltán).

 

A mesterséges odúkhoz hasonlóan az erdei fülesbaglyok fészkelőhelyeinek telepítésekor is érdemes arra törekedni, hogy ezek bejárata lehetőleg a keleti-déli tájolású legyen (legkevésbé északi), illetve a nyitott műfészkek is a fák naposabb oldalára kerüljenek, mert így védettebbek az elsősorban északi-északnyugati irányból érkező esőktől. A mérsékelt övi madárfiókák melegtűrő képessége jóval nagyobb az átázott tollazatú hidegtűrésnél.

Vércseláda erdei fülesbagolynak "D" típusú szalakótaodú közelébe kihelyezve a fővárosban (Fotók: Orbán Zoltán).
 Ezért a fészkelést segítő eszközök keleti (az alsó "D"
odúnál) és a déli (a fenti vércseládánál) tájolás a jobb
(Fotó: Orbán Zoltán).

 

Végül, de nem utolsósorban érdemes megemlíteni, hogy baglyok, így erdei fülesbagoly költését segítő eszközöket különösen érdemes egérvárak közelébe telepíteni, illetve ilyet a fészkelőhelyek környezetében kialakítani.


A cikkben bemutatott, demonstrációs céllal egyetlen kertbe kihelyezett
erdeifülesbagoly-fészekhelyeket több egérvártípus is vonzóbbá teszi
a baglyok számára. Ezen a képen a fa alatti, téglából épült, és
a jobb szélen látható kéreg- és rönkrakásból épült, ...

A fémhordó költőláda diófára kihelyezve (Fotók: Orbán Zoltán).
... itt pedig a kép bal oldalán, az ablak alatti, természetvédelmi farakás típusú
(Fotók: Orbán Zoltán)

 

KUVIK

A kuvik a második leggyakoribb és legismertebb bagoly hazánkban. Bár az agrártáj odvas fái mellett elsősorban a falvak, tanyák fészkelő madarának számít, Budapest XVII. kerületének városszéli lakóházában is költ. Sajnos a tanyavilág múlt század második felében indult felszámolása, felszámolódása, a magára hagyott vályogépületek összeomlása miatt állománya helyenként alaposan megcsappant.

A fészekhelycsökkenés negatív hatásait látva  a madárvédelmi szakemberek ennek a fajnak is kidolgoztak mesterséges költőhelyeket. Fekvő formátumú költőládái vízszintes ágra és épületfalra, eresz alá egyaránt felszerelhetőek.


Henger alakú kuvik költőláda vízszintes ágra kihelyezve (Fotó: Orbán Zoltán)

Fektetett hasáb alakú kuvik költőláda épületre kihelyezve (Fotó: Orbán Zoltán)
Fektetett hasáb alakú kuvik költőláda épületre kihelyezve – 2 fotó, katt a képre
(Fotók: Orbán Zoltán)

Fektetett hasáb alakú kuvik költőláda épületre kihelyezve (Fotó: Orbán Zoltán)

 

Bár a tapasztalatok alapján a faj elsősorban ezt a ládatípust kedveli, gyakran beköltözik a nyílt, gyepes térségek fáira kihelyezett, hagyományos D szalakótaodúkba is.

Kuvikfióka mesterséges szalakótaodúban (Fotó: Orbán Zoltán)
Kuvikfióka mesterséges szalakótaodúban (Fotó: Orbán Zoltán)

 

FÜLESKUVIK

A seregély termetű, odúköltő füleskuvik előszeretettel költözik be a D-odú-család nagyobb méretű (búbosbanka, füleskuvik, szalakóta típusú) odúiba. Ez a településeken is erőteljesen terjeszkedő kis bagoly ezekkel az odúkkal nemcsak külterületi mezővédő erdősávokban, erdőfoltok szegélyében, tanyák facsoportjaiban, de települések kertvárosi övezeteiben, parkjaiban, utcai fasorokban és a lakótelepek zöldterületein is segíthető. Kérjük, amennyiben tud füleskuvik költőpárról, jelentse be egyszerűen és gyorsan kitölthető elektronikus űrlapunkon. Köszönjük!

Füleskuvik tojó mesterséges D odúból néz ki (Fotó: Orbán Zoltán)
Füleskuvik tojó mesterséges D odúból néz ki (Fotó: Orbán Zoltán)

Alkalmilag a füleskuvik is beköltözhet a vércseköltőládába (Fotó: Orbán Zoltán)
Alkalmilag a füleskuvik is beköltözhet a vércseköltőládába - 3 fotó, katt a képre
(Fotók: Orbán Zoltán)

A füleskuvikos vércseköltőláda a jobb oldali fán található (Fotó: Orbán Zoltán)

Füleskuvikfiókák vércseköltőládában (Fotó: Orbán Zoltán)

 

MACSKABAGOLY

Az eredetileg a zárt erdők vastag fáinak korhadásos üregeiben, ágcsonkjaiban költő macskabagoly számára nagy méretű, nagy bejárati nyílású költőládákat lehet kihelyezni.

Macskabagolyodú (Fotó: Orbán Zoltán)
Macskabagolyodú (Fotó: Orbán Zoltán)

 

GYÖNGYBAGOLY

A gyöngybagoly a leginkább emberkövető, emberhez kötött életmódot folytató bagoly Magyarországon. A hazai állomány szinte kizárólag épületek, ezen belül is a templomok toronysüvegeiben költ.

Gyöngybagoly költőláda padlástérbe kihelyezve (Fotó: Orbán Zoltán)
Gyöngybagoly költőláda padlástérbe …

Gyöngybagoly költőláda istálló tűzfalára kihelyezve (Fotó: Orbán Zoltán)
... és istálló tűzfalára ...

Gyöngybagoly költőláda istálló tűzfalára kihelyezve (Fotó: Orbán Zoltán)
... kihelyezve (Fotók: Orbán Zoltán)

Lábazatra szerelhető gyöngybagolyláda-típus (Fotó: Klein Ákos – Gyöngybagolyvédelmi Alapítvány)
Ezeknek a gyöngybagoly költőládának ...

Gyöngybagolyláda lábazatra szerelhető változatának telepítése (Fotó: Klein Ákos – Gyöngybagolyvédelmi Alapítvány)
... a lábazaton álló változatait jó gyepes-szántós élőhelyekre is ki
lehet helyezni, 2020 év elején már legalább 36 ilyen
működött Magyarországon (Fotók: Klein Ákos -
Gyöngybagolyvédelmi Alapítvány)

 

A fentiekben említett, a lakosság által is széles körben használható mesterséges odúkról és költőládákról (méretadatok, kihelyezés, takarítás stb.) itt is olvashat >>

A következő öt hazai bagolyfaj ez eddigieknél jóval ritkább és költési viselkedés tekintetében nem emberkövető Magyarországon. Ezért költésük segítése elsősorban a szakemberek feladata.
 

URÁLI BAGOLY

Bár az uráli bagoly állománya erősödik hazánkban, az uhu után második legtermetesebb baglyunk egyelőre középhegységi zárt erdőkben költ. A sok éves tapasztalatok alapján sikerül kidolgozni egy felében-kétharmadában nyitott előoldalú odút, amit szívesen elfoglal a faj.

Urálibagolyodú (Fotó: Orbán Zoltán) 
Urálibagolyodú (Fotó: Orbán Zoltán) 

 

GATYÁSKUVIK

A magashegyi gatyáskuvik Magyarország egyik legritkább fészkelője, évente valószínűleg csak egy-két pár költ az Északi-középhegységben.

Gatyáskuvikodú (Fotó: Orbán 0Zoltán)
A magashegységekben gyakori gatyáskuvik a külföldi tapasztalatok alapján
elfoglalja a nagy röpnyílással rendelkező, D-odú méretű mesterséges
fészkelőhelyeket (Fotó: Orbán Zoltán)

 

TÖRPEKUVIK

A világ egyik legkisebb, alig széncinegényi baglyocskája, a törpekuvik az északi és a magashegységi elegyes öreg fenyvesek lakója, azért Magyarországon rendkívül ritkán költ, feltételezhetően egy-két pár az Aggteleki-karszt és a Soproni-hegység erdőségeiben.

Apró temete miatt a 2,5-3 cm-es röpnyílású B odú alkalmas fészkelőhelyet jelent a törpekuvik számára (Fotó: Orbán Zoltán)
Apró termete miatt a 2,5-3 cm-es röpnyílású, B jellegű odú (a felvétel Svájcban készült)
alkalmas fészkelőhelyet jelent számára (Fotó: Orbán Zoltán)

 

RÉTI FÜLESBAGOLY

A réti fülesbagoly a nyílt, gyakran teljesen fátlan pusztai élőhelyek földön fészkelő baglya. Magyarországon szórványosan költ, inváziós években a átlag maximum néhány tíz páros állománynál jelentősen több pár fészkelhet. A gyepeken és szántókon fészkelő párokat, a tojásos és fiókás fészekaljakat a gépi munkák (kaszálás, aratás) veszélyeztetik, ami ideiglenes védőzónák kijelölésével (a fiókák kirepüléséig) előzhető meg.

 

UHU

A világ egyik legnagyobb termetű baglya Magyarországon elsősorban a sziklafalak párkányain, gyakorlatilag a talajon költ. Bár hivatalosan még nem tekinthető településlakónak, az egyik budai kőbányában a főváros közigazgatási határától alig méterekre költ csak. Erősödő és a sík vidékek felé terjeszkedő hazai állománya előbb-utóbb valószínűleg valamelyik hegyvidéki nagyvárosunkba is beköltözhet.

 

Lehet-e árnyoldala a baglyok közelségének?

Azt sokan tudják, hogy a baglyok röpte – mivel éjjel aktív, ezért rendkívül jól halló zsákmányra vadásznak – teljesen zajtalan. Ez azonban nem azt jelenti, hogy a baglyok némák. Az erdei fülesbagoly nászidőszakban például röptében tapsol, egyébként néma röptű szárnyait a teste alatt összecsapva kelt hangot. Udvarlási és kotlási időszakban nagyon jellegzetes az éjszakánként akár órákon át hallatott hívóhangja, a fiókák kirepülését követően pedig ez az eleségkérő "nyávogás". Amikor 5-6 fióka hallatja ezt a hangot egy-két héten át, éjszakáról éjszakára, napnyugtától napkeltéig, az bizony zavaró lehet.

Mindezt csak azért említjük, mert az MME-hez minden évben érkeznek bejelentések éjszakai nyugalmat megzavaró bagolyzajongásról (azt kérve, hogy vigyük el a madarakat, ami természetesen nem kivitelezhető), ezért fontos, hogy a kérdés minden szóba jöhető vonatkozásáról tájékoztassuk a tisztelt érdeklődőket.

Orbán Zoltán - Madárbarátok könyve (Cser Kiadó, 2013) külső borító.
Amennyiben részletesebben is érdekli a lakótelepeken, a ház körül és a
kertben végezhető mindennapi gyakorlati madárvédelem, ajánljuk
figyelmébe a Madárbarátok könyvét (bolt >>), ...

Nagy Csaba szerk. - Odúlakó madaraink védelme (MME, 2013) könyv külső borító.
... illetve a kimondottan az odúlakó madarak védelmével foglakozó
kiadványunkat (bolt >>).

MME 1% felajánlási felhívás
Kérjük, ne felejtse, hogy az MME tagság mellett többféle támogatással és a
személyi jövedelemadó 1%-ának felajánlásával is segítheti egyesületünk
munkáját. Köszönjük!

 

 Orbán Zoltán